Petrovics Soma (szerk.): Utasítások az ágostai hitv. evang. lelkészek számára, különös figyelemmel a lelki gondozásra. Szentes 1904.

VI. SZAKASZ: Az Úr szent vacsorája

— 34 —. 83. Amint egyfelől az Úrvacsora élvezetét senkire akarata ellenére, vagy őszinte kívánása nélkül rá ne tolja, ne erőszakolja, -— más felől azokat, kik az által, liogy az Úrvacsorájával liuzamosb idő óta nem éltek, egyháziatlanságukról tesznek nyilvános bizonyságot, akár mások buzgó közbenjárásával, akár saját utánjárásával az abban való részvételre reábirni igyekezzék. Az Úrvacsora meg vetői, giínyolói bizalmi állást, egyházi hivatalt nem viselhetnek. 84. A magyarországi két protestáns egyház között kötött »Egyezség« értelmében egyesült anyagyülekezetben a lelkész a nyilvános Urvacsorát mindkét egyház híveinek külön és pedig először saját egyháza Itiveinek, az illető hívek egyházának hitvallása szerint köteles kiszolgáltatni, tehát, az ev. ref. hitvallást követőknek kenyérrel, az ág. hitv. követő evangélikusoknak pedig ostyával. így köteles gyóntatni, illetve Urvacsorát kiszolgáltatni a betegeknek is. (8. §. b.) 85. Az 1868. évi I.III, t. cz. 21. §-a értelmében jogosult a lelkész a fogházban letartóztatott hitfelekezetiinkbeli rabokat és halálra ítélt gonosztevőket is minden lelkészi szolgálatban, tehát az Úrvacsora kiszolgáltatásában is részesíteni. Mint a könyörülő szeretet szolgája s annak a Megváltónak tanítványa, aki nem az igazakat jött hívni, hanem a bűnösöket a megtérésre: (Mt. 9, 13.) az evangeliom vigaszával vigasztalva, igyekezzék őket bűnbánatra bírni s ez által megnyerni az örök üdvösségnek. Az 1772. évi nov. 30-án kelt rendelet alapján kérheti, hogy az Úrvacsora alatt az elitéltről a békók levétessenek s a szent cselekmény végzésére a fogházi hatósag által helyiség jelöltessék ki. (Rend. 1820. évi dec. 12. 31137. sz.) 86. Az Urvacsorával élő egyháztagok számát évenkint feljegyzi, összeírja s a lelkészi napló vagy a keresztelési anyakönyvnek e végre nyitott külön lapjaira, évről-évre rendesen bejegyzi.