Evangelikus egyházi szemle, 1901 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1901-01-30 / 1. szám
9 ról, mértékletességről stb. szólt. Különben nem imádkozotl, nem énekelt velük. Közben nőm pihentette nagyon kedvelt pipáját sem. Ilyen alakban folyt le Harms lelkipásztori munkásságának nagy része. Es hogy ennek ily nagy hatása volt, annak magyarázata Uhlhorn, o czik írója szerint Harms népszerű modorában, molylyol az emberekkel érintkezett, megnyerő szívélyességében és bizalmat keltő szeretetében a szegényekhez és ínségesekhez rejlik. És ezekre van nekünk is mindenekelőtt szükségünk, hogyha sikeres lelkipásztorkodási akarunk gyakorolni. Ezek nélkül minden sablonos szabályok követése, minden másolása, utánzása mások eljárásának, minden házról házra való járás nem ér semmit. Harms nem volt idegen az ő hívei előtt, mikor hivatalát elfoglalta. Már atyja mii ködött Hermannsburgban, s ő is ott született. — Mint atyja segédlelkésze (miután előbb másutt mii ködött) kezdte ottani működését és atyja halála után folytatta haláláig. <) tehát azon körben nőtt fel, ahol később működött. „Es igy annál erősebben és mélyebben gyökerezik népe sajátosságában. O a Dépet ismeri, eooel érez, fond el, ő közülök való.“ És ez az, ami nálunk — sajnos — legtöbbnyire hiányzik. Ami lelkészeink sokszor, ha nem is mindig (tisztelet a kivételeknek) megvetik (néha gyűlölik is) népüket, mugukut sokkal felette állóknak képzelik. Nem éreznek, nem élnek vele, nyelvét nem beszélik, mint Harms a platt- deutschet. Népük sajátosságai iránt érzéketlenek, vagy vele nem törődnek, vagy éppen annak kiirtására törekednek. Pedig minden fa a maga talaján terem legjobban ór ami cv. népünk a maga sajátosságában szolgálja leghívebben és legszívesebben az Urat. Nem mostoha bánásmód,hanem szeretet, szeretet és tisztelet is kell a mi népünknek. Ha közülök valók vagyunk, velük ólünk és érezünk és nem büszkén megvetjük őket, ha oly indulattal viseltetünk irántuk, mint az atya gyermekei iránt, ha nem csak anyagot, hanem sziveket, halhatatlan lelkeket látunk bennök, ha népszerűén ós nem uriasan, ha szívélyesen és nem dölyfösen érintkezünk, ha szeretettel és nem megvetéssel közeledünk hozzájuk, akkor ők sem fognak tőlünk visszavonulni, mint a népbeli ember egyáltalában az uraktól, kikben (sokszor joggal) ellenségeit látja, vissza szokott vonulni, akkor köztünk ós köztük nem fog tátongani az az űr, mely minden demokrácziánk daczára, bizony nálunk — sajnos — ur és paraszt vagy nép között létezik. Azután a lelkipásztornak imádkozni kell tudnia az ő híveiért, a. lelkipásztori imádság a lelkipásztori munka egy lényeges alkotó része. És ezt is szorgalmasan gyakorolta Harms. Imádságai — itt is jellemzi őt a józan lutheránia — nem egetostro- molók, hanem nagyon egyszerűek, de a meghallgatás bizonyossága áthatja azokat. Ő imádkozot gyülekezetéért és annak egyes tagjaiért is. Mindezt Hamistól megtanulhatjuk. Csak az ily szellemben, ily érzülettel, szeretettel, imádsággal gyakorolt cura-pastoralis mutathatja fel aztán azokat az eredményeket, milyeneket Harms elért gyülekezetében. A gyülekezet valóságos változáson ment keresztül, amely azonban nem volt metho- distikus ujraébredés. A templom rendes látogatása az addigi utczán való ácsorgás vagy korcsmázás helyett, rendes házi istentiszteletek, a vasárnapnak szigorú megünneplése a helységben állandó szokássá váltak. Az úrvacsorái vendégek száma 3—4* szer annyi volt, mint a gyülekezet lélekszámú. A szeretotadományok nagyon szaporodtak Herrmanns- burgb in sőt ez időben nem voltak koldusok. Es a gyülekezet annyit áldozott a pogánymissióra (évi 14—15,(KKi forintot), hogy Harms egy külön missió létesítéséhez hozzáfoghatott, amely szigorúan a lutheránus egyház hitvallásaihoz ragaszkodva, Afrikában is olyan gyülekezetek létesítését tűzte ki magának czéljául, amilyenek otthon Lüneburg- ban vannak. (folytatása következik). IRODALOM — Hévész K. Révész Imre munkái a pátens korából (1859—1860). Kiadja a magyar protestáns irodalmi társaság. Budapest, 1900. 237 1. Révész Imre az ujabbkori református egyház egyik leghatalmasabb és legtiszteletreméltóbb alakjának pátenskori dolgozatait adta ki a fentcmlitett kötetben a megboldogultnak fia. A pátens korszak történetére vonatkozólag igen értékes forrásgyűjteményt tartalmaz e mü. Meglehetünk győződve, hogy o szókimondó, egyenes és jellemes, mély tudományu, hű .kálvinista férfin teljesen igaz dolgokat beszél el. Ha valaki, a mint arra égető szükség van, megírja a 19-ik század prot. egyháztörtónelmét hazánkban, e kötetre jó lélekkel hivatkozhatik. Gyáva korszakban, a mikor a vagyon, kir ós külső ünnepeltetós a fő vágy, a „gomblyuk fájdalom“ (Knoplloch Schmerzen) a legnagyobb szenvedés, igen helyes oly férfiak iskolájába is beto - kinteni, kiknek volt meggyőződésük ós kik e meggyőződésért szenvedni is készok voltak. Révész I. előtt is majd megnyílt a börtön ajtaja, s csak a politikai világ fordulata mentette inog őt a szenve-