Evangelikus egyházi szemle, 1900 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1900-06-20 / 6. szám
Ill Két javaslat fogadtatott el, melyeket kiküldöttjeink a kerület elé fognak terjeszteni. Az egyik: miután a jövö óv folyamán országos népszámlálás lesz s miután ennek főleg a polgárok vallására vonatkozó adatai tapasztalat szerint nem a legmegbízhatóbbak, eszközöljön az ev. egyház az orsz. népszámlálással egy időben a saját körében egyházközségenként összeirást. Ez jó lesz azért is, mert nagy szükség van már egy „Egyetemes névtárára, melynek kiadását évröl-évre halogatják s mely az igy egybegyüjtött adatokat jól felhasználhatná s a szükséges adatok birtokában lévén, előbb is jelenhetnék meg. A másik indítvány a Zsedéuyianum kiosztásának a módjára vonatkozik s abban áll, hogy legyen a kerületnél az összes tanítók névjegyzéke esperes- ségenkónt összeállítva, feltüntetve szolgálati éveik számát is s a segélyben sorbau, szolgálati éveik sorrendjében részesüljenek. Nem hinném, hogy ezen indítvány megfelelne az alapító intentiójának. Hisz azon tanítókat kell segélyezni, kik erre rászorulnak s ép akkor szüksé- gelik a segélyt legjobban, a mikor kérik. Megtörtént nem egyszer, — mit az indítvány támogatásúra felhoztak — hogy némelyik kétszer is kapott segélyt, mig egy másik, bár évek hosszú során folyamodott, segélyhez nem jutott. De ez nem baj! Ki rászorul, kaphatja kétszer is s aki el lehet segély nélkül, vagy mondjuk könyebben el lehet nélküle, minek azt segélyezni? S hogy kinek s mikor van rá nagyobb szüksége, azt az esperességek mindig lelkiismeretesen megvizsgálták, megfontolták. A javaslat szerint mindenki csak egyszer kaphatná; — de hány nem fogja megkaphatni igy sem? A halál aligha fogja csak azokat a tanítókat elszóli- tani, kik már megkapták a Zsedényiánumot. Megesik nem egyszer, hogy egy rendezett viszonyok között élő fogja megkapni, csak azért, mert több éve szóigái (a több évi szolgálatért meg van az ötödéves korpútlék,) mig egy másik, ki tán beteg, szegény nyomorog, kire nagyon is ráférne a segély, kinek tán életét menthetné meg, nem kapná meg, mert még nagyon fiatal. Az alapitó bizonyára nem annyira jutalmazni, mint segélyezni akart. De meg igy azok fogják kapni, kik 2, 3, 4 kor- pótlékot élveznek már s azok, kik hitvány fizetésen tán betegeskedve tengődnek, ki lesznek zárva. Az adományozás joga azonban különben is a püspököt illeti s ezen indítvány megfosztaná öt az adományozás jogától, de megfoszthatja-e ? Valószinü, hogy ezen indítvány a kerületi gyűlésre — bukni megy. Végül megemlítem, hogy esperessógünk két 100—100 frtos ösztöndíjat alapított esperessógünkbeli theologusok felsególyezósóre. Ha valamelyik ösztöndíj nem fog kiadatni, tőkósittetik. Esperessógünk lólek- száma a szerómiek elválása után pár híján 68000. Bácskai. — A pozsonyi esperesség f. évi közgyűlését, julius 11-én tartotta meg Modor-Királyfáu, mely ifjú, de hitbuzgó gyülekezet templomát és csinos uj papi lakját sokan az esperességböl ezen alkalomnál látták I először. Az istentiszteleten a szent beszédet Maschtena pusztafődémesi lelkész tartotta Gál. 6, I —10 alapján. A templom szépen megtelt, mert a helybeli egyház hívei szivesen jöttek köznapon is az Urnák házába és figyelemmel és áhítattal hallgatták meg a népszerű prédikácziót. A közgyűlésen is a gyülekezetből számosán jelen voltak, mert a pozsonymegyei háromnyelvű esperesség, mely e tekintetben póldánykópül szolgálhatna, úgy az istentiszteletnél, mint a közgyűlésen kellő tekintettel van azon gyülekezetek nyelve iránt, a melyben közgyűlését megtartja. Holleruug föesperes évi jelentését, mely behatóan ismertette uz egyes egyházak beléletét, Zoch modori tót lelkész olvasta fel. Az évi jelentést a jegyzőkönyv főbb pontjaival három nyelven kinyomatják s megküldik a ( gyülekezeteknek, hogy ez által a hívek érdeklődése a közügyek iránt felkültessók. Múlt évben elkelt 500 tót, 40Ü német és 200 magyar példány (a lélekszám szerint más arányt lehetett várni.) Elhatározták, hogy ezentúl minden egyház fizesse meg saját pénztárából a megrendelt példányok árát, hogy ingyen oszthassák azokat a híveknek. A gyámintézetben a szeretetadomány kiosztását illetőleg az esperesség gyámintézete azt a javaslatot fogja t*Mini, hogy kövessék ebben a Gusztáv Adolf egylet példáját, adják ki a folyamodványokat egy bizottságnak, a mely kiválasztja a három legszegényebb s leginkább segélyre szoruló egyházat, azokat tárgyilagosan ismerteti a kerületi közgyűlés előtt, a mely aztán titkos szavazásban döntsön. Ez minden- ) esetre helyes eljárás volna. Mert igy lehetetlen, hogy a szükség és szegénység helyett más szempontok gyakoroljanak illetlen befolyást az adomány kiosztásánál. A supplikáczió ügyét az esperesség újra a kerület elé viszi, a melynek múlt évi határozatában rejlő kényszer a supplicatio fentartását illetőleg az esperesség nézete szerint rósz következményekkel járhat. Az esperesség ugyanis néhány év előtt hozott határozatával nem hogy eltörülte, hanem megváltotta a supplikáeziót. A tápintózek nem rövidülnek meg, ha az esperesség pénztárosa utján kapják meg a gyülekezetek ajándékait. Rámutattak azon abnormitásra is, hogy három kerületben erőnek erejével fentartják az intézményt, de megengedik, hogy Dunántúl eltörlik. A congruát illetőleg a segélyre szoruló lelkészek közül egyik felszólalt a miatt, hogy miért nem osztják ki a segélyt, a mikor az már megjött a minisztériumtól. Volt még egy más interpelláczió az állam
