Evangelikus egyházi szemle, 1898 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1898-01-30 / 1. szám
EVANGÉLIKUS EGYHÁZI SZEMLE. MEGJELEN HAVONKÉNT EGYSZER. Felelős szerkesztő és kiadó: SZEBERENYI LAJOS ZS. Aff- h. ov. lelkész B.-Csahán. Megijedik évfolyam 1. szám. H.-Csaba. 1898, Janudr 30. n-------------------------------* A lap Hzelloini és anyagi részét illető közlemények a szerkesztő és kiadóhoz intézondők. A lap minden hónap 30-án tétetik postára. a---------------------------------a E löfiietési él Rgéir. évre . . 2 fit Fél évre . . . ; 1 frt Egyházi érdekű hirdetés egyszeri közlésének dija........................ kr. A szketikus irodalmunk Ha híveinket meglátogatjuk, különösen azon vidékeken, a hol a régi buzgó- ság még él, habár nyomott viszonyok között, az utódok szivében — az egyszerű hajlékban még ott találjuk az ősök hagyatékát: a biblián kivül egy pár vaskos, erős kötésű könyvet. A család még ma is kincsének tekinti azon ereklyeszerű könyveket. Ha itt-ott azokat már nem becsüli, ott már bizony nagy a baj ! Ha az a sok helyen porfedte könyv saját viszontagságait eltudná beszélni, egyházunk dicső múltjának egv-egy érdekes lapját látnánk magunk előtt. Mily nehézségekkel volt már a könyv kiadása egybekötve. A czenzúra üldözte a könyvet születésekor s azután a hatóság megakadályozta annak terjesztését. Nem egy könyvet a külföldön nyomattak s behozatala óriási nehézséggel járt.. Életüket tették koczkára azok a szegény felföldi fuvarosok, a kik nem jutalomért, de vallásuk szeretete által indíttatva, becsempészték azokat a hazába, eljuttatták szegény üldözött híveink hajlékába. Ha kezünkbe vesszük azokat a szép kiállítású vaskos köteteket, csodálkozunk,, hogy is voltak képesek őseink mind ezt létrehozni, a mikor még nem volt irodalmat pártoló egyletünk s anyagi viszonyaink sem voltak fényesek. A szegény papok akkor nem számítottak Írói tiszteletdíjra s egyes főurak nein választásokra, hanem az ily műre szánták jövedelmük feleslegét s e téren tanúsították az egyház iránti igazi érdeklődésüket. Körti 1 bel ii I e száza« 1 közepe óta megapadt uj.jonnan megjelenő aszketikus könyveink száma. A negyvenes évek óta berontott egyházunkba a politika s ez minden élet akadályozója az egyházban. E mozgalom még tető fokát el nem érte — s még nagyon sok kárt tehet egyházi életünkben, hiszen eddigi „eredményei“ is dviselhetlcnek s néhol egészen eltompi- totlák a vallásos érzést. Aszketikimkönyveink ez idő óta hanyatlanak. A régibb müvek háromnyelvű egyházunkban még itt-ott napvilágot látnak ; de az utolsó 50 évben már alig akad igazi aszketikus írónk. Az újabb imádságos, énekes és elmélkedő könyveink nem igen bírnak értékkel. A külső költői forma talán tökéletesebb mint a régi, sokszor döczögő versek; de hiányzik a lényeg: a vallásos ihlet, a vallásos bonsőség. Imakönyveink s újabb agendáinknak az a legnagyobb hibája, hogy hiányzik azokból az igazi, nem csinált hittapasztalat mélysége és tartalmuk oly sekély, hogy azokat sok esetben a vallásos érzés megsértése nélkül *szinte lehetetlen imádkozni! Némelyik ilyen ujabhkori ének és ima semmitmondó üres hangjával, nem hogy építené a belső embert, — hanem azt a hit tekintetében „köszvényessé,“ érzéketlenné teszi. Az aszketikus könyvek nagy jelentőségéről azt hiszem felesleges szólani. Azok a mi legjobb segédeink a lelkészkedésben. Egy-egy ily rnélytartalmú könyv hitmentő szolgálatot tesz a diaszpórában élő híveinknek. Egy egy kitűnő aszketikus könyv igazi ébresztő szolgálatot tesz a családban és házban
