Evangelikus egyházi szemle, 1901 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1901-02-28 / 2. szám
30 Az általam idézett három szakasszal szemben csak egysoros törvényt kérek felhozni, akkor megadom magam. Egy-két soros törvényt — és nem ezer sz avú mondókát! —gy* — A dunántúli ág. h. ev. ének- s zenepártoló egyesület legújabban kiadott jelentése szerint szépen halad előre. Tagjainak száma a múlt évben 208-ról 227-re emelkedett. Az egyesület szívesen szolgál ( oly gyülekezeteknek tervvel és útmutatással, melyek orgonát építtetnek. Szívből óhajtjuk, hogy ez egylet, melyből sok áldás fakadhat egyházunkra, virágozzék. — A nyíregyházi ágostai hitv. ev egyház ez évben kiadta első évkönyvét Geduly Henrik igazgató lelkész szerkesztésében. Az igazgató lelkész rövid előszava után, az 1900- ik évről hosszabb jelentést közöl a gyülekezet felügyelője > Májerszky Béla. E felügyelői jelentés hálásan emlékezik meg a gyülekezet múlt évben elhalálozott lelkészéről Bartholomaidesz Jánosról, a ki 60 éven át l hirdette az evangéliumot ezen egyházban. Majd mint ] legfontosabb eseményt felemii ti a felügyelő, hogy a gyülekezet a zsinati törvények értelmében szabály- rendeletet alkotott, melyet a felsőbb hatóságok jóváhagytak. E szabályrendeletet is megkaptuk és egy pontjában hatalmas lépést látunk a kyriarchia felé Ugyanis a 63 §. d. pontja a felügyelő teendőitekként Írja körül : „ellenőrzi az egyházközségi tisztviselőket s gondoskodik, hogy azok buzgón s lelkiismeretesen teljesítsék kötelességüket.“ Itt tehát a helyi felügyelő a lelkészek teljebbvalójává avanzsirozott, holott a zsinati törvény szerint (60. §.) „ő a lelkész tekintélyének őre.“ (Elég furcsa ugyan ez a definíció is, mintha az ev. lelkésznek tekintélye megőrzésére őrökre j volna szüksége, mig a plébános, pópa és rabbinus ( ily őrök nélkül is megvannak). Ikerelnök a felügyelő a zsinati törvény szerint, tehát semmi tekintetben ( sem áll a lelkész felett, hanem a mellett. Ugyancsak sajátsága ezen szabályrendeletnek, hogy a fel ügyelő őrzi az egyházközség pecsétjét és a felesleges pénztárkulcsokat. így mennek keresztül ezen szabályrendeletek, hozva különfélébbnél különfélébb pontokat, mily sokkal helyesebb lett volna, ha a zsinat alaposabb munkát végez és nem lett volna szükség ily furcsaságokra ! Közli az évkönyv az uj lelkész, Paulik János beköszöntő beszédjét, melyet I. Kor 21—7 alapján tartott. E beszédben kifejezést ad az uj lelkész azon feltevésének, hogy gyülekezetében, mely egyhangú bizalommal hívta meg őt, csak a Krisztust akarja hirdetni. Külön fejezetben szól az igazgató-lelkész a gyülekezet egyházi hatóságairól és helyi kormányzatáról. Majd ismét a népmozgalmi adatokról. Született 765 gyermek Meghaltak 497-en. Házasságra lépett 143 pár. Konfirmáltatott 214 gyermek. Az Ur szent vacsorájához járultak 10069-en. A gyülekezet bevétele volt az elmúlt évben 115,53 L kor. 68 fillér, kiadása 101,666 kor. 36 fillér. A gyülekezet alapítványai kitesznek 47,896 kor. 88 fillért. A jótékonysági rovat beszámol a hívek nagy buzgóságáról. „Eszmék a jövőre nézve“ czim alatt az igazgató- lelkész arról szól, hogy szükséges lenne a nép számára külön azon időben, melyben eddig a tótnyelvü istentisztelet tartatott, új magyarnyelvű istentiszteletet hozni be — miután a népiskolából, a konfirmá- landók oktatásából (a millenium emlékére) kiküszö- böltetvén a tót nyelv — az ifjabb nemzedékre nézve ez szükséges. Felemlíti azonban, hogy nem óhajt semmit sem tenni a vallásosság rovására. Nyíregyháza helyi viszonyai tényleg igényelhetnek ily uj istentiszteleteket ; de nézetünk szerint azoknak nem szabad kiszorítani a tót többség istentiszteletét. Igen helyesen járnak el a szászországi vend nyelvszigeteken a hol mindenütt vasárnap délelőtt két nyelven végzik az istentiszteletet; de persze ott a vallás- oktatásnál meghagyták a nép nyelvét. Az új lelkész Paulik János már külön szózatot bocsát ki gyülekezetéhez, melyből közöljük a következő passust : „Első sorban is, kedves Atyámfiái, azt kell nekünk mindnyájunknak figyelembe vennünk, hogy mi a magyar haza polgárai vagyunk; az-é a hazáé, melyet magyar vitézség, magyar honfiúi gond és bölcseség szerzett, védett s tartott meg számunkra a reája zúdúló annyi vihar között. Magyar föld az, a mely életünkben nékünk a mindennapi kenyeret adja ; magyar föld az, a melyben halálunk után testünk pihenni fog. S a mikor ez igy van, nem lehet nekünk előbbre való feladatunk, minthogy mi ezt a hazát teljes szivünkből sze ressük, nyelvét elsajátítsuk, ápoljuk, hogy igy nem csak érzésben, hanem nyelvben is teljesen összefor junk többi honfitársainkkal. S mikor a magyar nyelvet elsajátítottuk, kötelességünk azt érvényre juttatni s megszólaltatni is, hogy magyar szó ■ - s ne idegen — zengje a magyarnak minden érzését, fejezze ki gondolatait — mindenütt. Azt hiszem, Atyámfiái, hogy ezen szavaim helyességében senki sem kétkedik — s azért azt mondanám, miután a jó Isten minket magyaroknak teremtett: magyar nyelven zengjük az O dicséretét is! S ez alapon — viszonyainkat tekintetbe véve — azt javasolnám: létesítsünk a földmivelö nép számára való magyarnyelvű istentiszteleteket.“ Minő érvelés, minő logika, minő confusio ez? Nem tudja-e a szerző, hogy e szavaival mennyire sérti nem magyar ajkú gyülekezeteink százezreit! Tehát azok, kik más nyelven dicsérik Istent — nem lehetnek jó hazafiak — azok nem szeretik valóban a ha zát. Evangélikus pap — ki csak a Krisztust akarja hir-
