Evangelikus egyházi szemle, 1900 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1900-02-28 / 2. szám

52

nyiben elsőnek mutatta ki az u. n. „előreformáto- J rokról“ való közkeletű felfogás helytelenségét. Mivel m nálunk egyháztörténetekben s egyebütt, még mindig Ullmnn téves felfogása clivik, közöljük ) itt D-nek azon főtételeit, a melyekben igen he- ) Jyesen kifejti, hogy minő állást foglal el a refor- j matió a keresztyén egyház fejlődésében. 1. A reformatio teljesen uj módon fogta fel az Írás igaz- l ságát (die Sohriftwahrheit) szemben az összes j előtte való tanfejlődéssel. 2. A középkori egyházi J ellenzéki pártok (tehát albigensek, waldensek, Wie- J left és a hus.-ziták stb.) nem értették meg az evan- gyeliumi igazság velejét és maguk sem mentek a római egyház tévedéseitől.*) 3. A középkori egyház bizonyos keresztyén igazságismerettel bírt s ez által relative neki volt igaza szemben az ellenzéki pártokkal. 4. A lutheri reformatio teljesen szakított a középkor hibás tanfejlődésével, de mégis megőrizte azt, a mi benne igaz volt s tovább épített azon. tCz különösen a szentségekről való tannál látható, a melynek történetét D. szintén alapos munkával megvilágította. ;;

m többi ujabbkori theologusok életrajzai közül talán legérdekesebb a református Ebrardé. Ebrardhosszuakademiai működése alatt (1842—184-1, 1847—I853ésl863— 1886-ig Erlangen ben, 1844—47-ig Zürichben) sokoldalú irodalmi működést fejtett ki nemcsak a tudományos és gyakorlati theologia, hanem a költészet és szépirodalom és más tudományok terén is. Legösmeretesebb talán első müve : j Kritik der evang. Geschichte (1842. 31868), melyben Baur ellen küzd, valamint apológiája (1874. s. k. 2. kiad. 1878 — 80). Müveinek lajstroma az encyclopaediában kis betűkkel két oldalt teszen ki (115 sort). Ezen tudományos működése mellett 1875-ben még az erlangeni franczia ref. gyülekezet lelkésze is lett. Ebrard atyja is ezen gyülekezet papja volt.**) A mi azonban Ebrard életét^oly ér- dekessé teszi nem a tudományos, hanem egyház- ; kormányzati pályája. 1853 ban ugyanis Speyerbe került, mint „consistorialrath“. A „Kurpfalz“ régi

*) Némelyek Danteben is előreformátort látnak. A róla szóló hosszú müveinek tartalmát bőven ismertető czikk — San- dertől — világosan mutatja, hogy Dante Alighieri teljesen a katholikus scholastica álláspontján állott.

**) Ilyen „franczia" gyülekezet sok van Németországban, mióta a Nantesi edictum felfüggesztése után a hugenották ott ? menedéket találtak. Ezen gyülekezetek idővel nem az elnyomatás, ; hanem a természetes fejlődés utján lassanként németnyelvüekké lettek, de azért még manapság is fenállanak és megőrzik nevüket \ és történetüket. A lutheránus Erlangenben két igen kicsi ref. gyülekezet van, egy „német" és egy „franczia". Mai nap már egynyelvű a kettő, de azért senki se készteti őket „egyesitésre", a 5 mint nem is késztették arra, a mikor különböző nyelvűek voltak. Németországban nem ütközik meg senki ezen „französ" vagy a \ „böhmische" Gemeinde elnevezésen és ha valaki ott azt mon- daná, hogy hiszen ily elnevezés ellenkezik a protestantismu? el- í veivel hát - kinevetnék az illetőt. Vagy talán különbözők a pro- j testantismus elvei a különböző országokban ? (Ott nincs arányo- sitás — a mi specialitásunk. Szerk.) >

idő óta református volt (1561. óta kivéve, 1576—1583-ig terjedő időszakot), 1818-ban azon részben, mely Bajorországhoz tartozik, behozták az uniót és pedig az absortiv uniót, mely elvetette egyrészt a praedestinatiót, másrészt a lutheránus urvacsorai tant. Midőn Ebrard oda került, még a rationalismus uralko lőtt e tartományban és ezenfelül 1848 ban demokratikus sz ellemben átalakították volt a régi presbyterialis egyházszervezetet. E feltette magában, hogy véget vett e siralmas állapotnak és hivő szellemben szerkesztett kátét és énekes könyvet ád ezen egyháznak. Azonkívül az ó református nem demokratikus, hanem oligarchikus presbyteri alkotmányt akarta visszaállítani. A munka s ezzel a harcz megkezdődött. Az egyetemes zsinaton, 1853-ban, helyettesítették a semmirevaló rationalis tikus kátét uj kátéval, mely a Heidelbergi és Lutheri kátén alapult és elfogadták az Augustana variatát (1540) mint egyházi symbolumot. Volt az ellen ugyan kis lutheránus oppositió, azonban ezt könnyen legyőzték. Csakhogy helyébe más oppositió lépett s ezen megtört a positiv unió ereje. Ezen nincs mit csodálkozni. Az unió képtelen a felekezet elleni negatív proiestan- tismus legyőzésére. Az uiió emberei, a mennyire positivok, nem akarják a hitvallásokat kirekeszteni, az egyházból; de hát éppen az unió ássa alá a hitvallások tekintélyét az által, hogy érvénytelenné teszi a váltanokat. A positiv unió itt megáll s azt mondja : a mennyiben a lutheránus és a refomátus hitvallások ellenkeznek, érvénytelenek, a mennyiben pedig megegyeznek, érvényesek. Csakhogy a negativ unió hívei erre rá nem állanak, hanem, igen helyesen, igy okoskodnak : Ha a hitvallás az urvacsorai tanban érvénytelen, hát miért legyen érvényes a Krisztus istenségéről szóló tanban; mi elvetjük az egyiket, úgy mint a másikat.

Kétségtelenül az utóbbi irányzatkonsequensebb, mint az első és azért ha harezba elegyednek, rendszerint a negativ unió győz a positiv unión. Utóbbi csak ott vergődhetik túlsúlyra, ahol még az unión belül is erős lutheránus felekezeti áramlat áll mellette, mint p. o. Poroszországban. Pfalzban E. elnémította az által, hogy megrendszabályozta a lutheránus oppositiót és azért nem kell csodálkoznunk, hogy végre kénytelen volt hátrálni a negativ liberális oposotió ellenében. Mi legalább nagyrészt ebből és általában unionistikus álláspontjából magyarázzuk e harcz kimenetelét. A czikk írója, Müller, erlangeni ref. theol. tanár, természetesen ezt nem veszi tekintetbe s inkább annak tulajdon itja E. kudarczát, hogy a consistorium több taktikai hibát követett el, igy a demokratikus 1848-ki választási szervezetet helyesitették a régi (1818 évből való) szervezettel — és annak, hogy a bajor kormány utoljára is cserben hagyta E.-ot. Ez némileg igaz. De ugyanaz történt a r,ijnánin_