Evangelikus egyházi szemle, 1901 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1901-11-30 / 11. szám
175 Ezzel az elmondottak megszivlelését és azoknak szívélyes végrehajtását kérve, maradtam. Meruyiken, 1901. szeptember hó 14-én. Tisztelendöségednek hazafiul üdvözlettel Lörincz .lanes, köriéi kész. íme a körlelkész a zsinati törvény azon rendelkezését, mely szer nt a vallás anyanyelven tanítandó, magára és az iskolákra nézve nem kötelezőnek tartja. A törvényt tartsa meg, a ki akarja. Az iskola nyelvét sem a tanitó, sem a körlelkész, sem az esperes, sem a püspök meg nem változtathatja, sem meg nem határozhatja ; mert az a gyülekezet joga. És ha nálunk a gyülekezet ezen állami és egyházi törvénnyel biztosított jogát bárki megtámadja, elveszi váljon kérdőre vonja-e valaki ? Nem — sőt az illető dicséretben fog úszni s másoknak is követendő mintaképül állítják fel az illetőt. Az, hogy váljon a ferdén nevelt ifjúság elvesz-e az egyházra nézve, a nap hőseit egy csepet sem bántja. Ok a törvény felett állnak — s kik a törvényt merik hangoztatni — azok a törvényen kioiil állnak. Valóban siralmas állapot ez egyházunkban — melynek ha gátat nem vetünk, el kell pusztulnunk. Mi, kik nyíltan ezen törvénysértés ellen fellépünk — törvényre, jogra, igazságra, egyházunk alapelveire hiába hivatkozunk. Éllenfeleink rögtön készek a váddal : pánszláv, orthodoxia köpenyébe bujt pánszláv. Es az árral úszó tömeg megelégszik az ily Ítélettel — annak elég bizonyíték az ily hitvány ráfogás! De azért csak tovább is registráljuk az ily „Lörinezek“ ténykedését alsóbb és felsőbb fokon és ha mindjárt más eredménye sem lesz működésünknek, mint egyháztörténelmi kútfő szerzés. — „Az első zsilip- oimü cikkemre, melyben felemeltem tiltakozó szavamat az ellen, hogy egyházunk mindennemű jövedelme első sorban és legnagyobbrészt a különböző rangú és rendű iskolákra forditassék s erélyesen tiltakoztam Benka Gyula azon cikke ellen, melyben a szarx'asi tanitóképezde fejlesztése végett az egyetemes közalapból a lelkészi nyugdíjintézetre szánt 48.000 korona s az eredetileg szegény lelkészek segélyezésére rendelt 20,000 korona egyrészére reflektál (Lásd Ev. E. és I. 36. sz.), ez utóbbi lapunk múlt számában válaszolt. Úgy tünteti fel a dolgot, mintha én »rosszul fékezett irigyke- dés* bői szólaltam volna fel terve ellon s akarnám a szarvasi tanitóképezde fejlesztését gátolni. Bocsá- uat, ez nem áll ! Én addig, inig felekezeti népiskoláink vannak, valamennyi tanitókópezdénknek, tehát a szarvasinak korszerű fejlesztését is szükségesnek tartom. Reá is mutattam azon útra, melyen ez elérhető, midőn jogosnak ismertem el a bányakerületi gyülekezetek megadóztatását s esetleg az államsegély igénybevételét is a képezde érdekében. De az egyházat nem a tanítók s iskolák fogják megmenteni s megtartani, hanem a lelkészek Istén Igéjének tiszta hirdetése által. S igy azon eszközöket, melyek n lelkészek sorsának javítására s a lelkészcsaládok sanyarú jövőjének enyhítésére szánvák, soha sem vonhatja meg az egyház egy reá nézve kisebb jelentőségű ügy, ez esetben a szarvasi tanitóképezde fejlesztése véget. Sok példa van reá, hogy az egyház virágzik oly helyeken, ahol nincs felekezeti iskola; de nincs diasz- porális vidékünk, hol híveink el ne pusztulnának lelkipásztori gondozás nélkül. S mivel a közalap célja első sorban szegény egyházak gyámolitása, s uj egyházközségek és missziók szervezése, úgy hogy ha a közalapból valamikor felszabadul valami, az ezen célokra fordítandó, — azért tiltakoztam jó előre Benka Gyula terve ellen. — Más eszközökkel azonban én is szükségesnek tartom a szarvasi képezde fejlesztését. zn. — I)r. Heiszler József október 16-án meghalt Dombrádon 83 éves korában, ö volt a hazai ref. egyház legkiválóbb theologusa. Egyházi beszédei, értekezései mély tudományáról és hitéről tesznek tanúbizonyságot. Positiv theologos volt mindvégig. Róm.kath. szerzetesből lett reformátussá. Igen helyesen jegyzi meg az ő áttéréséről a ,Sárospataki Lapok' legutolsó száma: „Ha a róm. kath. egyház egész tüntetéssel állítja össze épen napjainkban a convertiták névsorát: mi protestánsok az egy dr. Ileiszler Józseffel leszállítjuk annak a tömegnek értékét, a melylyel ellenfeleink dicse- kesznek.- — Élete végén a jelenlegi egyházi állapotokkal nem volt megelégedve és úgy nyilatkozott: „Minden hanyatlik . . . minden hanyatlik, a mit egykor virágozni láttam s virágzásának örvendeztem. Valóban nem óhajtanám újra kezdeni az életet s kezdem érteni a bölcset, a ki mondá: jobb a halálnak napja a születésnek napjánál; kezdem érteni az apostolt, a ki óhajtott feloszlani és lenni az ő Krisztusával. Valóban a megholt és feltámadott Krisztus a mi egyetlen menedékünk és biztosítékunk az élet minden körülményeiben. Megyek tehát én is tovább keresni ama jobb hazát, hol több a világosság, több az igaznak, szentnek és jognak tisztelete, minden mindenekben az Isten ! Még csak egy pár lépés és felettem is összecsapóinak az örökkévalóság hullámai, mint összecsapódtak elődeim felett.“ — A „Zpevnik“ bizottság október 25 én gyü- lésezett Budapesten dr. Baltik Frigyes püspök elnöklete alatt. Elhatároztatott a Luther-társaság több kiadványának tót nyelvre való lefordítása. A bizottsági tagok választás utján egészítik ki az elhalt tagok sorát. Eddig a bizottság rendesen oly lelkészekkel egészítette ki magát, kik a tót vallásos irodalom terén működtök. Ez alkalommal e szempont teljesen figyelmen kívül hagyatott, ameny- nyiben az egyházi irodalom terén eddig egyáltalán nem működő fiatal szarvasi lelkész. Scholtz Gyula, választatott meg a „Zpevnik- bizottság tagjául.
