Evangelikus egyházi szemle, 1901 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1901-04-30 / 4. szám
EVANGÉLIKUS EGYHÁZI SZEMLE. MEGJELEN HAVONKÉNT EGYSZER. £---------------------------------jj E lőfizetési ár: Egész éyr* .... 4 Kor. Fél évrt.......................2 kor. Egyházi érdekű hirdetés egyszeri közlésének dija............................I kor. K______________________» F elelős szerkesztő és kiadó: SZEBERÉNYI LAJOS ZS. ág. h. ev. lelkész JJ -Csabán. Ä Ä lap szellemi és anyagi részét il!et5 közlemények a szerkesztő és kiadóhoz inté- zendők'/y lap minden hónap 30-án tétetik postára. i*------------------------------------------X H etedik évfolyam. 4 szám. ti.-Csaba, 1901. Április 30. A lelkész és a politikai szereplés. Közelednek az országos képviselő válasz tások. Meg fog indulni a politikai harcz ország szerte s nem egy helyen izgalomba jönnek a kedélyek, mérkőzni fognak a politikai pártok, lesz sok zaj, lesznek ügyes beszédek, ügyes fogások. Nálunk, a hol nincs titkos általános szavazás, a hol népünk sem érett az ilyen politikai harczra, a választásoknak külön technikája van, melynek leírása nem tartozik lapunk feladatai közé E választási technika körébe tartozik az is, hogy sok helyen igyekeznek belevonni a választási harczba a lelkészeket is akként, hogy vagy pártelnökséggel bizzák meg, vagy pedig kortesnek szegődtetik fel. Hiú és szerepelni vágyó egyének könnyen engednek a csábításnak és belesodortatnak oly harczba, melyben ok és gyülekezetük csak kárt vallhat, melyben lelkészi állásuk tekintélye nagy csorbát szenved. A lelkész ne politizáljon — ezt szeretik axiómaként sokan emlegetni — különösen azok. kik a lelkész politikai működésétől félnek. A lelkész, mint a társadalomnak és hazájának tagja, szintén kell, hogy politikai meggyőződéssel is bírjon — és e meggyőződésének szabadon, nem félve a hatalmasok haragjától és nem keresve azok kegyes szemhunyoritását, kifejezést is adhat. De van valami igaz is azon állításban, hogy a lelkész ne politizáljon, ha ez alatt azt értik, hogy a politikai szereplés nem méltó a lelkész magasztos hivatásához. A lelkész politikai szerepet ne vigyen — ez helyes elv, amennyiben a politikai vezérszerep a gyülekezetben magában is pártoskodást idézhet elő és ellentétbe hozhatja gyülekezetének azon tagjaival, kik a lelkész politikai meg- .• győződését nem osztják — s igy feszélyezi a lelkészt lelkészi hivatása teljesitésében. Ha van is a lelkésznek külön politikai erős meggyőződése, neki mégis bizonyos tekintetben a pártok felett kell állnia; mert neki nem az egyik vagy másik párt győzelme a fődolog, hanem az Isten országa terjesztése, a lelkek üdve, az evangeliom > érvényesitése. A lelkész politikai szereplésére nézve irányadó a mi Lutherünk. Őt is a politikai harczokba akarták sodorni, de ő a csábítás és kísértésnek ellenállott. Münster, Rothmann bele mentek a politikai küzdelembe — megszűntek lenni lelkészek és ismeretes az ő siralmas végük. Kik a lelkész politikai vezérszerepét védelmezik, szeretnek hivatkozni a róm. kath. papságra, mely különösen a „néppárt“ (helyesebben római pápista párt) feltűnése óta élénk ] részt vesz a politikai harczban. Ne irigyeljük politikai szereplésüket, még ha nagy győzelem kiséri is azt. A politikai harcz nem fog áldást hozni végeredményében sem a római kath. papságnak, sem a római katholikus egyháznak. Ausztriában már élvezi ezen egyház politikai szereplésének gyümölcsét. A református egyház hanyatlásának egyik \ fő oka hazánkban a református lelkészek politikai szereplése, mely sok gyülekezetben feldúlta a békét, viszályt hozott létre a lelkész és hívei között s oda juttatta igen sok helyen a ref. népet, hogy midőn lelkészt választ, arra néz különösen és főképen, hogy minő politikai párthoz tartozik a lelkészjelölt. Kik a lelkész politikai szereplését védik, Jj arra szeretnek hivatkozni, hogy mily kívánatos I lenne, ha minél több evangélikus lelkész jut-
