Evangelikus egyházi szemle, 1901 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1901-04-30 / 4. szám
62 Ez is az egyezség 1. §-ának egy eléggé, sőt nagyon szabadon, bár híven visszaadott részlete, melyet Szlávik szintén ugyanazon szavakkal visz- szaad. így tehát Sziámik a helyett, hogy hazafias külföldi közleményeihez maga csinálná meg fordításait s önállóan járna el, az általa oly nagyon lehordott hazafiatlan tendencziózus tudósításnak, haza és egyházellenes denuncziálásnak nevezett Allgemeinisches evang. luther. K" chenzeitung.-beli közlemény fordítását egyszerűen átveszi. Sőt megteszi ezt még ott is, ahol a fordítás szabadsága vagy jobban mondva az egyezség egyes részleteinek csak tartalmi visszaadása a szorul szóra való egyezést a két közlemény közt teljesen kizárja, ha csak nem az utóbb irt közlemény (tehát Szláviké) az előbbinek illető részleteit egyszerűen elsajátította. Itt tehát kézzel fogható, hogy Szlávik tudósítása az Alig. ev. luth. Kztg. közleménye egyrészének egyszerű átvétele. Szóval itt is visszatér Szlávik természete, melyet már annyiszor szemére vetettek, hogy szeret plagizálni. Ahol meg önállóan ir, ilyeneket ir: „die Entstehung derselben schon im Jahre 1833 zu Stande kam, dann aber in den späteren Jahrzehnten einschläferte (elaltatott és nem e laludi). Egyéb uj adat a fent említett rámutatáson kivül a diaspora bajaira és Róma hatalmára Szlávik közleményében alig van. Es mégis avval dicsekszik a Prot- Egyh. Isk. lap 13. számában, hogy az kime- ritőbb. Hozzácsatolja ehhez még a következőket: „Nem ártana, ha ily jóakarattal (már t. i. mint Szí. a Chronik ban) mások is gyakrabban tájékoztatnák a prot. külföldet ami egyházi és irodalmi viszonyaink felől, mert azzal sikerrel ellensúlyozhatnék a rosszakaratú s nemzetiségi izü hazai tudósításokat a külföldi prot. sajtóban. Egyházi és nemzeti ügyet szolgálunk azzal egyaránt!“ Ilyen máshonnan, előbb alaposan lehordott idegen irodalmi termékekből jó részt átvett közleményekkel akar az egyháznak és a nemzeti ügynek szolgálni? Meglehet, tán addig, mig a külföldön rá nem jönnek az ily munka minőségére és értékére. De mihelyt arról meggyőződnek a külföldön, úgy járnak az üy munkák szerzői, mint Szlávik a Theol. Liberaturblattba rakott kakuktoj ásóival járt. Nem fogadják be többé és azt esetleg nyilvánosan ki is jelentik, ami bizony nem dicsőségére válik az illetőnek. Ez aztán szép szolgálat az egyháznak és a nemzeti ügynek, mely után Ítélve, legfölebb azt képzelheti a külföld, hogy valamennyi tudományos és hírlapi munkálkodásunk ilyen. Az ilyen közle- nyek nem tesznek jó szolgálatot, hanem igenis szégyent hozhatnak az egyházra és a nemzeti ügyre egyaránt. Hiába igyekszik Szlávik a külföldi egyházi lapokba irt egyházias szellemű és nem politikai tendencziáju tudósításokat itt< hon diskreditálni avval, hogy „hazafiatlanoknak“, j „haza- és egyházelleneseknek“ stb. megbélyegzi. A belátó hazai egyházias körök is tudják, hogy ezek nagyon relativ értékű és jellegű szidat- : mák, melyek könnyen szerzőjükre is visszaesnek. Amint tényleg Szlávik maga is kénytelen volt • tapasztalni, hogy az ő külföldi (nem egyházi, hanem) i> philosophiai informáczióit is hazafiatlansággal vádolta valami Cassius a Magyar kritika III. évf. I (1899. okt. 1.) 1. számában. Cassius figyelmezteti ; „a közönséget az ilyen, a nemzeti önérzetet lábbal tápodé külföldi szereplésekre (milyen szerinte j Sz'áviké is), melyekről nehezebb a leplet levonni, hogy a külföld is kellő és való mezében lássa ' ezeket a hazafiakat (t. i. Szlávikot).“ „Ez (kimutatni, hogy a magyar philosophia a magyar nemzet genie- ; jenek megnyilatkozása stb.) nehezebb feladat, mint I idegen toliakkal (a külföld előtt hazaiakkal s viszont) \ ékeskedni, abban a biszemben, hogy ezt nem veszik I észre ott s azt nem itt. Észrevettük, hiába mosakodott Szlávik dr. úr. Most már figyelni is fogunk reá.“ Tehát amivel Szlávik másokat alapjában igaztalanul vádolt, ugyanavval vádolták őt náláná1 nagyobb „hazafiak“. — Itt is igaznak bizonyult, hogy amiben valaki bűnt követ el, avval meg is büntettetik. Ha neki rosszul esett ez igaztalan vád, gondolja meg, hogy az másnak is rosszul esik és óvakodjék a hazafiatlanság vádjával való dobálód- zástól — különösen ha még hozzá az ily „hazafiatlan“ tudósításokat idegen tollaknak használja, melyekkel ékeskedik. * * BELFÖLD. > ) V — Felekezeti viszonosság. A „Magyar Szó“ f. é. április 18-iki számában az ev. ref. egyház konventjéről Írván, többek közt arról is értesíti i olvasóit, hogy Petri Elek a lelkészi özvegy, árva gyámintézeti végrehajtó bizottságának jelentését felolvasván, utána Bemeth Elemér a jelentésnek ) azon pontjához szólt hozzá, mely azt célozza, hogy ; mindazon lelkészek, kik eo. nőoel lépnek házas- \ Ságra, kizárassanak a nyugdíjintézményből. így > tehát a reformátusok nyugdíjintézetéből ref lelkész > eoang. özvegye nem nyerhet nyugdijat. Van-e ami \ evang. egyházunk egyetemes nyugdíjintézetének is ; ily rendelkezése? Ha nincs, meg kell azt hozni, mert nem mi járunk el helyesen, ha ily rendelke zést meg nem hoztunk, hanem a reformátusok,
