Evangelikus egyházi szemle, 1900 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1900-07-30 / 7. szám
124 szegénysége és az állások csekély jövedelme, végül pedig a lelkészeknek bizonyos kapzsisága, kik a dijakat emelni és megtartani törekedtek. Mint a stólarendszer legnagyobb árnyoldala emlittetett, hogy megnehezíti az eredményes lelkipásstorkodást és hogy a lelkészt azon kisértetbe hozza, hogy a szegénynyel máskép bánjon el mint a gazdaggal. A referens nem tartja helyesnek, hogy az egyes gyülekezetre bizassék a stólák megváltása, mint •azt Badenben tették, hanem általános egyházi adónak e czélra való segítségül vevését ajánlja. Az egyház önmegadóztatásával egyúttal az állammal szemben is nagyobb önállóságra tenne szert. (Hogy óhajtanák németországi testvéreink a mi autonómiánkat, melyet mi megint egy kis anyagi konczért feladni készülünk 1) Azon ellenvetésre, vajon mit használna a stólák eltörlése, hogyha azok más alakban, mint a jómódúak szeretet- adományai ismét visszatérnek, — azt jegyzi meg a Luthardische Kirchenzeitung egyik czikk írója, hogy egyházi törvényben meg lehet tiltani cau- salékért való bárminemű önkéntes adományok elfogadását is. így az 1879-ben kelt szászweimari egyháztörvény idevágó paragraphussa azt mondja; „Megtiltatik a lelkészeknek és a többi egyháztisztviselőknek, hogy kereszteléseknél és esketé- seknél pénzajándékot fogadjanak el.“ Braun- schweigban is visszautasitandók azon ajándékok, melyek bizonyos hivatalos cselekményekkel fölismerhető összefüggésben állanak. Nassauban is megvitatott már 1818 ban, midőn a stólákat eltörölték, hogy a lelkészek ajándékot fogadjanak el. Hasonlóképen Badenben is meg van tiltva az ajándékok elfogadása akár pénzben, akár naturáliákban. Igaz ugyan, hogy itt-ott eme törvények és rendeletek daczára is meg van a casualékért való tisz- teletdij fizetése, pl. némely nassaui városi gyülekezetekben, de másrészt az is tény, hogy ilyen szeretetadományok megszüntetése valóban megtörtént, még külön tilalom nélkül is. így egy olden- burgi lelkész azt Írja : „Személyiségünk mutatja, hogy nem fogadnánk el semmit. Ezt tud,ák az emberek és nem adnak semmit.“ Másutt a lelkészeknek ugyan kezdetben egynéhányszor vissza kellett valamit küldeni, de „most már felfogták az emberek.“ — Neuen-Dettelsauhoz junius 20-án 484 dia- konissa tartozott, a kik közül 401 Bajorországból, 74 más német államból és 9 a külföldről származott. — A bielefeldi intézetekről Bodelschwing lelkész legújabb évi jelentésében azt Írja barátainak : „Szívből kérem, ne tessék minket könnyelmű adós- ságcsinálóknak tekinteni azért, mert évi jelentésünkből kitűnik hogy egy év alatt 690,539 márkával és |> 2 fillérrel szaporodott adósságunk. Sohasem vagyunk > azok: az adósságok nagyon is nyomják lelkünket,- de még inkább betegeinknek Ínsége. Epileptikus ) betegeinknek száma, kiket fel kellett vennünk, , mert sehol a földön más menedékük nincsen, az utolsó jelentés óta 157-tel növekedett. Mindnyájukul nak uj lakást kellett szerezni. Ehhez jönnek még az építési költségek a két nagy intézetéit gyógyit- ? hatlan és nehéz elmebetegek számára, számszerint 120, kiket katholikus kolostorokból, hol eddig vol- ; tak elhelyezve, kellett átvennünk, hogyha nem j akarjuk magunkat, mint oly sokszor, a katholikus egyház szeretetmunkássága által megszégyenittetni, — mindnyájan evangélikus betegek voltak. Azonkívül közel 200 már felvett beteg számára uj helyiségeket kellett építenünk; igy kívánták a lég- ) térre vonatkozó legújabb miniszteri rendeletek. Jelenleg ily nehéz betegek számára való állami ; és tartományi intézetek nem igen könnyen épit- ! tetnek fejenként 4 ezer márkáért, már most tessék \ számítani: 157 és 120 + 200 = 477 X 4000. E szerint már senki sem fog olybá tekinteni, mint kik könnyelműen csinálnak adósságot. A megszaporodott betegek azonkívül arra is kényszeritettek, hogy uj, messze hegyvidékből jövő vízvezetéket építsünk és mi a legnehezebb volt: Wilhelmsdorf számára, melynek terjedelmes pusztaságait a múlt 18 évben több mint 9 ezer szegény vándorló egészen fölásta már, uj otthont kellett keresnünk. A régi telepet többnyire már átadtuk az epileptikus földmivelőknek és a Vietingsmoorban majdnem 1000 hektárt szereztünk meg körülbelül 160 ezer márkáért — az országút hontalanjai számára. Ennek alapján már most teljesen megfogják érteni megszaporodott adósságunkat.“ — A szászországi „Terein für kirchliche Kunst" legújabban az 1899. évről szóló jelentését, bocsátotta közre, melyből megtudjuk, hogy az egyesület immár 36 év óta áll fenn. A múlt évben 93 feladatot végzett, 36 ot az evang.-lutheránus országos kon- j szisztorium megbízásából és 57 et az érdekeltek felszólítása következtében. Az egyesület az osztrák evang. mozgalmat is pártolta, a mennyiben a cseh- országi Karbitz számára teljes tervezetet készített az építendő templomhoz. Az egyesületnek további ; feladata abban áll, hogy benyújtott templomépitési ■ terveket költség nélkül fölülvizsgáljon s esetleges változtatásokat javasoljon. A templomépületeken kívül az egyesület munkássága kiterjed imaházak, temető kápolnák és paplakok építésére is. A zwickaui superintendencziától azon érdekes indítás történt, > hogy az anyagyülekezettől távol eső helységek I számára 300 ülőhelylel biró imaházak épittesenek, a melyek azonban ne kerüljenek 10 ezer márkánál többe. Az elnökség meg is bízott egy építészt ezen $ feladat megoldásával, a ki azonban arra az ered-
