Mikler Károly: Magyar evangélikus egyházjog (Budapest, 1906)
I. Könyv - Második rész
140 kailag rendezett — kiadást ért, majd IV. Pius pápa bibornokokból s tudósokból álló bizottságot (correctores romani) nevezett ki a törvénytár szövegének átvizsgálása s hivatalos kiadása czéljából. így jelent meg 1582-ben új, hiteles kiadás, melyet azután — olykor különleges pápai engedélylyel — sok más követett. Ezek — felesleges compilatiók elhagyásával s helyettök különösen a tridenti közzsinat végzeményeinek felvételével — felette emelték a kánontár gyakorlati alkalmazhatóságát. A legújabb kritikai kiadások között kiválik a Richter-féle (Lipcsében, 1833.) és még inkább a Friedberg E.-féle. (Lipcse, 1879-81.) A XVI. sz.-tól kezdve keletkezett egyetemes jogforrások 1 az új egyházjogot képezik, a kánontárhoz csak részben csatoltattak s codificálva nincsenek. Tekintve, hogy a reformátio folytán a XVI. sz.-ban az egyházszakadás tényleg bekövetkezett, a protestáns egyházjogra nézve ezek már sem közvetlenül, sem közvetve jogforrásul nem szolgálnak. A kánontárból az idézés a gyűjtemény rövidített megnevezése mellett a fejezet (caput) avagy a canon száma s olykor kezdő-szava szerint történik és pedig a gyűjtemény beosztásához képest a könyv és czím, illetve Oratiánnál distinctio, causa, vagy questio számát rendszerint zárjelbe téve. II. Annak elbírálásánál, vájjon a kánontár az evangelikus egyházjog forrásai között helyet foglalhat-e vagy sem, nem lehet egyedül irányadó Luther Mártonnak ezzel a kérdéssel ugyan összefüggésbe hozható, de az irodalomban gyakran félremagyarázott ama ténye, hogy a pápai ügylevelek gyűjteményét 1520. deczember 10-ikén elégette. Hogy pusztán e történelmi tény — kellő felderítés nélkül — a kérdés elbírálásánál alapul még nem szolgálhat, azt az is igazolja, miszerint a kánontárban foglalt s úgy a szervezetre, valamint egyéb viszonyokra vonatkozó számos jogszabály az evangelikus egyházban hosszabb ideig érvényes volt s alkalmazást is nyert. Ez nem is lehetett másként, mert tudvalevő, hogy a hitújítás nem akart egyházszakadás lenni s csak a tridenti zsinat merev magatartása után veszi tulajdonképen kezdetét az új egyháznak új jogi formák melletti szervezése. 1 Tridenti közzsinat (1545-1563.), vatikáni közzsinat (1869 - 70.) határozatai, valamint pápai ügylevelek, concordatumok stb.
