Mikler Károly: Magyar evangélikus egyházjog (Budapest, 1906)

I. Könyv - Első rész

22 tokon a fraternitásokból superintendentiák (egyházkerületek) szerveztetnek s ezzel a magyar evang. egyház kormányzatában a zsinati alapelv érvényesüléséhez egy lépéssel közelebb vivő harmadik fokozat is kialakul. A régi róm. kath. szertartások, szokások, ünnepek e korszak folyamán az evang. egyházi életből csaknem egészen eltűnnek. A korszak elején még változatlanul érvényesül az ev. hierarchikus rendszer, de a fraternitások élén álló esperes és a superintendensek az esperességi és a superintendentialis közgyűlések hatékonyabb alkotmányos ellenőrzése alá jutnak, az esperes eddig szabatosan meg nem állapított hatásköre korlátokra talál nemcsak a közgyűlésben, de az ű. n. consistoriumokban is. Az üldöztetések szenvedése s az abból levont tanulság a korszak második felében mindinkább a helyes irányba terelik az egyház alkotmányának s kormányzatának továbbfejlődését; hovatovább érvényesülni látszik a gyülekezeti alapelv, a világiak befolyása az egyház igazgatásában. A korszak végén már mind a három egyházkormányzati fokozaton belátják a paritás elvének helyességét és áldásos voltát és súlyt helyeznek az előbbi korszakban még ismeretlen felügyelői (inspector) intézményre. III. korszak: A III. Károly-féle rendeletektől — 1848-ig. Az ellenreformatio romjain újraépül a megszenvedett egyház. A lelkiismereti szabadságot, az egyház önállóságát az 1791:XXVI. t.-cz. a régi jogalapra állítja vissza. A felekezetközi egyenlőség elve lépésről lépésre tért hódít s méltóan az 1848-iki törvényhozás nagyszerű alkotásaihoz, az 1848. évi XX. t.-czikkben elvileg betetőzést nyer. Egyházalkotmánytörténeti szempontból az egyetemes egyházi gyűlések kialakulása, ezzel a magyar evangelikus egyháznak országosan egyetemes szervezete, vagyis a zsinati elvnek teljes érvényesülése adja e korszak jellegét. De nem kevésbbé fontos a zsinati elv ikertestvérének, a presbyterialis elvnek és paritás elvének helyes mederbe terelése. A legfelsőbb fokozaton, az egyetemes gyűlésen ugyanis a 18. sz.-ban valósággal küriarchikus elvek jutottak túlsúlyra, s nem ok nélküli volt az 1791 -iki pesti zsinaton a hierarchikus és a küriarchikus pártnak elkeseredett féltékenykedése az egyházkormányzati joghatóság köreinek megállapítása körül. Az ú. n. lengyel dissidens kánonok, a melyeket a reformátusok 1791-iki budai zsinata csaknem egészben recipiált, az evangélikusok