Szeberényi Andor: Az 1791-ik pesti ev. ág. hitv. zsinat történelme. (Pest, 1869)

Zsinati előkészületek

végtére az esperességek küldötteinek, hogy megbízó leveleiket, az egyetemes főfelügyelőnél mutassák be. Egy ilyen példány mellékletben IV. sz. alatt látható. Ezen értekezlet bevégeztével, délelőtti 10 órakor minden kerület külön tartott tanácskozmányt, s ezek I3-kán, mind délelőtt, mind délután folytattattak, lévén 14-kére a zsinat megkezdése a leghatározottabban kitűzve. A kerületek tanácskozmányában szó volt a megválasztandó elnökről, a követek megbízó leveleiről, a református testvérekkeli szorosabb politico-egyházi unióról, s egyöntetű kanonok hozataláról, a zsinatoni ülések elfoglalásáról, s végtére az egyházi férfiak öltözetéről. Az elnökséget illetőleg, a tiszai kerület, s részben a bányai b. Prónay Lászlót óhajtotta, a dunai a dolog természetével legmegegyeztobbnek hitte, ha azzal egyetemes felügyelő B alogh Péter tiszteltetik meg. A dunántúli kerület pedig, az ez időben Budán székelő, herceg C o b u rg o t vélte az elnöki székre fölkéretni. Megvizsgáltattak a megbízó levelek, melyekhez, nagyobb részénél, az utasítások voltak mellékelve, némelyek írott utasítással nem bírtak, s élő szóval jelentették, miszerint azzal bízattak meg, hogy az üdvös indítványokat szavazataikkal támogassák. Az utasítások nagyon eltértek, s ennek tulajdonítható, hogy a zsinati viták oly élesek valának, s az egy véleményre való hozatal, oly nehezen sikerült. A helvét hitvallású testvérekkeli uniót a bányakerületi és a dunai superintendentia szorgalmazta ; míg ellenben a dunántúli és tiszai minden módon akadályozni óhajtotta. Különös, jegyzi meg a napló írója, hogy épen azok, kik a reformátusokkal szomszédságban vannak, s velük folytonosan érintkeznek, az egyesülési szándéknak, leginkább ellenszegültek. A tanácskozás terme^ kerületek szerint, négy egyenlő részre osztatott, közepén az elnöknek és a jegyzőknek hely hagyatván. A dunai kerületnek, az országgyűlési gyakorlat szerint, annak dacára hogy legkevesebb képviselője volt, az első hely tüzetett ki. Ezzel a dunántúliak épen nem voltak megelégedve. Habár hasonló előny csekélységnek tarta-