Evangelikus egyházi szemle, 1901 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1901-01-30 / 1. szám
7 jöhetnek siralmas napok, a milyenek nem egyszer voltak, de pusztulás soha! Rajta a poklok kapui sem diadalmaskodhatnak, már csak többet hiszek Jézusomnak, mint a gyászprófétáknak, egyházamra nem sir, — örök élet vár. Azért szeretem a „Szemlét“ szivem egész melegével, mert ő nem gyanusitgat, nem lamentál Hát miért teszi a többi? a bogárka, a bogárka ! Kérem Üdvözítő Jézusomat, ezt a legjobb orvost, adjon gyógyító irt, vegye ki azt a bogárkát! 0 csak ne lenne ez a bogárka! Bácskai.*) A protestáns reálencyklopae- dia6.es 7.kötetének uj kiadása. (Folytatás.) Az ujabbkori theologusok és egyházi férfiak egész sorozatának életrajzaival találkozunk ezen két kötetben. így a ralionalismus elleni harczok idejéből a legnevezetesebb előharczosok egyikének Hengstenbergnek életrajzával. Hengstenberg „Evan- gel. Kirchenzeitung--jával legsikeresebben folytatta a harczot a ralionalismus ellen ; azért is ő volt századunk leggyülöltebb theologusa. A rationalis- mus terrorismusát mutatja az is, hogy bizonyos bátorság kellett ama lap kiadására és hogy bizony eleinte csak titokban járt az kézről kézre. A ralionalismus elleni küzdelem egyik legelső tudományos képviselője Hahn königsbergi, majd lipcsei tanár volt. Egyik disputácziójában azt a tételt vitatta, hogy a raticnalisták nem nevezhetik magukat keresztyén tanítóknak. Az ótestamentomi kritika ellen az ótestamentom egyik legtudósabb védője volt Häoermch, kinek életét Volck rostocki tanár megírta, mig Gucriche különösen az egyháztörténet terén működött lutheránus egyházunk szellemében. Mikor III. Frigyes Vilmos az uniót ellenző lutheránusokat üldözte, ő is pártjukra állott, amiért *) Lapunk megjelenése óta hü barátjának eme sorait közölve, midőn egyrészt megköszönjük neki azt a nagy bizalmat, melyet irántunk tanúsít, úgy másrészt a dicséretet kissé túlzottnak tartjuk, amennyiben mi is sokszor ott állunk a lamentálok között. A nyelvikérdés fájó sebe egyházunknak. Szeretnénk, hogy megtudnánk legalább rövid időre feledkezni e kérdésről, s midőn c feltevéssel indulunk el az uj évbe, akkor ismét egy oly brutális tény, mint az eperjesi méltatlanság újból felháborodással tölti el lelkünket. A magyarhoni ág. h. ev. egyház több nyelvű egyház s az egyházon belül minden nyelvnek egyforma joga van, csak ezen elv betartása mellett virágozhatik egyházunk. Az egyetértés lehetséges, csak a gyanúsítás, lenézés, gyűlölettől kell megszabadulni, - de persze miből élnének akkar a stréberek!? Szerk. egyetemi tanári állásától elmozdították. A későbbiek közül megemlítjük még Gess, Göschol, ti dorpati Harnack, a mostani hires berlini tanár atyja, Grau, königsbergi tanár, Graul lipcsei míssiúi igazga'ó és Herzognak, a prot. realencyklopaedia alapítójának életrajzait. Azonkívül kiemeljük még Harless és Frank, erlangeni tanár életrajzait. HarJess a modern lutherániának typikus képviselője és cí?yik elsőrangú úttörője. Akik vele közelebbről is kívánnak megismerkedni, azoknak legmelegebben ajánljuk Langsdorff könyvét: D. A. v. Harless, Leipzig, Richter 1898. és Harlcssnek önéletrajzát, mely „Bruchstücke aus dem Leben eines süddeutschen Theologen“ czitn alatt két kötetkó- ben megjelent és az antiquariusoknál (pld. Bernh. Liebischnél Leipzig, Kurprinzstrasse ti) még bizonyára megkapható. Harless nagyszabású jellem volt, amely az é et sok nehéz helyzetében mindig bátran és biztosan határozta el magát az ő szilárd lutheránus meggyőződésének elvei szerint. Benne csodálhatjuk a lutheránus tudós nagy alázatosságát; az isten igéjével szemben, de egyszersmind az isten igéje által megkötött lelkiismeret szabadságát a viliig minden tekintélyével szemben, valamint a lutheránus embei fogékonyságát és szabadságát a világban és a természetben megnyilatkozó szépnek és jónak méltányolásában, (tudomány művészet stb) anélkül, hogy azoknak ribjává lenne. Épugy, mint a hivő lutheránus theologus Vilmar megtudta Írni a német irodalom legszebb és legnépszerűbb történetét, úgy tudta Harless is a művészetet, költészetet menten minden asketikus <él- szegségtől méltatni. Mint egyemi tanár Erlangen- ben, mint az egyetem képviselője a müncheni országgyűlésen a hires ultramontan Abel ministerium időjében, (a katonák térdhajtása kérdésében) majd mint lipcsei egyetemi tanár és lelkész főleg az 1848-iki forradalom idejében bátorságával, azután mint a szászországi luth. egyház és végre mint a bajor lutheránus egyház főkonsistoriumának elnöke, szóval mint tudós, egyházi kormányférfi, prédikátor, lelkipásztor és hazafi mindenütt megállotta helyét a lutheránus egyház és a trón védelmében. Az ő élete megismerése által meglehet ismerkedni az igazi lutheránus vallásos világnézettel is és bizony nincs lelkesedni tudó, előítélet nélküli szive annak, aki ami luth. egyházunkat, melynek ily férfiai vannak, kiknek életében annak tiszta tana igy tud érvényesülni, meg nem tudja szeretni. Egy másik elsőrangú tudós képviselője a modern hivő lutheránus theologiának, Harlessnek volt tanítványa. Frank, erlangeni tanár. Hazánk több lelkésze, kik még 1894 ben bekövetkezett halála előtt meglátogatták az erlangeni, akkor luth. theol. fakultásáról hires egyetemet, bizonyára hálás tanítványaihoz tartozik. Akik meg nem voltak oly sze-
