Mikler Károly: Magyar evangélikus egyházjog (Budapest, 1906)

I. Könyv - Harmadik rész. Az egyház és az állam, valamint a felekezetek közötti viszony

212 LIII. t.-cz. 19. §.) A mezei munka, pl. vasárnapon a szántás is idevonható, nem pedig az ipari munkának vasárnapi szüneteléséről szóló 1891 : XIII. t.-cz. hatálya alá. Ebből kifolyólag elbírálására a járásbíróság, nem pedig a közigaz­gatási hatóság illetékes, a mint ezt egy konkrét hatásköri összeütközési ügyben a ministertanács 48,476/900.1. M. sz. a. kimondotta. Természetesen, hogy nyilvános és nem elkerül­hetlenül szükséges volt a munka, az bizonyítás tárgyát képezi. Ezenkívül az 1891 : XIII. t.-cz. kimondja, hogy vasárnapokon, valamint szent István király napján, mint nemzeti ünnepen, a magyar Szent korona országainak területén az ipari mun­kának szünetelnie kell. 1 A ki a törvénynek ezt az intézkedését megszegi, kihágást követ el s az 1879 : XL. t.-cz. 52. §-a szerint száz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Az evang. egyház kormányzó főszerve: az egyetemes köz­gyűlés, az E. A. 150. § aa) pontja alapján az országos tör­vények és kormányrendeletek sérelmes volta ellen kérvény­nyel fordulhat Ő felségéhez és az országgyűléshez, avagy feliratot intézhet a kormányhoz. Végül a többi bevett egyházak sorában (kivéve az izrae­litát) az ev. egyház is képviselve van a magyar országgyűlés főrendiházában (1885: VII. t.-cz.). 29. §. A legfőbb felügyeleti jog. Ius supremae inspectionis. Hazai törvényeink az egyházakkal szemben gyakorolt legfőbb felügyeleti jogot részletesen nem állapítják meg. Még leginkább a protestáns és a görög keleti egyházakra nézve (1790: XXVI. és XXVII. t.-cz.), különösen pedig a tör­vényesen elismert vallásfelekezetekkel szemben (1895 : XLM.) intézkednek e részben törvényeink. Viszont azonban főként oktatásügyi törvényekben — a legfőbb felügyeleti jognak több alakzatára s eszközére bukkanhattunk, a melyek azon­ban egységes egészbe alig foglalhatók. 1 Az ez alól való felmentések megadására jogosított kereskedelemügyi ministernek idevonatkozó rendeletei: 37,892/1891. (1891. R. T. 651. 1.), 14,837/1892. (1892. R. T. 866. I.), 84,842/1893. (1893. R. T. 2513. I.); a pénzügyministeré pedig: 1740/1891. (1891. R. T. 852. 1.), 12,621/1892. (1892. R. T. 1097. 1.).

Next

/
Oldalképek
Tartalom