Evangelikus egyházi szemle, 1900 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1900-12-30 / 12. szám

187

vezetni, igy méltóságunkat vetik meg és ellenkezésbe jutnak ama bizalommal, molyét belénk helyeztek, a midőn oly hivatalt ruháztak reánk, a mely oly nehéz és nagy felelősséggel jár.“ így beszél egy római katholikus pap, de mi evangélikusok is úgy cselekedjünk !

— Az Általános Lutheránus konfereiicziát

a jövő évben szeptember elején akarják megtartani és pedig a svéd egyetemi városban, Lund ban. Schein, svéd püspök már régen fejezte ki azon óhaját, hogy valamikor az északi országokban is gyülésezzék a konferenczia, ezidén pedig direkt meghívással lépett fel, jöjjön Lundba, kifejtvén, mily szépen lehetne azt keresztül vinni. Sem a távolság, sem a költség nem oly jelentékeny, mintán Kopenhágából P/gdra alatt göz- üajónésvasúton elleuet érniLundot. A nyelv se okozna túlságos nehézségeket, mivel minden miveit svéd ember ért valamit németül. Büttner, hannoveri lelkész, Bard, schwerini fflkonzisztoriális tanácsos, Walther, rostocki tlieol. tanár s mások uz indítványt melegen és határozottan pártolták. Hogyha a Németbirodalomban, mondták, néha úgy látszik, mintha a lutheri egyháznak már nem volna joga a sajátos és önálló létezésre, és mintha már-már fölszivatnék az „evangélikus“ egyháztól, úgy csak kívánatos lenne, hogy egyszer ökumenikus nagyságában is mutatkozzék nyíltan és határozottan, s hogy a néinetbirod ilmi lutheránusok más országokbeli hitsoisósaikkal szorosabban egyesüljenek. A konferenczia egyetlen tagja sem szólt az indítvány ellen, melyet azért egyhangúlag el is fogadtak. A tanácskozás mindkét napján, eltérve az eddigi szokástól, két-kót tárgy telett fognak értekezni, melyet rövid, 30 perczet át nem. lépő referúdák vezetnek be német és svéd nyelven, inig a tételek mindkét nyelven nyomtatásban adatnak a résztvevők kezébe. Az első napon a következő thémák lógnak tárgyaltatni: 1. az egyes keresztyénnek hitvallói hivatása és a lelkészi hivatal; itt az evatigelizáczió és a közösség ápolására irányuló törekvések fognak érintetni. 2. A nép intellektuális életének elkeresztyó- nitelenitése és ennek ellenszerei. A második napon : 1. A bűnök mindennapi bocsánata; 2. Hogyan fejezhető ki a lutheri egyház egysége jobban, mind ed- digeló ? A konferenczia megkezdésekor és befejezésekor istenitisztelet tartatik, az egyik svéd, a másik német prédikáozióval. A szónokok s a referensek csak későbben fognak megueveztetni. Vajha magyarhoni lutheránus egyházunkból is venne valaki részt eme konferencziában !

J1 protestánsok száma Elszáz-Lothringiában 1870—1895 hatvan szerrel szaporodott. 1Az 1899/1900. tanévben érettségi vizsgát tett tanulók száma 186, köztük 75 róm. katholikus, 95 protestáns és 13 zsidó ; a strassburgi theologiai fakultásra ment közülök 17 katholikus és 10 protestáns.

Hollandiában a protestánsok száma az utolsó 60 év alatt 1 millió 200 ezerrel, tehát 80 százalékkal emelkedett; a római katholikusok csak 680 ezerrel szaporodtak, azaz 68 százalékkal ; az utóbbiak a lakosság összes számának 2/&*órol már 10 óv előtt V3-ára sülyedtek le.

A „Ttheiniscb — westphälische Vereinigung der treunde des kirchlichen fíekenntnissesa f é. október 24-én Güterslohban tartott fögyiilésén, Pren- zel, moersi tanár a középiskolai vallásoktatásokról tartott előadást, melyben a következő irányzó tételeket fejtette ki bővebben : 1. német evangélikus népnek széles körei panaszkodnak épen a miveit rétegeknek vallás-erkölcsi állapota miatt és ennek hanyatlása egyik föokát a középiskolai vnllástanitás elégtelenségében vagy éppen a tanulókat károsan befolyásoló voltában látják. 2. Ezen Ítélet »^’es sajnálatos tapasztalatokat igazságtalanul általánosít és nem ismeri el am* határozott és szent komolyságot, a melylyel az evang. vallásoktatók igen nagy része teljesiti hivatalát, a mennyiben tudomány és gyakorlat tekintetében és egyházi tekintélyek ki- gásolhatlan bizonyítványai alapján is arra igeni- képeseknek mutatják magukat. 3- Azonban a vallás- oktatás elé nehézségek gördülnek, a melyek elhárítására egyrn iga a hitoktató csak azon ritka esetekben képes, ha kinételes tehetsége van. Az iskola szellemének egészben való befolyásolására kell tehát törekedni. E szellemet azonban nemcsak a tanári testület képviseli, hanem a tanulók minősége is. Ezek olyan családokból származnak, akik magától ért9tö- leg épen vallásos tekintetben sokkal mélyebb befolyást gyakorolnak a fiukra, mint azt az iskola és az oktatás teheti. Ebből kitűnik a feladat nagysága. 4. A vallásoktatás vagy jobban a vallásoktató hivatása hogy elöljárjon ama küzdelemben, mely e feladat teljesítésére irányul. 5. Tény, hogy a vallások tatótól, nevezetesen a felsőbb osztályokban, több igen nagy dolgot követelünk. Első sorban az szükséges, hogy igazán szive legyen hivatásához és ama különös adománya, hogy tanítványainak szivét is meg tudja találni. Azután tudnia kell, hogy feladata nem theologiát mivelni, hanem hogy a vallásos igazságok iránt neveljen érzéket és megértést. A szentirás tartalmára vonatkozó, az újabb theologia módja szerint való kritikának nincsen helye az iskolában. 6. Nagyon kívánatos volna, hogy az iskola és az egyház közösen járna el a tananyag kiválasztásánál és elosztásánál legalább az alsóbb osztályokban. Epenséggel sem engedhető meg, hogy a konfirmandusok az iskolának vallásoktatása alól felszabadhassanak. 7. a vallásoktatásnak egyébként az egész többi iskola rendszer is legyen segítségére. a tanulók természetesnek kell hogy találják azt, hogy iskolájuk olyan hely, a hol istenfólelem lakozik és azért fegyelem és szeretet lakozik benne. — az előadást kővető megvitatásban Zander, güterslohi í gymnasiumi tanár azt fejtegette, hogy a rallásokta