Mikler Károly: Magyar evangélikus egyházjog (Budapest, 1906)
I. Könyv - Második rész
139 s éppen ezért ez a codificatio Cleineutinák név alatt ismeretes. 1 Ezzel az egyházi jogszabályoknak pápai meghagyásból való rendszeres gyűjtése s így maga a kánontár bezáródott. A jogalkotó tényezők azonban természetszerűleg ezután is újabb és újabb jogszabályokat bocsátottak ki s egyrészt ez okból, másrészt azért, mivel a Clementinákban nem foglalt korábbi ügylevelek jogérvényét XXII. János pápának a Clementinákat kihirdető bullája meg nem szüntette, ennélfogva magánosok pápai felhatalmazás nélkül is gyűjtögették a joganyagot, „Extravagantes" czím alatt. 3 Ezt az anyagot Chappuis János, midőn 1500-ban Párisban a Corpus iurisnak új kiadását rendezte, két külön gyűjteménybe foglalta s a törvénytárhoz csatolta. Az elsőbe „Extravagantes Joan η is papae XXII." czímen ennek a pápának végzeményeit, a másodikba „Extravagantes communes" czímen huszonöt külömböző pápától 3 származó ügylevelet foglalt." A fentebbiek szerint a „kánontár" Gratian Decretumát, IX. Gergely decretumát, a Liber sextust, a Clementinákat és az Extravaganteseket magában foglaló gyűjtemény. 5 Codex jogi természetével azonban csak az a része bír, a mely IX. Gergely decretumát, a Liber sextust s a Clementinákat tartal mazza. A >/ Corpus iuris canonici" (kánontár) elnevezés — és pedig már a gyűjtemény czímlapján — a XVI. század közepe óta az „Extravagansok" felvétele után, mely időtől kezdve az öt gyűjtemény egy kötetben jelent meg, használtatik; mint collectiv elnevezést azonban már a baseli zsinat is (1431-37.) használta. Már a XVI. sz.-ban több - kriti1 Eredetileg „Liber septinus"-nak nevezték. 2 Az elnevezés onnan ered, mert — jóllehet egyetemes érvényű jogszabályok voltak ezek is az egyetemes egyház jogi életét szabályozó codexben (kánontár) nem foglaltattak. 8 IV. Orbántól (1264.) IV. Sixtusig (1484.). 4 Az „Extravagantesek" ezzel nem váltak a kánontárnak, mint codexnek, többi alkatrészével azonos jogi természetű részévé, mert Chappuis János a pápának, mint a kodifikációra egyedül jogosított legfőbb törvényhozónak, megbízása és felhatalmazása nélkül végezte munkáját. 5 A kiadók egyideig még egyéb magán-compiiátiókat (XV. századbeli s tridenti zsinati végzések és pápai ügylevelek 1584-ig) is csatoltak hozzá.
