Mikler Károly: Magyar evangélikus egyházjog (Budapest, 1906)
I. Könyv - Első rész
52 Ily körülmények között természetes volt, hogy a protestánsok lelkesen csatlakoztak a katholikus II. Rákóczy Ferencz vezetése alatt 1703-ban megindult szabadságharczhoz. A merre Rákóczy diadalmas fegyverei visszaszerzik az alkotmányos szabadságot, egyúttal a protestánsok szabad vallásgyakorlata is újra felvirul. Bizonyság erre az evangélikusoknak 1707. április 3 —10-ikéig Rózsahegyen tartott zsinata, a mely az ellenreformatio gyászos évtizedeiben annyit szenvedett és veszített magyar evang. egyháznak új, a változott viszonyokhoz alkalmazkodó alkotmányt és szervezetet volt hivatva adni.' De bizonyság a Rákóczy fejedelmi tanácsának 170ó. febr. 16-ikán Miskolczon kelt országos érdekű vallásügyi rendelete is, a mely nemcsak a vallás szabad gyakorlatát támogatja, hanem a prot. vallásos élet bensősége, a superintendensek kötelező egyházlátogatásának fontos érdeke, a külömböző nemzetiségű evang. hívek békés együttműködése, a lelkészek képzettsége s erkölcsi arravalósága, az anyakönyvek pontos vezetése, valamint a világiaknak az egyházi kormányzat minden fokozatába való bevonása felett is nagy körültekintéssel őrködik. 2 Ebben is egyik felvilágosító magyarázatát látjuk annak, hogy a 18. sz. első éveiben már egy Szirmay Miklós valósággal a mai egyházkerületi felügyelő szerepét játszhatta. Méltán állíthatjuk, hogy Rákóczy fejedelemségének korszaka a vallási egyenlőség klasszikus kora volt. Ez volt az a kor, a mikor a r. kath. Rákóczy udvarában prot. lelkész is volt. S mindez korántsem jelentette az autonomia csorbulását. Van rá hiteles adatunk, hogy a fejedelmi tanács vallásügyi rendeleteit az esperességek felülbírálták s nem egyszer változtattak rajta pl. a papmarasztás kérdésében. A rózsahegyi zsinaton hozott egyházi törvény áll: 1. Bevezetésből ; 2. huszonöt kánonból, melyeket a jelenvoltak aláirtak; 3. egy „külön czikkelyből". Ennek a zsinatnak végzeményeiről e helyütt is részletesebben kell megemlékeznünk, mert — megsemmisíttetésük daczára is — maradandó hatást gyakoroltak az egyházi alkotmányra és szervezetre. A bevezetésben a zsinat egyetemes nemzeti zsinatnak neveztetik, s czélja ugyancsak a bevezetés szerint az volt, 1 L. Zsilinszky M.: „Egy forradalmi zsinat története", Budapest, 1889. J L. Mikulik i. m. 251 -252. 1.
