Evangelikus egyházi szemle, 1901 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1901-05-20 / 5. szám

79

adott zászlójának a felszentelése. E zászlóavatás valóságos ünnepo volt a társadalomnak, a törvény- hozásnak, a kormánynak és az egész hazának — és mi mégis csak panaszszal emlékezhetünk meg róla. Sokszor panaszoltuk már fel, hogy az ily hivatalos, országos és nemzeti jelentőségű ünnepek vallásos és egyházi része mindenkor a mi közreműködésünk nélkül folyik le és teljesen és kizárólag a róni. kath. egyháznak szolgáltatik ki. Így történt ez most is. Mise keretében Hornig r. kath. püspök szentelte fel az uj zászlót; ő verte abba bele az első szöget, — más egyháznak azonban nem jutott egyetlen egy szó sem. Kormány férfiúink tagadják ugyan, hogy a rom. kathohkus egyház hivatalos államvallás volna Magyarországon, tételes törvényeink is ellene mondanak ennek, és imo mégis, minden hivatalos ünnep egyházi része egyedül és kizárólag csak a róm. kath. egyház szerepeltetésével folyik le. Nemcsak a „Gotterhalte“ volt tehát a fülsértő és disszonáns e szép ünnepélyben, hanem a többi bevett egyházak közreműködésének teljes mellőztetése is. Vájjon mikor fogunk már egyszer ez ellen oly erélyesen tiltakozni, hogy foganatja is legyen ? !u — A papiroson meg van a vallásszabadságról szóló törvény, mely kizárja az államva lás lehetőségét. A tényleges állapot pedig az, hogy van egy államvallás — e mellett bevett és tűrt vallásfelekezetek. E tényleges állapot már rég meg volt hazánkban — bár törvény ellene mondott is. Az állapot 1894/95 óta csak annyiban változott, hogy a bevett vallásfelekszetek nem csak mi képezzük most már, hanem a zsidóság is ott van oldalunkon. ; Mi ez uj állapotokkal, melyekért egykor a „Prot. Egyházi és Iskolai Lap“ is oly buzgón és odaadás- \ sál küzdött, nem nyertünk semmit sem — hanem igen sokat vesztettünk. Protestáns államférfiaink egy lépést sem tettek egyházunk érdekében — J ezután pedig alig hisszük, hogy prot. férfiú kerüljön Magyarország kormányának élére

— Theologiai fakultás az egyetemen. Többször szóltunk az egyetemi theologiai fakultás érdekében ; mivel meggyőződésünk, hogy az által egyházunk nem vesztene semmit sem, sőt magasabb tudományos alapon létesített theologiai fakultásunk jó hatással lehetne theologusaink képzésére, kivonva azokat a félreeső zugok (Krähwinkel) nyomasztó hatása alól. Szabó Aladár, ref. theologiai tanár, ellene van az egyetemen felállítandó theologiai fakultásnak s e tárgyról következőképen szól a „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap“ 19-ik számában: „Hát a tudományos érdek biztosítására mit tegyünk ?u -E kérdésre feleletül ma igen sokan ezt adják : Vigyük be a theológiai oktatást az állami egyetemekbe, ha nem is teljesen, de legalább részbeni Meggyőződésem szerint rósz utón járunk o törekvésekkel. Sokan az egyenjogositás, másuk a prot.

theol. tudományosság felvirágoztatása szempontjából pártolják ez eszmét. Meggyőződésem szerint az egyenjogositást hangoztatok valósággal kétszeres tévedésbe estek. Tévednek egyfelől, mert azt képzelik, hogy a magyar protestánsok tényleg az egyenjogositás felé haladnak, pedig valósággal jogaikat és ható erejüket veszítik, az állami theológiai fakultás pedig biztos hidja lenne a prot. egyházak teljes elállamositásának, mert az onnan kikerült lelkészek bizonyára levonnák azt a következtetést, hogy ha az állami dotáczió és kinevezés mellett a theologiai tanár jó protestáns lehet hát mért ne lehetne az esperes és a püspök is ? ! A tévedés másik része abban áll, hogy az egyonjogositást hangoztatok a prot. egyház felvirágozását és biztosságát állami kedvezményekre alapítják ; pedig aprót, egyház felvirágozásának igazi biztosítékai az élő hit, a szabad mozgás s az egyéni hitbuzgóság ki- fejlesztése. Hogy a protestáns theol. tudományosság felvirágozása nem (i—8 tanárnak jobb ellátásától, hanem százak és ezrek theologiai érdeklődésének megerősödésétől függ, az . hogy tovább ne menjünk, a Magyar Prot. írod. Társaság története is bizonyítja.“ Az államosítás felé már úgy is erősen haladunk, ha akár középiskoláinkra, akár pedig a lelkészi fizetést kiogészitő állami segélyre tekintünk. Az államosításnál rosszabb helyzetben vagyunk ma a politikai elv uralma következtében úgy az ág. h. ev., mint a ref. egyházban az állapot nem lehet siralmasabbá. Pécsben az osztrák állam tartja fenn a theologiai fakultást és látjuk, hogy ott sem szabad mozgás, sem az egyéni hitbuzgóság nincsen korlátozva. Lehet jó protestáns kinevezett lelkész, püspök, esperes is, amint azt Dániában, Németországban látjuk és lőhetnek rossz elkészek, püspökök, esperesek és tanárok is, daczára annak, hogy nem nevezik ki őket, hanem választják. Mi az ev. egyház államosításának nem vagyunk barátai különösen ott, ahol az állam a róm. kaih. egyházat uralkodó egyháznak elismeri, de a theologiai fakultástól egyetemeinken csak jót várunk, legalább a jelenlegi helyzet rosszabbodásától nem félünk.

— A „Sárospataki Lapok“ 2l-ik számában a következő sorok jelentek meg :

„Figyelmeztetésül. Két év előtt o helyen már fölkértük a „Protestáns Szemle“ szerkesztőjét, hogy intse egy kis mérsékletre a külföldi irodalom szapora ismertetőjét s no engedje meg, hogy egy és ugyanazon munkáról két ismertetést is Írjon. Elég, ha 2—3 folyóiratban kell egy-egy műről, az illető bíráló tollából, egymástól alig alig eltérő ismertetéseket olvasnunk, — legalább egy helyen ne ismertessen egy munkát kétszer. Kérésünknek foganatja is lett, mert e 2 év alatt újabb ilyen éset nem