Mikler Károly: Magyar evangélikus egyházjog (Budapest, 1906)

II. Könyv. A magyar evangelikus egyház alkotmánya és közigazgatása - Első rész. Önkormányzati testületek s ezek kormányzati hatóságai és tisztviselői - I. fejezet. Az egyházközség

384 állatni felügyelet és ingerentia továbbra is megmaradt. Ennek bizonysága az 1826. június 17-iki kir. rend. az anyakönyvi másodpéldányok vezetéséről és beszolgáltatásáról. Az 1827. évi XXIII., 1836:111. 1840: VI., 1844:111. t.-cz. (a vegyes házas­ságoknak anyakönyvezéséről). Az 1868 : XXIII., 1868. XL. t.-cz. az anyakönyvvezetők felelősségéről, az ujonczozási lajstro­mokhoz tőlük megkívánt okmányok valódiságáért. Az 1868. évi XLIV. t.-cz.; az 1868. okt. 22-iki honv.-min. rendelet a csa­ládi értesítők bélyegilletékéről; az 1868. febr. 27-iki 2016. sz. vall.- és közokt.-ügyi min. rendelet a születési anyakönyvnek a halálozási rovattal való bővítéséről; az 1877: XX. t.-cz. 230. §-a a kiskorú örökösök születési anyakönyvi kivonatá­nak díjmentesen leendő kiszolgáltatásáról stb. stb. A keresztyén vallásfelekezetek anyakönyvei felett az állam közvetlen felügyeletet sohasem gyakorolt. Anyakönyveink az esperes és a püspök (egyházlátogatások alkalmával) felügyelete alatt állottak s állanak. A gyakorlati élet és az egyes felekezetekkel szemben észlelt tapasztalat nemcsak hazánkban, de a nyugati kultur­államokban is, és pedig jóval előbb, a felekezeti anyaköny­vek közhitelének megszüntetésére indította az államokat, rendkívül fontos állami érdeket képezvén a személyiség három állapotának, ú. m.: születés, házasság, elhalálozás pontos nyilvántartása. Sarkalta az államot ez elhatározásra a r. kath. egyháznak az anyakönyvek feletti kizárólagos in­tézkedést követelő merev dogmai álláspontja is, mely nem egyszer az állami és egyházi tényezők összeütközését vonta maga után. Hogy egyebet ne említsünk, csupán az elkeresz­telési rendelet kínos történetére utalunk. Ilyen okok hatása alatt alkotta meg a magyar állam tör­vényhozó testülete az állami anyakönyvekről szóló 1894. évi XXXIII. t.-czikket, a mely a felekezeti anyakönyvek százados történetében új korszakot nyitott meg. Az anyakönyvek vezetése tekintetben az egyházpolitikai törvények hatálybaléptekor kibocsátott egyetemes egyházi utasítás a következőképen intézkedett: Habár az 1894. évi XXXIII. t.-cz. a polgári anyakönyvek behozatalával a jövőre nézve egyházi anyakönyveinknek a polgári jogokra kiható jellegét megszüntette, mi egyházunk beléletére és híveink valláserkölcsi érdekeire való tekintetből az egyházi anyakönyvek további vezetését elrendeljük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom