Evangelikus egyházi szemle, 1900 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1900-02-28 / 2. szám
47 és telket vett egy apáczakolostor részére. A her- czegprimás, mint nekünk Írják, a városi gyermek- nienhelyet, a kisdodóvót és az elemi leányiskolákat akarja az apáezák vezetésére bízni, hogy ezzel Modoron a magyarság és a katolicizmus ügyének szolgálatot tegyen. A föpásztor atyai gondra valló jótékony adakozása Modoron nagy örömet kol- tettu. — Napról-napra látjuk, mint igyekszik a kntholicizmus a hazánkban uralkodó közszellemet czéljaira felhasználni. A főpásztor czélja csak az, hogy a tulnyomólag protestáns városkában apáoza kolostor legyen, — de tetszetősebb lesz a rom kath poziczió, ha hozzá jön az „exponált nemzetiségi vidék.“ Ezen nemzetiségi rémmel való ijesztgetés biztosította a liberális uralmat hazánkban két évtizeden át, — az uralmat nemsokára átvovő „uj irány“ elödjénok fegyverét fogja felhasználni uralma erősítésére és a mi megseinmisitésünkro! — Theologusaink és a külföld. Dr. Zsilinszky Mihály, bányakarületi felügyelő, az „Ev. Egyli. és Isk“-ban Sz ávik Mátyás eperjesi theol. akad. igaz gatónak adott válaszában igen hangsúlyozza a theologusok alapos kiképcztetését és ajánlja a külföldi theologiai fakultások látogatását még az esetben is, ha nálunk Budapesten felállittatnék a theo logiai fakultás. Czikkél o sorral végzi: „Ha volna oly hatalmas tárogatóm, melynek hangja elhatolna minden egyes hitrokonom leikéhez, azt kiáltanám nekik : vigyázzatok, az egyház veszélyben van, gondoskodjunk első sorban apostolok neveléséről“. Az egyetemes gyűlés 1880 óta kimondta, hogy legalább két évet a hazai theol. intézetekben kell tölteni. De ha még csak e rendelkezés mellett maradtak volna meg, nem volna baj: A theol. dis- eiplinák elosztása, a vizsgarend úgy lett beosztva, hogy szinte lehetetlen a 4 évi tanfolyam betöltése előtt külföldre menni. Külföldre menni a némot nyelv ismerete nélkül majdnem kárba veszett idő, különösen ha a theologus csak egy évot akar tölteni kint Apáink már rendesen a német nyelv ismeretével mentek ki ; mert akkor már itthon a családban vagy cserébeadás által olsajátitották a német nyelvet. A német nyelv tudása a mostani ov. theolo- gusra, ha csakugyan alaposan ki akarja magát képezni, szinte elengodhetlen feltétel. A kis dán luth. népnek legalább is tízszer akkora theologiai irodalma van, mint nekünk és mégis minden dán pap képes német theologiai müvet olvasni. Egy magy. katonai iskola igazgatójáról hallottam, hogy midőn egy apa bevitte intézetébe fiát azt mondta: „Mi itt a német nyelvet nagyon forszírozzuk ; mórt ámbár katonáinkat nem akarjuk elnémetesiteni, mégis tudjuk, hogy a német hadászati irodalom tudása nélkül alapos katonatiszteket nem nevelhetünk.“ Nálunk is a theologiai intézeteken folette nagy súlyt kellene fordítani arra, hogy theologu- saink német theologiai müveket olvasni képesek logyenek. Ha theologusaink erre nem képesek, szellemi éhenhalásra vannak kárhoztatva, ha t. i. egyedüli táplálékuk a hires „füzetek “ Felette fontos theologiai intézeteinken, hogy theologusaink önálló tanulmányozásra képesitesse- nek, és a hitigazságokban elmélyedni kedvet nyerjenek. A külföldi egyetemek és egyházi élet tanulmányozása csak áldással lehet theologusainkra De megkell könyiteni legalább annyira a külföldre menetelt, hogy már a második év végével tehetségesebb és németül értő theologusaink kimehessenek. Nagyon üdvös lenne az is, ha egyes belmissiói intézetekbe.) tölthetnénok fél évet. Üdvös lenne az is, ha a már lelkészkedő papságunknak is megadatnék a mód külön stipendiumok által külföldi tanulmányútra. Hallót — ma nem keresik fel theologusaink oly nagy számúi il, mint az előtt. Helyesen is teszik, ha Erlangen, Lipcse, Rostock Greifswald felé fordul figyelmük, ahol c mfessionális irányunknak erőteljesebb képviselőit lelik fel. Tanulmányozásra alkalmasabbak a kissebb városokban, vagy- erősebb egyházi élettel bíró városokban fekvő egyetemek. — Pap választás. A napi lapok közlése szerint a Budapesten ülésező egyetemes bizottság elvetette a dunáninneni kerület lelkészválasztási szabály rendeletének azon pontját, melynek értelmében a választhatás feltétele az egy évi káplánkodás. Ez intézkedés nem segítene a lelkészhiányon, hanem inkább növelné azt. Ma is a legnagyobb baj. hogy némelyek, dacára arravalóságuknak és képzettségüknek, kénytelenek 8 évig is káplánkodni, nem lévén connexiójuk és rokoni befolyásuk, mások meg a theologai tanulmányokat be sem fejezik, már is paroehiába ugranak. Ez azulán sok embert el is riaszt a theologiai pályától. Sok állás megüresedik s hogy megüresedett arról értesülünk, de hogy mi módon és mikor töltetik be — suttyomban, hamarosan elvégeztetik Igazságos, méltányos eljárást kell tehát mindenek előtt létesíteni — s nem lesz lelkész hiány. Névtelenül. Veres József ur az „E és I.“-ban ismételten vérig bántalmazza az „Egyházi Szemle“ munkatársait. S midőn azok egyike elé áll, nyilatkozik, •V. J. ur annyira megijedt a saját bátorságától, hogy már semmire sem akar emlékezni, ártatlan arccal izeni : minek avatkozik, hiszen én Szeberényivel diskurálok. Úgy van, Szeberényivel, de többi között rólam is, ezért tartottam én illendőnek sok jó akaratát órtéko szerint megbecsülni.
