Mikler Károly: Magyar evangélikus egyházjog (Budapest, 1906)

II. Könyv. A magyar evangelikus egyház alkotmánya és közigazgatása - Első rész. Önkormányzati testületek s ezek kormányzati hatóságai és tisztviselői - III. fejezet. Az egyházkerület

472 mint „conventiculum"-nak, minden kánonát, tehát az egyházkerületek új beosztására vonatkozó fentebbi határozatokat is megsemmisítette, s általában II. Rákóczy Ferencz szabadságharczának elbukásával a protestánsok üldözése ismét kezdetét vette, mindazáltal az egyházkerületeknek a rózsahegyi zsinat által eszközölt beosztása az ev. egyház szervezetének további történeti kifejlődésében nem enyészett el nyom nélkül, s mintegy az átmenetet képezte ama messze jövőre kiható reform felé, a mely IIJ. Károlynak 1734. október 20-án kelt s a m. kir. helytartótanácshoz intézett rendelete (Resolutio Carolina secunda) alapján 1735-ben, az evang. rendeknek Pesten tartott gyűlésén, bekövetkezett. Ez a gyűlés egyébként az evang. egyház presbyteri szervezetének további kiépítése tekintetében is nagy jelentőségű, a mennyiben a superintendensek mellé ekkor választatnak először világi felügyelők. Ugyancsak ekkor szervezik a magy. kir.'Udvari kanczellária és a m. kir. helytartótanács mellett alkalmazott ügyvivő (ágens) állásokat is, a mely ügyvivőknek feladata ez országos hatóságok előtt folyt ev. egyházi ügyek képviselete volt. III. Károlynak fentebb említett rendelete az evangelikus superintendentiák számának csökkenését vonta maga után. A rendelet szerint ugyanis az evangélikusok az egész ország területén összesen csupán négy^ superintendentiát szervezhettek, köteleztetvén a m. kir. helytartótanács útján a királynak bejelenteni azt, hogy az egyes superintendentiákba mely vármegyék és sz. kir. városok osztattak be s kik választattak meg superintendenseknek? A beosztás és a püspök megválasztásának jogát tehát a rendelet az egyház önkormányzati jogaként meghagyta. Az evang. rendeknek 1735-iki pesti gyűlése vetette meg alapját annak a négy egyházkerületnek, ú. m. bányai, dunáninneni, dunántúli és tiszai, a melyek a magyarországi evang. egyház szervezetében ma is fennállanak, és a mely egyházkerületek területi beosztásában azóta egyes esperességek elcsatolása, némelyeknek újonnan való keletkezése s viszont olykor megszűnése idézett elő változást. Az újabb időben legnevezetesebb e részben az 1891—94-iki zsinat határozata, a mely az egyházkerületek arányosítását rendelte el, miről a következő czikkben lesz szó. Az 1891—94-iki zsinat előtt a négy egyházkerület területi beosztásában a következő lényegesebb változások fordultak elő