Zsigmondy Jenő: Egyet. egyházi szabályrendelet gyűjtemény (Budapest, 1905)

II. Lelkészügyiek - L) Miniszteri leiratok a segédlelkészi kongrua tárgyában

tetében óhajtom Méltóságod becses figyelmét következőkre tisztelettel felhívni. 1. A számadás „Kiadás" hasábjába csak azon összegek állíthatók be, melyek az arra igényjogosult egyének kezéhez tényleg kifizettettek. Nincs megengedve tehát ebben a hasábban oly összegeknek részben vagy egészben való elszámolása, melyek az egyetemes egyház által a különböző egyházkerületek javára további fölhasználás végett átengedtettek, mert ezen összegek tettleg fel nem használt része épp oly pénzmaradvány, mint az egyetemes egyháznál tovább kezelt készlet. 2. Az 1900. évi 95.722. sz. leirat értelmében kiérdemelt összegek közvetlenül az igényjogosultak vagyis a segédlelkészek nyugtájára és kezéhez fizetendők. Nincs megengedve tehát a segédlelkészi díjaknak az illető segédlelkész helyett a segédlelkészt tartó lelkész, munkaképtelen, vagy javadalma egy részének élvezete mellett nyugalmazott lelkész, végre a lelkészi özvegyek nyugtájára és kezéhez való kifizetése. 3. A nyugtatvány szövegében mindenkor kitüntetendő, hogy a nyugtázott összeg az 1898. évi XIV. t.-cz. alapján jár, mely időtartamra szól, mely lelkészi állomáson és mely okból teljesíttetett a segédkezés. S mindezen adatok a kerületi esperes által a nyugtán láttamozással igazolandók. 4. Nem díjazhatok a segédlelkészek olyan állomáson töltött szolgálataikért, mely állomások a kongruás lelkészségek közé fölvéve nincsenek. Ezt különben már az alapvető 1900. évi 95.722. számú rendelet is hangsúlyozza, az 1898. évi XIV. t.-cz. folyományaképen. Épp ezért a szkálnoki segédlelkész és a magyarhermányi lelkészözvegy nyugtáját tulajdonképen vissza kellett volna utasítanom. Mérlegelvén azonban ama nehézségeket, melyekkel már kifizetett és az érdekeltek által jóhiszeműleg fel is használt összegek visszakövetelése jár, s melyek már eleve valószínűvé teszik, hogy azokat behajthatlanság czímén egészben vagy