Mikler Károly: Magyar evangélikus egyházjog (Budapest, 1906)

I. Könyv - Első rész

77 szab. kin városi egyházközségekben, valamint az egyházi kormányzat alantasabb testületében, az esperességekben öntudatosan élt a 18-ik sz. elején teljesen kialakult presbyteri egyházkormányzati rendszer kizárólagos jogosultságának tudata s csupán a kedvezőbb idők bekövetkeztére volt szükség, hogy ez az elv a legmagasabb egyházkormányzati testületek működésében is lehetőleg teljes mértékben érvényesüljön. Addig azonban, míg ez bekövetkezett, nemcsak egyházi viszonyainknak, de egész államéletünknek, államjogunknak is gyökeresen át kellett alakulnia. Kútfőinkben nyomát találjuk annak, hogy egyetemes jellegű congressust 1769-ben is tartottak. Valószínű, hogy gyakrabban is voltak efféle gyűlések. Sajnos, egyetemes levéltárunk felette hiányos adattal képes csak e részben szolgálni. A congressusok intézményének fejlődésében döntő fordulat állott be 1774-ben. Részben véletlen körülmény eredményezte ezt, részben pedig őseinknek vaskövetkezetességű kitartása, kik nagyon jól érezték azt, hogy a hazai evang. egyház minő nélkülözhetlen támaszt bir a congressusokban s így csak természetes, hogy ezeket minél inkább meghonosítani, állandósítani, szervezni s ezzel ezen gyűlések iránt az evang. nemesség körében minél nagyobb érdeklődést felkelteni iparkodtak. A véletlen külső körülmény, mely a szerencsés fordulatot előidézte, az volt, hogy az ev. reformátusok részére egy az udvarnál befolyásos emberük (gr. Beleznay Miklós tábornok) — a királynő ama panaszára, hogy a protestánsok ugyanazon sérelem miatt több helyről is, egy időben zaklatják — ajánlatot téve, kieszközölte a jóváhagyást arra nézve, hogy a kerületek évenkint együtt gyűlésezzenek s innen terjeszszék fel az összegezett panaszokat. A reformátusok ez alapon már 1773. szeptember 2-iki bugyii (Pestm.) összejövetelükkor megalakították négy püspökük- s ugyanannyi felügyelőjükből az ú. n. generale consistoriumot, mint a ref. egyházegyetem állandóan működő főszervét. Eljárásuk a királyi jóváhagyást elnyervén, az ágostai hitv. evangélikusok is, már 1773. nov. 1-jei (acsai) összejövetelük (nem congressus) alkalmával, hasonló lépések megtételére határozták el magukat s már 1774. márcz. 6-ikán királyi jóváhagyást nyert az az indítványuk, helyesebben kérelmük, hogy a négy kerület ezentúl évenként egyetemes gyűléseket tarthasson.