Mikler Károly: Magyar evangélikus egyházjog (Budapest, 1906)
I. Könyv - Második rész
118 d) Luther Mártonnak kis- és nagy-kátéja. e) a „formula concordiae". 1 A formula concordiae 2-ik czikke elfogadta a három katholikus vagy oecumenikus hitvallást, ú. m. az apostoli (VI. sz.), nicaeai (325.) és athanasius-féle hitvallásokat is. 2. A magyarországi ág. hitv. evang. keresztyén egyház zsinatainak végzései. 3. A magyarországi ág. hitv. evang. ker. egyház önkormányzati hatóságai által jogérvényesen hozott szabályrendeletek. 2 Mindezekre a jogforrásokra nézve megjegyezzük még, hogy azoknak egy része elvi, avagy jogtörténeti jelentőséggel bir csupán; míg más része az élő, tételes jogot tartalmazza. Utóbbi csoportba a szokásjog, állami törvények, békekötések, régebbi és újabbi kormányrendeletek, legfelsőbb bírósági döntvények és (m. kir. Curia és m. kir. Közigazgatási Bíróság), elvi-jelentőségű ítéletek, az 1891 — 1894-iki budapesti országos zsinat végzései és az egyházi önkormányhatóságok szabályrendeletei tartoznak. Az egyházi alkotmány és szervezet alapvető tételei szempontjából a mindenkori törvényhozó által mellőzhetlenül tiszteletben tartandó elvi jellegű jogforrásul szolgálnak: a szentírás és a symbolikus könyvek. Az itt lefektetett elvekkel sem a dogmatikai, sem a jogrendszer nem ellenkezhetik. 13. §. Az ó-szövetségi szentírás. Szentírásnak (scriptura sacra), görögösen bibliának (könyvek) az Istennek kijelentéseit tartalmazó könyvgyűjteményt nevezzük. Ezeket a könyveket az Istentől ihletett férfiak külömböző czéllal, külömböző helyen és időben írták. Éppen ebből a szempontból a szentírás két főrészre oszlik, ú. m. ó-szövetségre (ó-testamentum) s új-szövetségre (új-testamentum). A szentírás nem közvetlen jogforrás. Benne a látható 1 A symbolikus könyveket 1580-ban az ágostai hitvallás benyújtásának félszázados emlékünnepén, az evang. fejedelmek s német birodalmi rendek „Liber concordiae" cz. gyűjteménybe foglaltatták s Drezdában német nyelven kinyomatták. 2 A harmadik csoportba sorozhatok még a reformátorok iratai is, a nélkül azonban, hogy az evang. egyház a reformátoroknak törvényhozó hatalmat tulajdonítana.
