Mikler Károly: Magyar evangélikus egyházjog (Budapest, 1906)
I. Könyv - Második rész
136 hivatkoztak reá, de, mint utóbb kétes értékűvé vált magántevékenység compilatiója, az egyházjog egyetemes codificatiójának még mindig csak történeti előzményét képezi. Világtörténelmi s egyházjogi jelentősége nem az egyházjog anyagának törvényhozói tekintélylyel, egyetemes és rendszeres alapon eszközölt codificatiójában áll, 1 hanem a világi hatalomtól függetlenített pápai primátus tényleg is bekövetkezett egyetemes jogi elismertetésében. A gyakorlat az egész nyugaton befogadott jogforrássá tette; átment Oratián Decretumába is s ezzel a kánontárba, mi által érvénye — daczára a hamisítások későbbi leleplezésének — még általánosabbá vált. Az ál-Izidor-féle gyűjtemény s a kánontár első részét képező Oratián-féle Decretum közötti időben — főként a világi hatalmak és a püspökök által fejlesztett particuláris jog virágzása folytán — még mintegy 12 többé-kevésbbé rendszeres gyűjtemény s ezeken kívül az ál-lzidor-féle gyűjteménynyel rokon és egyidejű három gyűjtemény is keletkezett. 2 Az egyházjog végleges codificatiójának mintájául s mintegy bevezetéseül az 1150. körül készült Gratián-féle rendszeres jogkönyv szolgált. Ezt igazolja az is, hogy mint önálló rész a kánontörvénytárnak ma is alkatrészét képezi, jóllehet létrejöttét s egyetemes jogforrásként való általános elterjedését nem az egyház alkotmányos törvényhozó szerve működésének és tekintélyének, hanem magántevékenységnek s a gyakorlatnak köszöni. Oratianus — mint a sz. Félix kamalduli kolostor szerzetes tagja — a bolognai egyetemen az egyházjognak első tanára volt. Az ő korában a különféle gyűjteményekbe foglalt s egymással ellentétes zsinati kánonok és pápai rendeletek tömkelegében alig lehetett már megállapítani, hogy mely szabály tekinthető törvényerejűnek? Részben ezt a jogbizonytalanságot megszüntetni, részben pedig hallgatói kezébe rendszeres egyházjogi kézikönyvet adni törekedett. S valóban itt kezdődik az egyházjognak az egyetemi tanrendszerbe ön1 Mert a gyűjtemény „törvénykönyv"-vé a pápai hivatkozások alapján még nem lett. 2 L. Kossutány i. m. 37. 1., Kőnek i. m. 62. s köv. 1., Friedberg: „Lehrbuch des kath. und evang. Kirchenrechls" 113. s köv. 1.
