Mikler Károly: Magyar evangélikus egyházjog (Budapest, 1906)

I. Könyv - Első rész

35 gálát behozatala" érdekében alkotta meg szigorú 25 czikkelyét. A kath. szertartások erélyes kiküszöbölése tulajdonképpen csak akkor vette kezdetét, a mikor már az egyházközségek fraternitasokba szervezkedvén, nagyobb erőhöz jutnak s Luther kátéjához most már egységesen ragaszkodván, a szertartásban is egységet óhajtanak és az egyházközségeket látogató esperes ugyancsak erélyesen lép fel az itt-ott még szokásban maradt evangeliumellenes szertartásokkal, templomi berendezéssel, szentek imádásával s ünnepekkel szemben. A fraternitasoknak szervezetét és működését mindenütt önmaguk által alkotott és a 17-ik századtól kezdve rendszerint az illetékes vármegyei alispán, olykor vármegyei közgyűlés, sőt némely esetben a nádor által megerősített szabályok körvonalozták. A 16-ik sz.-ban keletkezett fraternitasok alapszabályait rendszerint amaz előkelő főurak, nemesek, továbbá a lelkészek és a községek elöljárói írták alá, a kik a megalakult fraternitas kebelébe tartoztak. A vármegye közönsége részéről történő megerősítés inkább csak a 17-ik sz.-ban válik gyakorlattá. Ε szabályzatok szerint a fraternitas élén álló senior vagy néhol archidiacon, superintendens, avagy esperes — kit a lelkészek s legtöbb helyen évenként választottak — a fraternitashoz tartozó lelkészek működésére és az egyházközségek életére felügyelt, összehívta s vezette a közgyűlést s annak irányításában e korban még domináló tekintélye és befolyása volt. A rendelkezésünkre álló kútfők arról győznek meg, hogy a seniornak, közgyűlésen kívül is, ellentmondást nem tűrő tekintélye, szabatosan körül nem irt s így alig korlátozott hatalma volt. A túlságos szigor, melylyel a lelkészeklegkisebb mulasztását is büntette, olykor szakadást idézett elő. így váltak ki pl. a kishonti lelkészek 1596-ban a murányi fraternitásból s külön esperességet alakítottak. A fraternitás felsőbb egyházi hatóságot maga felett nem ismert. Szervei voltak a rendes- vagy rendkívüli közgyűlés; előbbi Szent György- vagy Szt. Mihály-napja körül tartatván. Itt magyarázták a hitvallás kétes helyeit, szabályozták a lelkészválasztás és az istentisztelet rendjét; gondoskodtak a szegény vagy megtámadott egyházakról; elintézték a lelkész és hívek közötti panaszokat, a felmentési és egyéb házassági ügyeket; megtorolták a vallástalanságot s erkölcstelenséget. Legsúlyosabb büntetés volt a kiközösítés. 3*