Evangelikus egyházi szemle, 1898 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1898-02-28 / 2. szám
rejtőkével keressed mindennapi kenyeredet. De ■mihelyest a nép megszűnik imádkozni, nem fog többé dolgozni sem, hanem rabol és gyilkol. Azért bünietéssel kellene sújtani azt a szolga- birót vagy községi jegyzőt, a ki vasárnap délelőtt tart hivatalos órákat, oda beidézi a községi elöljárókat, a helyett, hogy azokkal együtt maga is felkeresné az istenházát. Meg kell büntetni azt a földes urat is, a ki ünnep napon tart nagy hajtó vadászat okát, hajtóknak kirendeli a falu apraját nagyját, s példaadásával a pap ellen hangolja, a templom kerülésére szoktatja azokat, a kiknek az istenigéjénél egyéb jó úgy sem jutott a földön. Büntesse meg őket a társadalom és ne várjuk, a mig az isten büntetése, ilyen vagy amolyan alakban utoléri őket. A 8zoczialízmus legyőzésére kevés a szol- gabiró hatalma, csütörtököt fog itt mondani a csendőr fegyvere is, még akkor is, ha ezeren és ezeren halálra sebezve hullnak el a gyilkos golyótól. Egy, csak egy fegyver van, mely a rohanó árt megállítani s rendes medrébe visz- szatériteni képes, az pedig az Isten igéje. Azért ne keressetek minket, hanem jertek el hozzánk mindnyájan, a kik háborgattattok és mi megoltalmazunk titeket. Az isten .igéje, a mely- lyel mi harczolunk, ma is hatalmasabb a világ minden hatalmasságánál. És ezért mi nem várunk és nem kivánunk egyebet, csak azt, hogy azt a papot, kinek a föld népe kezet csókol, ne ócsároljátok, ne szidalmazzátok ti hangos szóval. Mert a hol a nép a papját meggyűlöli, ott az első ütés mindég az uraknak szól; a hol a nép a templomtól elfordul, ott befordul a ti kastélyotok kapuján, hogy raboljon és gyújtogasson. Imádkozzatok és áldozzatok a népért, és a nép is értetek fog imádkozni és dolgozni.-gy *) *) Jegyzet. Igen jellemző, hogy épen a „Pesti Hírlap,“ a szabadkőműves páholyok e lapja, intézi hozzánk azon kérdést „hol vagytok papok ? — E lap lármázott a liberális törvények érdekében legtöbbet s gúnyolódott a papság felett. így a polgári házasság behozatalakor ekként irt : „Október elsejétől kezdve sokkal kevesebb dolgunk lesz a papokkal is, a kik máskülönben igen kedves emberek, de a kiknél egy bizonyos dolgot mégis csak jobban végeznek el mások, példának okáért az anyakönyvvezetők.“ Á nevezett lap ugyanazon Lapszemle. A „Prot. Egyházi is Iskolai Lap 6 ik számában „Kérő szózat a protestáns lelkészek hitveseihez“ czimű czikkben a prot. lelkésznők felé fordúl és azokat áldásos munkára szólítja fel a gyülekezetben. A jó, szelíd, vallásos papné nem kiesebb áldás a gyülekezetre, mint a jó pap—az egyházi élet emelésére nagyon sokat tehet. Felhívását a szerző a következő szavakkal fejezi be: „A papné ugyanaz a gyülekezeti életben, mint a hitves a családi életben. Ha a hitves a tisztaság, a jóság és szelidsés virágitól ékes, ékes lesz tőle az egész ház; ha a lelkipásztor neje a könyörület, jótékonyság, a munkás szeretet rózsa szirmaival ékesíti meg magát, ékes lesz tőle az egész kert, az egész gyülekezet.“ A 7-ik számban Gergely Antal sürgeti a vasárnapi iskolákat. Szerinte a jelen feladata az: „Állítsunk minél több vasárnapi iskolát; gyűjtsük össze benne a gyermekeket, s szerettessük ott meg velük a Krisztust, a ki mai nyelven szólva: a tisztaság, szemérem, becsületesség, igazság, jóság, szentség, kiengesztelődés, megváltás, idvesség, ölök élet.“ Nézetünk szerint a vasárnapi iskolának ott van helye, a hol nincs felekezeti népiskola, a hol az ismétlősök oktatása nincs a felekezet kezében. A felekezeti iskolában jobban érvényesíthető a vallásos nevelés mint a vasárnapi iskolában. Azért kell nekünk minden erőnkkel oda törekednünk, hogy a lelekezeti iskolát megtartsuk és jó karban tartsuk. A ref. testvérek küzdelme sokkal könnyebb e részben mint a mienk; mert ott nem érvényesíthetik a politikai szempontot. De nálunk ez utóbbival „lógó“ műveltjeinket a felekezeti iskola ellenségei közé csalják s megesik, hogy egyházi „szereplőink“ is saját egyházuk érdeke ellen hadakoznak. Amerikában, hol a legtöbb gyülekezetben nincsen felekezeti iskola, van értelme a vasárnapi iskolának. De keserves kenyér az ott is. így egyik amerikai lelkésztársam azt Írja, hogy’a vasárnapi iskolában kénytelen a gyermekeket a német betűk ismeretére tanítani, mivel az angol állami iskolában nem tanítanak németül olvasni. A szerző szerint napjainkban az egyletek korát éljük s igy ajánlja azok ápolását. Nézetünk szerint e részben nem lehetünk elég óvatosak; mert az egyleti életnek is meg van a maga nagy veszélye. Németországban már is panaszkodnak az egyleti élet túltengése miatt s az utóbbi sivárrá teszi az egyéniséget, a családot. Még a vallásos egyletek is az élvezet és mulatság következtében egészen világiasakká lesznek. Városban, különös viszonyok között még csak van valami értelme az egyletes- dinek, de falun, egyszerű viszonyok között, jobb, ha óvakodunk az egyleteskedéstől. számban azt Írja: „a mit az igaz liberalismus nyújt, abban igazi áldás vagyon.“ Ez áldást kezdik már érezni. Nos, — „kevesebb dolguk van a papokkal,“ szivük vágya teljesedett, legyenek tehát legalább következetesek —ne emlegessenek és keressenek bennünket a liberalismus áldásainál. A soci- aldemokracia csak a liberalismus következetes keresztülvitele. A vallás és egyházellenes tanokat a szegény paraszt leikébe nem mi plántáltuk s nem is az izgatok egyedül, a salonokban voltak azok először kedvesek. Nekünk ellenségünk az interna- tionális socialdemokratia, de nem kevésbé a könyörtelen, szívtelen internationális kapitalismus is ! Szerkesztő.
