Mikler Károly: Magyar evangélikus egyházjog (Budapest, 1906)
II. Könyv. A magyar evangelikus egyház alkotmánya és közigazgatása - Első rész. Önkormányzati testületek s ezek kormányzati hatóságai és tisztviselői - I. fejezet. Az egyházközség
384 állatni felügyelet és ingerentia továbbra is megmaradt. Ennek bizonysága az 1826. június 17-iki kir. rend. az anyakönyvi másodpéldányok vezetéséről és beszolgáltatásáról. Az 1827. évi XXIII., 1836:111. 1840: VI., 1844:111. t.-cz. (a vegyes házasságoknak anyakönyvezéséről). Az 1868 : XXIII., 1868. XL. t.-cz. az anyakönyvvezetők felelősségéről, az ujonczozási lajstromokhoz tőlük megkívánt okmányok valódiságáért. Az 1868. évi XLIV. t.-cz.; az 1868. okt. 22-iki honv.-min. rendelet a családi értesítők bélyegilletékéről; az 1868. febr. 27-iki 2016. sz. vall.- és közokt.-ügyi min. rendelet a születési anyakönyvnek a halálozási rovattal való bővítéséről; az 1877: XX. t.-cz. 230. §-a a kiskorú örökösök születési anyakönyvi kivonatának díjmentesen leendő kiszolgáltatásáról stb. stb. A keresztyén vallásfelekezetek anyakönyvei felett az állam közvetlen felügyeletet sohasem gyakorolt. Anyakönyveink az esperes és a püspök (egyházlátogatások alkalmával) felügyelete alatt állottak s állanak. A gyakorlati élet és az egyes felekezetekkel szemben észlelt tapasztalat nemcsak hazánkban, de a nyugati kulturállamokban is, és pedig jóval előbb, a felekezeti anyakönyvek közhitelének megszüntetésére indította az államokat, rendkívül fontos állami érdeket képezvén a személyiség három állapotának, ú. m.: születés, házasság, elhalálozás pontos nyilvántartása. Sarkalta az államot ez elhatározásra a r. kath. egyháznak az anyakönyvek feletti kizárólagos intézkedést követelő merev dogmai álláspontja is, mely nem egyszer az állami és egyházi tényezők összeütközését vonta maga után. Hogy egyebet ne említsünk, csupán az elkeresztelési rendelet kínos történetére utalunk. Ilyen okok hatása alatt alkotta meg a magyar állam törvényhozó testülete az állami anyakönyvekről szóló 1894. évi XXXIII. t.-czikket, a mely a felekezeti anyakönyvek százados történetében új korszakot nyitott meg. Az anyakönyvek vezetése tekintetben az egyházpolitikai törvények hatálybaléptekor kibocsátott egyetemes egyházi utasítás a következőképen intézkedett: Habár az 1894. évi XXXIII. t.-cz. a polgári anyakönyvek behozatalával a jövőre nézve egyházi anyakönyveinknek a polgári jogokra kiható jellegét megszüntette, mi egyházunk beléletére és híveink valláserkölcsi érdekeire való tekintetből az egyházi anyakönyvek további vezetését elrendeljük.