Evangelikus egyházi szemle, 1900 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1900-12-30 / 12. szám
löl De hát nálunk e tekintetben beteges állnpot van. A komolyabb elem is fél még az ártatlanokat is védelmébe venni; mert a stréberek meghúzzák a nagy harangot és kimondják az igazság szerető emberre, hogy a „pánszlávokkal“ tart. Mihelyt ez a jelszó, vége az erkölcsnek, vége a tudománynak — vége mindennek. Hova fog ez vezetni!? Panaszkodnak theologus hiányról. Tót káplánokat nem lehet kapni Es osudálkoznak-e még. hogy ily események után tót fiú egyáltalán nem megy a theologiára. Eg}' tót dal eléneklése, egy fénykép elég, hogy az illető a proscribáltak lapjára kerüljön. De hát egyáltalán mit szóljunk az e fajta theo- logiai intézetekről? Az egész intézetben 22. mond huszonkét növendék van s ezekre esik öt tanár. Az az öt tanár naponként foglalkozhatik növendékeivel — de hát elég „vizsgálatok“ alkalmával foglalkozni a növendékekkel. Ha súrlódások vaunak, ha a testületi „szellem“ szenved, váljon nem okolhatók-e első sorban a tanárok? Nálunk tanár és tanítvány között nagy az ür. Külföldön világhírű tudósok ülnek a theologiai kathedrákon, és ezek a férfiak oly viszonyban vannak növendékeikhez, mint az apa fiához. Nálunk, ha tényleg volt is baj (mint ez esetben nem hisszük) úgy a dolgot nem kellene azonnal a nagy dobra ütni. De alig hogy megtörtént (’araiig városában az Ítélet — már a „Friss Újság“ dec. 24-iki száma vastag betűkkel hirdeti: hét pánszlávot kicsaptak. A fö az. hogy „pátiszlávoku-ról legyen szó. pedig a kizártak egyike nem is tud tótul, hanem mint pozsonyi szaruiízUu fii csatlakozott a szolidabb elemhez. Sz. — „A prot- tábori lelkészet Agyé Kriegharamer homályos szemüvegén keresztülily czimen Komáromi Körmendy Sándor felterjesztése a dunántúli ref. kerülethez nyomtatásban is megjelent. E felterjesztésből látjuk, hogy a csász. és kir. hadseregben meglehetősen mostohán bánnak el egyházunkkal. Az ev. és ref. tábori lelkészek száma viszonyítva róm. kath. és unitus tábori lelkészekhez aránytalanul csekély. Van 4 ág. h. ev. és 4 ref. tábori lelkész, mig a tényleges szolgálatban álló róm. kath. tábori papok száma 133. E számok elég világosan beszélnek. Miként láthassa el lelkiekben a 4 ág. h. ev. és 4 ref. katona lelkész az egész osztrák magyar monarchia területén elhelyezett ág. h. ev. és ref. legénységet. Ideje lenne már, ha az egyházegyetem is e kérdésben felemelné szavát. Először szükséges lenne a létszám emelése és azután az ev. tábori lelkészség helyzetének rendezése a hadseregben Legutóbb már a delegációkban is 9zóba került ezen kérdés. Valóban szégyenletes dolog, hogy daczára annak, miszerint évtizedeken át prot. férfiak álltak a kormány ólén, még sem tudtak egyházuknak még e téren sem igazságot szolgáltatni. Talán kath. miniszterek jóvá fogják tenni azt, a mit prot. elődjeik elmulasztottak? — Difficile est satiram non scribere. A Nyugatmagyarországi Híradóban (nov. 2‘3-iki szám) olvassuk a következőt : „Kovács Sándor, a pozonyi ág. h. ev iheol akadémia fiatal, nagytehetségü tanára most kedden a Szabad Lyceumbin igen érdekes előadást tartott _A régi m mvar konyháról Bevezetésében a konyha művelődéstörténeti jelentőségét fejtegetve, kimutatta, hogy a konyha nemzeti vagy idegenvolta, a nemzet politikai állapotáról tesz tanubi- zonyságot.“ — Nem folytatjuk. Nem tudjuk milyen politikai jelentőséggel bír az, hogy „a káposzta nem ős magyar étel, de a káposztába a tölteléket a magyar ész gondolta kiu, csak azon örülünk, hogy az egyházi életre még nem alkalmazták a konyha történetét, különben megeshetnék, hogy azon körülmény - hogy „a paprikát spanyol (* ellát katholikus) zsoldosok hozták hazánkba“, a protestantismus vagy az ellenrefonnáczio sikereivel hozzák összefüggésbe és megbélyegzik a szegény paprikát mint a haladás szellemével küzdő elemet. A mennyiben pedig „a nagy lakománál nem egyszer keletkeztek (?) a nemzeti fölkelések“, még kisütik belőlük az egyháztörténeti mozzanatot is! Efi’éle egyháztörténet ellen előre is protestálni kellene, még ha a hires Buckle-re is hivatkoznék és azon elvre : was der Mensch isst, das ist ]er. a mely mondás különben, ha a szellem! táplálékra alkalmazzuk, némi igazsiWot tartilmaz. ^ — Jiorhamisitó felkesz^E czimen a napi lapo- I kát bejárta azon hir, liogy Korosy E. szabadkai lelkésztársunknál a hatóság borhamisítást fedezett fel., A hozzánk beküldött hatósági jelentés ezen gyanút alaptalannak jelenti ki. Méltán inegboiránkozhattak lelkésztársaink az ily hir olvasásakor, annál jobban örvendhetünk, ha az egész hir valótlan. De hát világi lapjaink nagyon könnyen járnak el a hírközléssel. Elhallgatnak oly dolgokat, melyeket nem volna szabad elhallgatni és közölnek minden alapot nélkülöző rósz híreket — A szarvasi egyház belbékéjét alaposan felzavarták. azok, kik istentiszteleti nyelvkérdését meg- felebbezték az egyetemes gyűléshez. A minta espe- resség — hol már minden szabályrendelet készen áll -- kitűnő állapotoknak örvend. A világi lapok szerint a szarvasi egyház 4-ik papi állomást is szervezni akart, hogy ez által is könnyebben megoldja a nyelvkérdést. De az esperességi ikerelnökség ezt ellenzi, „tekintettel nz egyház nyomasztó anyagi helyzetére.“ Most tehát, legalább részben, a gyülekezet jóvá akarta tenni a hivány csonkítást; mert hisz a régi két hi- ványból bőven kitelt volna az uj 4-ik hivány — de ez a „szabályrendeletbe ütközik.“ A napilapok szerint e zavarokban berontottak a szarvasi egyházba is a
