Evangelikus egyházi szemle, 1900 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1900-06-20 / 6. szám

Ill Két javaslat fogadtatott el, melyeket kiküldött­jeink a kerület elé fognak terjeszteni. Az egyik: miután a jövö óv folyamán országos népszámlálás lesz s miután ennek főleg a polgárok vallására vonatkozó adatai tapasztalat szerint nem a legmegbízhatóbbak, eszközöljön az ev. egyház az orsz. népszámlálással egy időben a saját körében egyház­községenként összeirást. Ez jó lesz azért is, mert nagy szükség van már egy „Egyetemes névtárára, melynek kiadását évröl-évre halogatják s mely az igy egybegyüjtött adatokat jól felhasználhatná s a szük­séges adatok birtokában lévén, előbb is jelenhetnék meg. A másik indítvány a Zsedéuyianum kiosztásá­nak a módjára vonatkozik s abban áll, hogy legyen a kerületnél az összes tanítók névjegyzéke esperes- ségenkónt összeállítva, feltüntetve szolgálati éveik számát is s a segélyben sorbau, szolgálati éveik sor­rendjében részesüljenek. Nem hinném, hogy ezen indítvány megfelelne az alapító intentiójának. Hisz azon tanítókat kell segélyezni, kik erre rászorulnak s ép akkor szüksé- gelik a segélyt legjobban, a mikor kérik. Megtörtént nem egyszer, — mit az indítvány támogatásúra fel­hoztak — hogy némelyik kétszer is kapott segélyt, mig egy másik, bár évek hosszú során folyamodott, segélyhez nem jutott. De ez nem baj! Ki rászorul, kaphatja kétszer is s aki el lehet segély nélkül, vagy mondjuk könyebben el lehet nélküle, minek azt se­gélyezni? S hogy kinek s mikor van rá nagyobb szüksége, azt az esperességek mindig lelkiismeretesen megvizsgálták, megfontolták. A javaslat szerint mindenki csak egyszer kap­hatná; — de hány nem fogja megkaphatni igy sem? A halál aligha fogja csak azokat a tanítókat elszóli- tani, kik már megkapták a Zsedényiánumot. Meg­esik nem egyszer, hogy egy rendezett viszonyok kö­zött élő fogja megkapni, csak azért, mert több éve szóigái (a több évi szolgálatért meg van az ötödéves korpútlék,) mig egy másik, ki tán beteg, szegény nyo­morog, kire nagyon is ráférne a segély, kinek tán életét menthetné meg, nem kapná meg, mert még nagyon fiatal. Az alapitó bizonyára nem annyira jutalmazni, mint segélyezni akart. De meg igy azok fogják kapni, kik 2, 3, 4 kor- pótlékot élveznek már s azok, kik hitvány fizetésen tán betegeskedve tengődnek, ki lesznek zárva. Az adományozás joga azonban különben is a püspököt illeti s ezen indítvány megfosztaná öt az adományozás jogától, de megfoszthatja-e ? Valószinü, hogy ezen indítvány a kerületi gyű­lésre — bukni megy. Végül megemlítem, hogy esperessógünk két 100—100 frtos ösztöndíjat alapított esperessógünkbeli theologusok felsególyezósóre. Ha valamelyik ösztöndíj nem fog kiadatni, tőkósittetik. Esperessógünk lólek- száma a szerómiek elválása után pár híján 68000. Bácskai. — A pozsonyi esperesség f. évi közgyűlését, julius 11-én tartotta meg Modor-Királyfáu, mely ifjú, de hitbuzgó gyülekezet templomát és csinos uj papi lakját sokan az esperességböl ezen alkalomnál látták I először. Az istentiszteleten a szent beszédet Maschtena pusztafődémesi lelkész tartotta Gál. 6, I —10 alapján. A templom szépen megtelt, mert a helybeli egyház hívei szivesen jöttek köznapon is az Urnák házába és figyelemmel és áhítattal hallgatták meg a népszerű prédikácziót. A közgyűlésen is a gyülekezetből szá­mosán jelen voltak, mert a pozsonymegyei három­nyelvű esperesség, mely e tekintetben póldánykópül szolgálhatna, úgy az istentiszteletnél, mint a közgyű­lésen kellő tekintettel van azon gyülekezetek nyelve iránt, a melyben közgyűlését megtartja. Holleruug föesperes évi jelentését, mely behatóan ismertette uz egyes egyházak beléletét, Zoch modori tót lelkész ol­vasta fel. Az évi jelentést a jegyzőkönyv főbb pont­jaival három nyelven kinyomatják s megküldik a ( gyülekezeteknek, hogy ez által a hívek érdeklődése a közügyek iránt felkültessók. Múlt évben elkelt 500 tót, 40Ü német és 200 magyar példány (a lélekszám szerint más arányt lehetett várni.) Elhatározták, hogy ezentúl minden egyház fizesse meg saját pénztárából a megrendelt példányok árát, hogy ingyen oszthassák azokat a híveknek. A gyámintézetben a szeretetadomány kiosztását illetőleg az esperesség gyámintézete azt a javaslatot fogja t*Mini, hogy kövessék ebben a Gusztáv Adolf egylet példáját, adják ki a folyamodványokat egy bizottságnak, a mely kiválasztja a három legszegé­nyebb s leginkább segélyre szoruló egyházat, azokat tárgyilagosan ismerteti a kerületi közgyűlés előtt, a mely aztán titkos szavazásban döntsön. Ez minden- ) esetre helyes eljárás volna. Mert igy lehetetlen, hogy a szükség és szegénység helyett más szempontok gyakoroljanak illetlen befolyást az adomány kiosztá­sánál. A supplikáczió ügyét az esperesség újra a ke­rület elé viszi, a melynek múlt évi határozatában rejlő kényszer a supplicatio fentartását illetőleg az esperesség nézete szerint rósz következményekkel járhat. Az esperesség ugyanis néhány év előtt hozott határozatával nem hogy eltörülte, hanem megváltotta a supplikáeziót. A tápintózek nem rövidülnek meg, ha az esperesség pénztárosa utján kapják meg a gyüleke­zetek ajándékait. Rámutattak azon abnormitásra is, hogy három kerületben erőnek erejével fentartják az intézményt, de megengedik, hogy Dunántúl eltörlik. A congruát illetőleg a segélyre szoruló lelkészek kö­zül egyik felszólalt a miatt, hogy miért nem osztják ki a segélyt, a mikor az már megjött a miniszté­riumtól. Volt még egy más interpelláczió az állam­

Next

/
Oldalképek
Tartalom