Evangelikus egyházi szemle, 1900 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1900-12-30 / 12. szám
állott a gondolatától, — bizony-bizony nem fogja a törvényes esperes urak koszorúját ékteleniteni Különben békesség velünk és — az emberekhez jóakarat. Csepregi György, b.-csabai lelkész, vagy, ha úgy tetszik, az esperesi karnak törvénytelen újszülöttje. — A por.sonyvidéki pnpiértekezlet november ‘21-én tartotta Pozsonyban összejövetelét, a melyben mint vendég, a dunáninneni kerület püspöke D. Haitik is résztvett. Ének és ima a tán az elnök. Trsz- tyénszky föesperes üdvözölte az értekezlet nevében a püspököt, aki erre rövidebb beszédben kitérjeszke- dett több fontos egyházi ténykedésre, a melyek iraut a lelkósztársak figyelmét felhívta. Azután Hollerung föesperes a katechizáczióról és felolvasott német nyelven egy mintakateehizácziót Ján. ev. 3. fejezetének 10. verse felett, a mely az egész kis kátét felkarolta. Az értekezésben ráutalt az előadó arra. hogy a kateehizáczió régi jó intézményét sokan lenézik, nem ápolják kellően, úgy hogy nem is hozhatja meg mindenütt a várt gyümölcsöt. A íöhiba az, hogy sok helyütt a katechizáczióból predikácziót csinálnak, a mely nem hat a gyermeki kedélyekre, mert a gyermek csak akkor veszi hasznát a katechizácziónak, ha maga is active részt vesz az istentiszteletben. Ebben áll épen a katechizálás mestersége és nehézsége. Sajnos, hogy intézeteinken nem nyelik lelkészeink a kellő gyakorlati kiképzést. Továbbá kifejtette az értekezés, miszerint a jó kateehizáczió uz által, hogy a gyermekeket kérdésekkel részvételre kényszeríti, gyarapítja egyszersmind a felnőttek vallásos ismeretét és életét. Ebben Erőmmel Emil tanúsága szerint az öreg Henhöfer*) nagy mester volt, aki jól értett ahhoz: „den Sack zu schlagen, und den Esel zu meinen“, a gyermekeket kérdezni és a felnőtteknek felelni és az egész gyülekezetét belevonni a katechizácziób.t. Csak az a jó kateehizáczió, amely az összes jelenlevőknek nyújt lelki táplálékot. Segédeszközül ajánlotta az előadó Spauuth Katechetische Zeitschrift czimü havi folyóiratát. •| Henhöfer kath. lelkész gyülekezetének nagy részével 1823-ban áttért az ev. hitre és nagy áldással, de örökös küzdelemben az egyházrontó rationalismussal működött több helyen a badeni nagyherczegségben. A semmirevaló egyházkormányzat sokat zaklatta. De a nagyherczeg védelmezte a „pietistát." Midőn először hallotta prédikálni, azt mondta: Ez az első ev. predikáczió, amelyet húsz év óta hallottam. Első ev. gyülekezetében éppen odajötte után visitatió volt. Azt kérdezték, vájjon vannak-e a gyülekezetben összejövetelek, vagy pietisták. A hívek azt felelték: Nein, wir sind alle einig! Erre Henhöfer azt a megjegyzést tette később: Das ist gerade, wie wenn der Herr Dekan auf den Kirchhof gegangen wäre und hätte draussen bei den Tod- ten gefragt: 1st hier Leben, Kampf und Streit? .Nein", würden die sagen, „wir sind alle einig, wir sind alle maustodt." Das ist ; auch eine Einigkeit! Frommei megírta Henhöfer életét. Ezen könyvecskéből többet lehet tanulni a cura pastoralis számára, ; mint sok más vaskos kötetből. r%. gyűlés másik tárgyát, mely élénk vitára alkalmat szolgáltatott, a perikopák kérdése képezte.v Masznyik igazgató olvasta fel magyar fordításban Schían a perikopák ellen irt pamfletját, mely a „Hefte zur Christlichen \Veltu czimü gyűjteményben megjelent. Ha yalaki látni akarja, hogy milyen romboló hatással lehet a KitschI-félő theologia az egyházi életre, annak melegen ajánljuk ezen iratocska átolvasását. a melyben persze — a mint az értekezleten is rámutattuk — n igyon is hiányzik a kellő pietás az egyházi intézményeink iránt. Schian a lehető legszélső radioalismug álláspontjára helyezkedik. O nemcsak a meglevő régi perikopákat kritizálja, hanem egyáltalában elvet minden perikopát. Ha előirt textus felett prédikálunk — úgy mond -- akkor lehetetlen, hogy a lelkész szava hasson, a gyülekezet úgy érzi, hogy csak „pénzért“ vagy „p-irancss/.óra“ prédikál. Schian annyira megy, hogy — riuin teneatis amici — minden egyházi bajunkért a perikopákat okolja ! Hát a református egyházakban, a hol nincs „perikopa- kénysr.er“, nincs semmi baj ? De nem akarjuk Schian minden ferde állítását itt felsorolni. Tudvalevőleg az újabb perikopák legtöbbnyire ó-szövetségi sorozatokat is hoznak p. o., hogy csak a főbbeket említsük, a Nitsch-féle (rajnai), a Thomazius-féle (bajor), a hannoverai (Wiem&nn) az eisenachi perikopák is épen abban látják mindenütt egyik főórdemüket. Schian másképen vélekedik. < F azt tartja, hogy ó-szövetségi textus felett keresztyén tartalmú beszédet tartani lehetetlen. Erre nézve a vitában azt mondta egyik lelkész, hogy a ki nem ösmeri el az ó-szövetséget Isten igéjének — pedig Schian nézete oda lyukad ki — az megdönti azt az alapot, a melyen Krisztus egyháza áll. Limpidissimos parissimosque Izraeli* fontes nevezte a Formula Concordiae azon iratokat, a melyek alapján Schian nem tud keresztyén tartalmú beszédet tartani. Itt valóban meglátszik ama mély árok a régi és uj cheol. között, a melyről a sir szélén a boldogult Delitzsch irt. Schian nem is látja, hogy milyen ellentétbe jut az apostolokkal, a kik predikácziójukat az ó-szövetségre alapították, sőt magával az üdvözítővel, a ki azt mondta, (Ján. ev. 5, 3‘d.), hogy az ó-szövetség róla tészen bizonyságot. Helyesen mondja azért a derék Kübel : Es ist unbiblisch, nie über das alte Teatament zu predigen és Palmer: Nie sind die Prediger vom neu- testamentlicheu Ton und Geist mehr abgefallen, alt das sie es verschmähten, ihren Pinsel in die Farben des alten Testaments, dieses Morgenrots ira lieiolie Gottes, zu tauchen. De hiszen a Christliche Welt embereinél nem is várunk mást; először az iskolából akarták kiűzni az ó-testamentomot, miért tartsák azt meg a templomban ? Mi azonban Luther nézetét ralijuk: Wir sollen das neue Testament aus dem alten lernen, gründen und den unnützen Schwätzern nicht Glauben geben, die das alte Testament verachten und sprechen, es sei nicht vonnöten ; so wir doch
