Evangelikus egyházi szemle, 1900 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1900-03-30 / 3. szám
evangélikus EGYHÁZI SZEHLE. MEGJELEN HAVONKÉNT EGYSZER. se-----------------------Ä E lőfizetési ár: Egész évre .... 4 kor. fél évre.......................2 kor. E gyházi érdekű hirdetés egyszeri közlésének dija............................I kor* _____________________Ä F elelős szerkesztő és kiadó: SZEBERÉNYI LAJOS ZS. ág. h. CY. lelkész $ -Csabán. lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztő és kiadóhoz inté- zendőklap minden hónap 30-án tétetik postára. V----------------------------------» H atodik éofolyam. 5. szám. B.-Csaba, 1900. Május 30. Uj ellenségeink. Egyházunknak, körülbelül e század közepe óta, hazánkban uj, veszedelmes ellenségei támadtak: a hitetlenség és a szekták. Mig a külső nyomás nagy volt, hitetlenség a ritkaságok közé tartozott. Még a rationalis- mus korszakában sem rontott egyházunk sorai közé a hitetlenség A régi rationalistáknál is fellelhető volt a kegyesség és kegyelet az egyház és annak múltja iránt. A rationalisinus nálunk majdnem nyomtalanul elsurrant a gyülekezetek felett s nem okozott oly nagy rombolásokat, mint más országos egyházakban. A régi rationalista papok lelkiismeretesen vették hivatásukat, gondozták híveiket és szivükön viselték gyülekezeteik előbbre vitelét — s tudományosan képzett emberek lévén, a tudomány és szépirodalom terén is jó nevet szereztek egyházunknak. Az uj hitetlenség rosszabb a régi rationa- lismusnál; mert ez utóbbi a teljes közöny a hit komoly kérdései iránt. Nein szakit az egyházzal mint intézménnyel. Külsőleg az ev. egyház tagja akar ugyan maradni, daczára annak, hogy az egyház hitelveihez nem ragaszkodik teljes leikével és a hit kérdései teljesen elenyésző csekélységek a politika ideáljaival szemben. Felsőbb és legalsóbb köreinkben, egyházunk minden terén találkozunk ez ellenséggel. Ez az ellenség többet ártott nekünk az utolsó fél- században, mint minden külellenségünk — és ha nem birkózunk meg vele, különösen a reánk váró nehéz harczokban, vesztes felek leszünk. Az egyház ez állásponton csak kultur eszköz a sok között és semmi más. E szempont az egyedül határozó. így a hitetlenségnek ezen fajtája a legveszedelmesebb és logvészthozóbb, különösen akkor, ha az e^yházkonnányzatot ragadja kezeibe. Így azután lehetetlen az egyházfegyelmet gyakorolni, lehetetlen az egyház üdvét előmozdító szükséges és korszerű reformokat létesíteni; mert az egyház üdve mellékes lesz szemben a világi czéllal. Az ur szőleje phyloxerás lesz.s tudvalevőleg, a phyloxera ellen nagyon nehéz védekezni! A másik ellenség, mely látszólag ép a hitetlenség ellentéte, de a mely mégis bizonyos antikrisztusi elemekkel erősen szaturálva van: a szekta. A régi időben, a mikor bennünket is alig tűrtek — lehetetlen volt a szekta De a vallásszabadság közelgésével közelgőt ez ellenség is. Első szektánk volt a nazarenismus Ez rendezetlen szervezetével igazán veszedelmes csak midig volt, mig az egyházból formálisan ki nem lépett. Obscurus, esetlen rajongás, mely előkészítette a rafinirozott és szervezett rajongók útját, a baptisták betörését Sokan — elég rövidlátóan — e szektákban a protestantizmus segítő társát látták, ujongva a felett, hogy itt-ott egy-egy kath lelket is elhalásztak. De a szekta nem szövetségesünk a katholicismus ellen inkább ez utóbbinak tesz szolgálatot. Amennyiben, a hol a szekták alá ásták a talajt, ott uj tér m/ '/ik a római hódító hadjáratnak A szekták talaja és egyházunk talaja, nem egy. Nekünk folyton hangoztatnunk kell azt az elvitázhatlan történelmi tényt, hogy a rajongás nem a reformáczió- talaján nőtt fel, hanem a középkori rajongók, és a zárda lakói között keresendő eredetük. Sokan nagy nyereségnek tartják, ha a szekták megmentettek egy egy tolvajt, paráz
