Thébusz János: A magyarországi ág. hitv. ev. egyház 1891-94-ki országos zsinatának története. (Budapest, 1895)
A zsinat második ülésszaka - III. Az egyház iskolái - Május 23-iki 30. és 31-ik ülés
A zsinat megéljenezte. Következett a napirend. A 14. (198.) §. a tanerők választásáról szól. Bal tik szólalt meg elsőnek, ki „a felettes hatóság jóváhagyása" szavakat nem tartotta helyeseknek s azok helyett csakis a „tudomása u szót kivánta alkalmazni. Habár e módosítás első pillanatra jelentéktelennek látszott, de közelebbről mérlegelve azt, igen mélyreható volt. A mint a §. szövegezve volt, értelme az, hogy a tanárok választása csak akkor érvényes, ha azt a felsőbb egyházi hatóság jóváhagyja, vagyis : megerősíti. Ennek éle tehát a széthúzó nemzetiségi törekvések ellen volt irányozva. A mult idők tényein okult az egyház. A bezárt nagy-rőcei gymnázium tanárai csakis az iskolafentartó hatóság által választattak s erősítettek meg s így valamennyien hazaellenes szellemben működtek. A dunáninneni kerület tót nemzetiségű nagy csoport új tótnyelvű középiskola létesítését tűzte ki célul és természetes, hogy a tanerők megválasztásánál szabad kezet akart magának biztosítani. Ezért érthető, hogy a míg Fabiny és Breznyik e szakasznak változatlan elfgadása mellett szólaltak fel, a tót nemzetiségű csoportnak legfiatalabb tagja, K r c s m é r y azonnal Baltik oldala mellé sorakozott, ki — úgymond — egyházunk autonómiáját úgy értelmezi, hogy az egyház úgy lelkészét, tanítóját, valamint tisztviselőit is, ha erre kellő minősítéssel bírnak, szabadon választhatja, ha pedig a zsinat azt mondja ki, hogy ez csak a felsőbb hatóság jóváhagyása mellett teheti, ez szerinte az autonómiának egyenes megsértése lenne. Az előbbi szónokokkal szemben Ritter kinyilatkoztatta, hogy a felsőbb hatóság nemcsak tudomásul veszi a választást, hanem azt meg is erősíti. Midőn még Ihász és Laukó szóltak a tárgyhoz — amaz a „felettes" szó helyett „a felsőbb", emez az „intézetek" szó helyett a „nevelő és oktató intézetek" szavakat ajánlotta beszuratni — Schneller ellentmondott annak, hogy a jóváhagyás új intézkedés lenne, mert hiszen már 1774-ben kimondatott az, hogy a rektor választása az egyetemes felügyelő tudta nélkül nem történhetett meg, — a szakasznak változatlan elfogadását ajánlotta, mit a zsinat nagy többsége el is fogadott.
