Thébusz János: A magyarországi ág. hitv. ev. egyház 1891-94-ki országos zsinatának története. (Budapest, 1895)

A zsinat második ülésszaka - III. Az egyház iskolái - Május 23-iki 30. és 31-ik ülés

Kapy e §. helyett a következő szöveget ajánlotta: „

A tanítóképző-intézetek feladata az egyház szániára vallásos, egyházias, kellő szakképzettséggel bíró hazafias szellemű népiskolai tanítókat s orgonistákat (énekvezéreket) nevelni". B a 1

1 i k azon pótlást ajánlotta, hogy a „szellemben" szó után ez szurassék be : „és az istentiszteletnél használt nyelvekben". Prónay azt gondolta, hogy a tanintézetekben való nyelvek tanításának vitáján túl vagyunk, de mert az újólag felhozatott, kijelentette, hogy egyetért azzal, a mit Kaas mondott. Igaz, hogy népünk több nyelven beszél s az istentiszteletnél és iskolákban erre tekintettel kell lennünk. Zoch indítványát azért nem fogadta el. mert a tót nyelvnek tanítását a középiskolákba akarta behozni. Kaas csakis a theologiára és tanítóképzőkre szorítkozik, hogy azokból oly tanerők kerüljenek ki, kik a szükséges nyelveken képesek legyenek tanítani. Mint célt tekinti, hogy a középiskolákban magyar kultura legyen, de a tanítóképzőkben szükséges, hagy a tanító ismerje azon nyelvet, melyen tanítania kell. Baltik pótlását már szerkezete szempontjából sem fogadhatja el, mert „nyelvekben" való tanítás nincs. Indítványt nem ad, de lia a 26. §. után fel akarja a zsinat venni azt, hogy „tanítóképzőkben oly tanerők alkalmaztassanak, kik a növendékeket a dívó egyházi nyelvekre oktatni képesek", azt elfogadja. Trsztyénszky elfogadta Kapy fogalmazását, de mert a nyelvi kérdés szóba jött, egy almódosítványt adott be, mely beillesztendő: „tekintettel az egyházközségekben használt nyelvekre is". Nagy Sándor Kapy fogalmazását fogadta el. A vita befejezése után a megejtett szavazás eredménye az volt. hogy Kapy fogalmazása Trsztyénszky almódosításával együtt elfogadtatott. A 25-ik (210.) §. szerint a tanítóképzők egyetemes jellegűek. egyetemes erővel tartatnak fel s első sorban az egyházkerületek hatósága alá tartoznak. Bánó az „egyetemes" szót „általános" szóval akarta fölcseréltetni. Prónay a szakasz második részét máskép akarta szövegezni. Schneller erre kinyilatkoztatta, hogy a bizottságnak e szövegezése a kompromisszum eredménye s míg az egyetemes