Evangelikus egyházi szemle, 1901 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1901-03-30 / 3. szám
45 BELFÖLD. Államsegély a tiszai ág. h. ev. lelkészek részére az 1899—1901 évekre ily ezímon részletes kimutatás jelent meg. Érdekes e kimutatás és tanulságos : Esperesség leik. áll. sz. áll. segély, foly. 1. Árvái ü. 4. 2. Brasssói 12. 3. 3 Gömöri 41. 3ti. 4. Hat sz. kir. v •ros 11. 7. 5. Hegyaljai 13. 12. t>. Kishonti 157. 7. Liptói lti ti. 8. Sárosi 13. 12. 9. Tátrnaljai 11. 10. 10. Tiszavidéki 14. 9. 11. Tizenhárom városi 22. 17. Így tehát 175 lelkész között 123 államsegélyes. Hová lesz az ev. egyház függetlentsége — ha a nem állarasegélyes lelkész olyan lesz ma-holnap mint a fehér holló. A kifizetendő kongnia 78,178 kor. 74 fillérben lett megállapítva s ebből kifizettek 28,734 kor. 42 fillért — mindenesetre kevesebbet mint az államsegőlyes tiszakeriileti középiskolákra évenként fizettek. 78,178 koronát előlehetett volna teremteni más úton is — és nem az autonómia feladása útján I — -.Szabályrendelet tervezet a lelkipasztorko* dásról.“ Ily czimen a pesti esperesség megbízásából Kruttsehnitt Antal vadkerti lelkész szabál)rendeletét dolgozott ki, melyet a napokban nyomtatásban kezeinkhez kaptunk. Annak idején kifejeztük, hogy a lelkipásztori gondozást nem lehet paragraphusoklm foglalni — sőt nagy merészség, ha valaki ily alakban e munkára vállalkozik. K. javaslatában nincs semmi új, a mi bármely eurapastoralist leiró műben ne volna sokkal bővebben és alaposabban megírva. Vannak érdekes különlegességei is o tervezetnek, igy példáúl azt mondja : „Az orgonából no csináljunk kíntornát. Hogy pedig mindez ne essék meg, arról gondoskodjék a körültekintő lelkipásztori éberség.“ — Ez pedig nem tartozik a cura- pastoralishoz, hanem a tanítóképzőt körébe, hogy ne adjanak bizonyítványt olyanoknak az orgonálás- ból, akik csak kíntornázni tudnak. — Egy szabály- rendelet tervezet körébe nem tartozik azon megjegyzés sem : „Olvastam egy lelkészről, ki kitűnően prédikált, de erkölcstelenül élt. Ha a szószéken állott, mindenki azt mondotta : bár sohasem jönne le onnét — mikor pedig lejött volna, egyhangúlag nyilatkoztak : bár a szószékre soha többé fel no menne.“ — Ilyen adomák már régen megjelentek a lőcsei kalendáriumban! — Felolvasásnak szűkebb lelkészi körben csak megjárná e dolgozat — de tervezetnek nagyon szegény, különösen akkor, a midőn nem is tárgyalja tulajdonképeni themáját. E kinvomatott „szabályrendeletbenu nincs úgyszólván szó sem a lelkipásztorkodásról, hanem ogy pár ke gyes óhaj, javaslat fordúl benne elő. Sz. — Kereszt az egyetemen. Csekély esemény és mégis a korra jellemző. A budapesti egyetem tantermeiben ki akarják függeszteni a keresztet. A lapok némelyike, mint örvendetes jelenséget tünteti fel a dolgot. Sokan pedig különösen örvendetes tüneménynek tüntetik fel azt, hogy katolikusok és protestánsok együtt haladnak e kérdésben. Mi az egész mozgalomnak mélyebb jelentőséget nem tulajdonítunk. A keresztyén szellőm külsői- tése ez irány, a mely ma országszerte elhatalmasodott s mely úgy látszik, az ifjúság lelkét is elragadta. Bennünket is lelkesít a kereszt jelvénye épen úgy, mint azokat, kik azt úton útfélen mutogatják — fából, aranyból és kőből. A koresztyén- ség, ha túlságos suU t fektotün' i külsőségekre, a külsőségekben elvész s épen a a sőségekre fősulyt helyezve, elhanyagoljuk a lényeget, az evangelio- inot. Mikor őseinket elnyomták, üldözték, akkor diszlettek legszebben a nagyszombati egyetem tantermeiben a keresztek. Evangélikus ifjúságunk jobb, ha o mozgalomtól távol tartja magát és bizonyára a kereszt szolgálatában fog állni, ha tanulmányait alaposan végzi és az igazságot őszintén keresi. A kereszt jelvényével visszaélést is lehot űzni. Bánk evangélikusokra visszatetsző az, ha a mint egy felföldi kath. városban alkalmunk volt látni, még a sörös hordók jégszekrényén is ott áll a kereszt jelvénye és az a három betű : I. H. S. — A ^Sárospataki Lapok“ Péter Mihály ref. lelkész tollából igen figyelemre méltó czikkot kő zöltek. „A magyarországi református tót gyülekezetek sorsau cim alatt. Péter Mihály cikkét mindjárt meg is támadták, azt mondva, hogy a ref. egyház helyesen jár el, mivel Kálvin nemzeti egyházakat alkotott. Persze e polem isták nem gondoltak arra, hogy magában a kálvini reformatio hazájában van német és franczia református egyház és Ausztriában van német és cseh reformátús egyház. Közöljük Péter Mihály czikkének főbb részét; mert egyházunkra nézve is sok megszívlelendő megjegyzés van benne — s reá nem lehet reá fogni, mint reánk alaptalanul ránk fogták, hogy politikai ezélzat vezette tollát. Komoly és nem politikától elhódított egyén — a helyzetet úgy fogja felfogni, a mint azt Péter Mihály teszi következő soraiban: „A magyarországi ref. vallást szeretik magyar vallásnak nevezni. Es ez igaz is, mert a ref. leginkább a magyar faj lakta vidékeken vert gyökeret, > de ki ne tudná, hogy tótajku gyülekezeteink is
