Evangelikus egyházi szemle, 1898 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1898-05-20 / 5. szám
79 Az <5 szövetség: áldozatairól manapság a legellentétesebb nézetek léteznek. Azért, bármely felfogás megokolása több helyet igényelne. Különben úgy lászik a bírálók is azon felfogáshoz csatlakoznak, mely az áldozatokat a • bűnre vonatkoztatja. Mindenesetre a helyettesítés gondolatán alapszik az egész áldozati intézmény, mert az áldozott állat lelke és élete helyettesítette az ember lelkét és életét. Különben a jövendőnek árnyéka (Kol 2,17) nem adja meg maga a dolog (Zsid 10,1) teljes értelmét, hanem megfordítva csak az uj testamentumból érthetjük meg helyesen az ó szövetséget. Erősen protestálnom kell a bírálók dogma- történeti állításai ellen. Hitvallásainkban a kiengesztelés tana nem hiányzik. Nem idézhetem mindazon helyeket, hol üdvünket Krisztus halálára alapítják. Elég legyen a F. C ili. czikkéből a következő mondásra utalni: Justitia illa quae coram Djo fidei aut credentibus ex • mera gratia imputatur, est obedientia, passio et ^ ressurectio Christi, quibus ille legi nostra causa satisfecit et peccata nostra expiavit .............Deus p ropter totam obedientiam, quam Christus agendo et patiendo vita et morte sua nostra causa Patri suo coelesti praestitit, peccata nobis remittat stb Az a nézet, hogy a reformátorok, például Luther átvette volna Anselm tanát, téves. A kettőnek tana között lényeges különbség van, habár közös bennünk a helye- tesités gondolata s az a tudat, quanti ponderis sit peccatiyn. A satisfactió Anselmnél ellentétben áll a büntetéssel, Luthernél az utóbbit magában foglalja Végre mire való a supra — és infaralapsarius vitákra való hivatkozás ? Hiszen ott nem két elllentétes szélsőségről van 8zó, hanem a kettő csak egy és ugyanazon szélsőség különféle árnyalata. Mind a kettő tévesen azt állítja, hogy van egy praedestinatió ad malum, csakhogy az intralapsarianismus az első bűntettet nem vezeti vissza Isten rendelésére mint a supralapsarianismus (p. o. Culvin.) Tehát e kettőnek semmi köze a fenforgó kérdéshez. Ahhoz, amit a szerzők a 2. ponthoz, a szentségekről mondanak, nincs megjegyezni vajóm. A szerzők olyat „tartanak“ itt fenn, a mii én távolról sem helytelenítettem. Hanem én más állításuk ellen emeltem kifogást t. i. az ellen, hogy Augustinus mondását .accedit verbum ad elementum et fit sacramentum* szenti- rási helynek nyilvánították. Mivel feleletük kezdetében általánosságban .kifogásolt állításaikat továbbra is fentartják," kénytelen vagyok feltenni, hogy ők Aug, mondását még mindig szent- írási helynek tartják, habárnem mondják, hogy az az ő bibliájukban hol áll. Ezért szükséges ismételten hangsúlyozni, hogy ezen Agustinusi mondás nem áll a szentirásban. A sacramentum »zó nem is fordul elő a szentirásban, mert a görög” mysterion, melyet a vulgata igy fordít, egészen mást jelent. M ......... K ülföldi kéregetés. Egy szerény hannoveraí falusi papiakban megfordulva a lelkész elémber tett egy magyarországi levelet — melyet már a papír kosárnak szánt. Szász D >mokos püspök úr németnyelvű levele az, négy sorsjegygyei terhelve a prof. szeretetház javára. Ilyen megkeresések újabban divattá k tzdmek válni s a közönség úrija az efféle sorsjegyes, a.nerikaias, a keresztény morál szempontjából nem igazolható zaklatást. A Gusztáv Adolf egylet és a (jrotteskasten segélyz* a diasporában élő hitsorsosokat s arra minder* anyagi nyereség nélkül is szívesen adakoznak a hívek. Én magam épültem Szász Domokos püspök úr német átiratán s azon a mai korban szinte hihetetlen nyelvi tolerantián, hogy a sorsjegyet* magán a prospektus 6 nyelven van közülve : németül, angolul, francziáúl, horvátúl, sz-rbül, hollandul. Magában az átiratban ez áll a többek között z .únter. dem Patronat des frühem Minister-Prasi— d»nten Herrn Coloman Tisza, des jetzigen Mi- nister-Präiindenten Herrn Desider Bánffy, de* Vice-Präsidenten des Oberhauses Baron Albert Vay und des Obergespans Qrafen Joseph Degenfeld, sämtliche Ober-Curatoren der Kirche, ferner der Bischöfe B. Kún, Áron Kiss, Karl Szász und Gabri »I Antal beschloss »n, zu Gúnsteirdes einzurich— tend-n.Weisen'nauses eine Lotterie*’’ ’ anstalten,ir» der Zuversicht, dass uns unser Glaube an die Opferwilligkeit der Menschenfreunde nicht täuschet* werde* — Lelkész társam szeme megakadt a sok magas czimen ? Minők anyagi viszonyaik ? — Válaszom az volt, hogy az elől álló volt miniszterelnök maga oly gazdag^ember, hogyha csak néhány évre, a bizonyára jövedelmi feleslegét képező nyugdijait áldozná a szeretetházra, az minden anyag* bajaiból szabadulna — s nem volna szügséges & külföldi kéregetés — és meg nem rendelt sorsjegyek ráküldése a szerény és nem lutrizó német paplakokra. — Gyöngyök. A lelkészi fizetések kiegészítéséről szólótorvényja vaslat tárgyalásánál a képviselőfcázbar* szomorúin volt képviselve egyházunk. Egyetlenegy az ev. egyházhoz méltó beszéd sem hangzott el. Meggyőződhetünk újból is, hogy and .nagyjaink* nem képviselik az egyházat szemben a kormánynyal^ hanem képviselői a kormánynak szembenazegyházzal^ Voltak kételyeik, de e kételyek eloszlottak. Elfogad- — ták s erre elég volt a pártfegyelem alkalmazása, vagy egy máshangu'biztatás,— már az általánosságban kettőnek kivételével azon javaslatot, mely a kisebb számú és egyetlenegy középiskolát fent* nem tartó zsidóságnak több segélyt nyújt mint egyházunknak. Ennyire jutott szép múltú, sokat szenvedett egyházunk e szerencsétlen elzsidósodott országban! Történelmünk ezen szomorú korszakiból idejegyzünk az utókor kedvéért egyes „gyöngyöket* nagyjaink képviselőházi beszédeiből — hadd lássák az utódok a mi korunk hőseit, mint védelmezték önfeláldozóan az apák drága örökségéti Radó Kálmán beszédjében azt mondja: ,Az abszolút hatalom alatt, a hires pátens korában két:
