Evangelikus egyházi szemle, 1898 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1898-02-28 / 2. szám

29

•vagytok papok ? Mert eddig épen az ellenkezőjét hallottuk: nincs szükségünk rátok, félre veletek.

Az utolsó évtizedben fizetés emelésről volt szó az egész országbau. s elérte czélját a falusi tanítótól kezdve az országgyűlési képviselőig úgyszólván mindenki.*) Megfelelő nyugdíjra is tarthat számot a minisztertől kezdve az utólsó megyei dijnokig és gyári munkásig, csak a papok maradtak ki a sorból. Az államhatalom épen azokról nem gondoskodik, a kiknek munkálkodása, befolyása, tekintélye az államrend biztonságát jelenti. Az országos megyei és községi választásoknál nincs ránk szükség, a mi befolyásunk a vállasztókra mesterségesen ellen* súlyozva s a minimumra szorítva. A közügyekbe semmi beleszólásunk, csak akkor, ha a világi urak szekerét toljuk, az ő dicséretüket hirdetjük, Node ilyen szereplésre hál' istennek nem minden pap vállalkozikMost azonban nem előnyök elnyeréséről, nem jogok gyakorlásál ól, hanem köteleségtelje- sítéséről van szó. A társadalom veszélyben, az államrend borúidban, az élet és a vagyon biztonság kiszolgáltatva a lázongóknak • hol vagytok papok*? Minket keres, minket hiv és — részben minket tesz felelősekké a történendőkért — a közvélemény, „Sok hibát, mulasztást követtek el a papok — irta a Pesti Hírlap — mikor a reaktio ily zord arányokban beállt.“

Szó sincs róla, sok hibát, mulasztást követtek el a papok, de ennek oka az a társadalom, a mely régóta semmit sem tett a papok tekintélyének emelésére, hanem mindent elkövet azok befolyásának csökkenésére. A legutolsó is tö- lénk lett helyezve. Az anyakönyvek elvételével, a polgári házaséiig behozatalával évezredes erős kapcsok hullottak le, a nép és a papok között. S a vallás szabadság neve allatt, a vallástalan- ságnak és istentelenségnek meleg puha ágyat vetettek Ks most épen azok okolnak minket, hogy vihar van, a kik szelet vetettek.

De hát minek kerestek ti minket, a vagy nem tudjátok-e, hogy mi mindég ott vagyunk az ártatlanul szenvedőknél, hogy védelmezzük és vigasztaljuk őket; ott vagyunk az erőszakkal és igazságtalansággal szemben, hogy azt megállítsuk rettenetes útjában s a fegyvert kicsavarjuk kezéből? Hiszen a mi ev. egyházunk annyira

*) Nem jogos-e a napszámos óhaja is? Szerk.

hozzá van nőve az édes honi hantokhoz, any- nyira össze van forrva a társadalom minden rétegével, hogy mi is bátran kérdhetjük Pál após. tollal: kicsoda háborgattatik, hogy én ne hábor- gattatnám ? kicsoda botránkozik meg, hogy én azon nem keseregnék ?“

Bizony kesergünk mi is azokon, a mik történnek, és azokon a mik készülőben vannak, de mást minden keserűség nélkül válaszolunk a hozzánk intézett felhívásra. Azok, a kik keresnek minket, a kiknek szükségük van reánk, jöjjenek az Isten házába, ott megtalálhatnak bennünket. Itt hirdetjük mi az Isten iránti félelmet, a felsőbbség iránti engedelmességet, s a felebaráti szeretet magasztos igéit.

Kisértse meg valaki, helyezkedjék el ünnepnapon valamely falusi templomban s figyelje meg azokat, a kik annak küszöbén ki éa be járnak. Azt fogja tapasztalni, hogy éppen a felsőbbség az, a mely a templomot következetesen elhanyagolja, tartván akkor is hivatalos órákat, megidézve sokakat, hogy azokat is megakadályozza az ünnepnapot megszentelni. A felsőbbség megfeledkezett arról, hogy a hatalom onnan felülről adatott nékik, azt hiszik, hogy elég hatalmasok ők minden baj legyőzésére, mindenek megfékezésére önmagokban is. A gazdagok is elmennek a templom ajtaja előtt, a templom ládája mégis a legtöbb helyen özvegyek és szegények filléreiből telik meg. A gazdagok pénze kell színházra, kártyára és fényes lakomákra. A felsőbbség az istenadta néppel csak hivatalos hatalmát érezteti, a gazdagok pedig c*ak akkor emlékeznek meg a szegényekről, hogy ha orczájuk verejtékére van szükségük.

Az a nagybirtokos, a ki a saját kastélyában nem érzi magát biztonságban, meneküljön a ( templomba és nem lesz semmi bántódása. A nép soha sem fogja bántani azt, a ki velük együtt letérdel az Úr asztalánál, egy kenyérből eszik, egy pohárból iszik velük, együtt imádkozik velük családjával és cselédjével együtt. A kikkel együtt fog ő imádkozni, azok érte fognak dolgozni. .

Ora et labora, a mily régi, oly nagy igazság van ezekben a szavakban kifejezve. A míg* a nép imádkozik, addig dolgozni is fog; mert szent előtte Isten ama parancsa: orcsádnak ve-