Thébusz János: A magyarországi ág. hitv. ev. egyház 1891-94-ki országos zsinatának története. (Budapest, 1895)
A zsinat első ülésszaka - December 9-iki értekezlet
Ezen ügy tehát a zsinati tagok között élénk megbeszélés tárgyát képezte s ezért délután három órakor Péchy Tamás elnök megnyitván az értekezletet, elsőnek azonnal felállott : Zelenka Pál püspök és körülbelől a következőket mondotta: Tegnap Prónay Dezső báró beszédjének mély hatása alatt oszlottunk szét. E beszédre válaszolni nem volt idő. Engedjék meg neki, hogy e beszédre őszintén, szót kimondólag megtegye a maga válaszát. Két kérdéssel foglalkozott. Az első, hogy miért volt a keserű hang, mely az egész beszéden keresztül vonult, és a második, hogy minő következményeket vonjunk le e beszédből? Igyekezett magának választ adni e két kérdésre s azon meggyőződésre jött, hogy tegnap — úgymond — nem az egyetemes felügyelő, de csak Prónay Dezső báró beszélt, mert lia az egyetemes felügyelő beszélt volna úgy, akkor egyszerűen szét kellett volna mennünk. De tekintsük a dolgok állását. Prónaynak első nagy mondása, hogy a zsinati törvénybe csak annyit vegyünk fel, a mennyi szükséges, a többit pedig bízzuk a jövőre. Mi is csak annyit akarunk a mennyi szükséges s az egyházat a szabadsággal akarjuk összeegyeztetni. Mert mit akarunk mi a törvénybe fölvenni ? Prónay csak az egyház szervezetét akarja megállapítani. Van-e köztünk külömbség? Van. Prónay csak a régi korhadt épületet akarja betetőzni s azt ajánlja, hogy maradjunk a régi kikötőben. Ebben egyezünk. Mi is a régi kikötőt megtartani akarjuk. De azért különbözünk is. Önzők vagyunk, de nemesen önzők, hogy magunkra is gondolunk. Mi nemcsak az épületet akarjuk betetőzni, hanem arra törekszünk, hogy ezen épületbe oly egyház vonuljon be, mely a mai kor igényeivel egyenlépést tart. Nekünk lelkészeknek a létező fekete pontokra kell gondolnunk, kell gondolnunk a tisztességes megélhetésre. Szórványokban 130 ezer lelkünk van, 630 lelkész között 230-nak nincsen 800 frtnyi összes fizetése és jövedelme. Életet kell tehát adnunk az egyháznak s eltörölni az 1848-ból még fenmaradt úrbérségi szokásokat és szolgálmányokat. Prónay azt óhajtja, hogy inkább önkéntes adományok, mint kötelező adózás útján tartsa fel magát az egyház. Ezt el nem fogadhatja, mert ez homokra való építés lenne. Kötelező megadóztatást kiván. Elve, hogy politikát az egyházba bevinni nem szabad. A ki többre becsüli politikáját, mint egyházát, annak szabad a
