Mikler Károly: Magyar evangélikus egyházjog (Budapest, 1906)

I. Könyv - Harmadik rész. Az egyház és az állam, valamint a felekezetek közötti viszony

210 A politikai községek, a mennyiben a területükön létező vallásfelekezeteknek házipénztárukból segélyt adnak egyházi vagy iskolai czélokra: kötelesek arányos segélyben részesíteni az ott levő evang. egyházközséget is. (1868: UH. t.-cz. 23. §.) A m. kir. belügyministerium 41,647/1898. sz. rendeletében kimondotta, hogy a hitfelekezeteknek nyújtandó segélyezés fogalma az állandó végleges javadalmazást, pl. községi ingatlannak segély helyetti átengedését, kizárja, mert a segélyezés csak bizonyos aránykulcs szerint nyújtható, míg az állandó végleges javadalmazás a későbbi igazságos segélyezésnek egyszer s mindenkorra útját vághatná. A m. kir. közigazgatási bíróság 1898/898. sz. a. akként nyilatkozott, hogy a hitfelekezetek akár egyházi, akár iskolai czélokra rendelt segélyezésének mérve az 1868: LIII. t.-cz.23-ik §-a végrehajtásánál kifejtett és tényleg követett joggyakorlatnak megfelelően helyesen, okszerüleg és igazságosan, nem az egyes hitfelekezetekhez tartozó községi lakosok adója, hanem csakis e községben fennálló egyházközségek híveinek lélekszám-aránya alapján állapítandó meg. Ugyancsak a közigazgat. bíróság 209/899. sz. határozatában az 1868 : XXXVIII. t.-cz. 44. és 45. §§-aiból azt a következtetést látszik vonni, hogy felekezeti iskola csak akkor igényelhet községi segélyt, ha legalább harmincz hitfelekezetbeli tanköteles látogatja. Ha egyetlen felekezeti iskolának adandó községi segélyről van szó, a nélkül, hogy ezzel az iskolával más hitfelekezeti avagy községi iskola állana szemben, az ilyen községi segély iránti vitás kérdések a közigazgatási bíróság hatáskörébe nem tartoznak (1066 1898. sz.), holott egyébként ilyen kérdésekben az 1896 : XXVI. t.-cz. 48. §-a szerint a törvényhatósági bizottság határozatának végérvényes felülbírálására illetékes. A büntetőtörvénykönyv (1878 : V. t.-cz.) 190-192. §§-ai különleges oltalmat biztosítanak a bevett egyházakat s ekként az evang. egyházat is megillető szabad vallásgyakorlat érdekében. Ε szakaszok a következőképen szólnak: A ki a 171. §-ban

1 meghatározott módon Isten ellen intézett gyalázó kifejezések által közbotrányt okoz; a ki az állam által elismert vallás szertartását erőszakkal megakadályozza, vagy megzavarja: vétséget követ el és egy évig terjedhető fogházzal és ezer 1 A hivatkozott 171. §-ban ez van mondva: „A ki valamely gyülekezeten nyilvánosan, szóval, vagy a ki nyomtatvány, irat, képes ábrázolat terjesztése vagy közszemlére kiállítása által" . . . stb.