Mikler Károly: Magyar evangélikus egyházjog (Budapest, 1906)

Bevezetés

5 höz tartozik, hogy érzelmeinket külsőleg is kifejezésre juttatjuk. A hit is érzelem. Ebből az érzelemből fakadó kedélyhangulatunknak is kifejezésre kell jutnia annál is inkább, mert hitét alanyilag minden ember a legigazabbnak véli. De kiilömben is a hit, külső kifejezés nélkül, kevésbbé lenne képes az emberiség üdvére érvényesülni. Sőt hit és vallás szükségképen egészítik ki egymást. A hit, mint subjectiv belső érzelem, fejlődésére, tisztulására ugyanis áldásos befolyással van annak külső — de őszinte és méltó — kifejezése s megvallása. S éppen ezért — bár a vallás gyökere a lélek érzésében, a hitben van — maga a subjectiv érzelem mégsem meríti ki a vallás lényegét, mert a vallás lényegéhez tartozik az is, hogy az érzelem (hit) ismertté legyen, sőt cselekvésbe menjen át. Tapasztalati tény ugyanis, hogy a hitnek, mint subjectiv érzelemnek, jellel vagy szóval való ismertté tétele s ennek megfelelő cselekvés, a lélek kegyes érzelmeit, tehát a hitet tisztítja, erősíti; a rokonérzésű embereket a hitnek ismertté vált közös eszméi tömörítik, vallásfelekezetekké szervezik. Ebben rejlik éppen a hit megvallásának, vagyis a vallásnak jogosultsága, szükségessége, magasztos nevelő hivatása.

1 A vallás fogalmának, eredetének megjelölésére alig lehet találóbb szót használni, mint a milyent magyar nyelvünk használ. Nézetünk szerint sokkal határozottabban fejezzük ki vele a fogalmat, mint a hogy 3.Z 3. j) religio" szóval kifejeszületett tulajdonságunk, mint maga a hit, vagyis lelkünk érzése, szilárd meggyőződése — Istenről. „Láthatni államokat falak nélkül, törvények nélkül, pénzek nélkül, de népet Isten nélkül, imádság nélkül, vallásos gyakorlatok és áldozat nélkül még senki sem látott" — mondja Plutarch. „Természetes, bensőleg szükséges, magának az embernek lényegéhez tartozó a vallás . . . csak Istenben jut az érzelem a maga boldogságához, a gondolkodás a maga igazságához, az akarat a maga igaz szabadságához« . . . (Luthardt Κ. E.) 1 A religio szó, ha származását és fogalmát vesszük figyelembe, inkább a hitnek, semmint a vallásnak szabatos megjelölésére alkalmazható, és pedig azért, mert religare — melyből a religio szó származik — tulajdonkép frigykötést jelent, melyet Isten az emberekkel kötött, mely szerint, ha földi pályájukon az isteni kinyilatkoztatás által tudtokra esett törvényeket megtartják, üdvözülnek.