Evangelikus egyházi szemle, 1898 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1898-02-28 / 2. szám

24

tiszta ész kritikájának alapvető részét képezi. Ezzel kapcsolatban természetesen behatóan foglalkozik, az aestetika tartalmával is, tehát Kantnak a tér és időről szóló tanával. A ki Kant nehéz stílusban irt fejtegetéseiben el akar igazodni, annak melegen ajánlhatjuk dr. Daxer művét. A szerző világos és érthető nyelvezeten, philologiai és exegetikai akri- bitással (mert munkája a „Kantphilologia“ tárgyába vág) követi Kant gondolatmenetét és szigorú objec- livitással határozza meg Kant mondásainak eredeti és helyes értelmét. A munka valóságos kommentár a transc. aesthetikához, a mely tanúságot tesz a ezerző exegetikai ügyességéről. A tiszta ész kritikájának egyoldalú felfogásaival szemben, a melyek az apriorismus, phaenomenalismus, rationalismus vagy idealismusban keresik annak főczélját, a szerző azt inkább a kriticismusban látja, a melynek amazok csak mozzanatai és mely a rationalismus és skep- ticismus ellentétei között közvetítve azoknak egyesítésére tör.

A tartalom mellett a munka azonban főleg a transc. aesthetika alaki oldalát vizsgálja. Ebbéli érdekes fejtegetéseit röviden vázolni nem lehet. Eredményét maga a szerző e szavakban foglalja össze : „Der tr. Aesthetik, die in den Einzelheiten an künstlerischen, systematischen Gesichtspunkten in der Anlage fast überreich ist, fehlt es in ihrem Ganzen betrachtet an Einheitlichkeit. Der Reichtum der Gesichtspunkte in der Anlage verursacht es, dass dieselben sich einander kreuzen und sich dabei an der vollständigen Verwirklichung verhindern. So kommt es, dass in der Anlage der tr. Aesth. sich grosse künstlerische Konzeptionen mit mangelhafter Verwirklichung, meisterhafte bis indie Einzelheiten gehende Verzweigung und künstlerische Architektonik der Anlage im einzelnen mit einer nicht einheitlichen, sich selbst wiederholenden und zerrissenen Darstellung im ganzen paaren.“

Dr. Daxer ezen munkájával tudományos képzettségét világosan kimutatta. Reményeljük, hogy a theologia terén is, a melyben a mint azt a prot. realencyclopaediáról irt czikkéből láthattuk, nem kevésbé otthonos mint a philosophiában, értékesíteni fogja tehetségét és tudományát hazai egyházunk javára. A.

letnek okmánya legyen. E „kultúráltam“ magasabb tisztjei is azon véleményben vannak, hogy a néger nem érdemel emberies bánásmódot, mivel minden „kultúrára“ képtelen. Nem régen a szabadállam hadseregének egyik őrnagya akként nyilatkozott: „A néger egy vérszomjas kegyetlen ragadozó áltat, a melyet csak a fékező szeme és korbácsa tarthat kordában; biblia árusítással és kiosztással még semmit sem értek el e népnél.“ A gőgös hadfi nem ösmeri az evangeliom erejét. A szegény, üldözött népfajban is uj erőt fog az adni s megszünteti majd a kizsákmányolok aratását. 2 ezer év előtt igy Ítéltek a gőgös római centuriok a gallok és germánokról — s hova lett uralmuk ? — Újabban állítólag a szabad állam is legalább „afrikai módon“ ezen gyalázatos visszaéléseknek véget akar vetni. A tőkormányzó megparancsolta, hogy pálinkát árulni a benszülöttek részére nem szabad — és a fehérek is csak zárt helyen élvezhetik azt.

A szabad állam jelenleg 115 állomással és 684 hivatalnokkal bir. 223 missionárius végzi e szerencsétlen vidéken az igazi kultúra terjesztését. Á fehér lakosság (az ország tulajdonkópeni urai) száma 1896-ik évben 1474 s ezek között 882 belga, 125 angol, 91 portugál, 87 olasz, Y1 svéd, 61 amerikai, 40 franczia, 37 holand, 21 német, 20 dán.

KÜLMISSIO.

A Kongó Szabadállam, melyet a kultúra és

humanismus terjesztése végett alapítottak a legsötétebb Afrikában, alantas közegeire nőm igen ügyel fel s azok hallatlan kegyetlenséggel járnak e! a szegény védtelen szerecsennel. Sjöblow misszionárius j órdome az, hogy az elkövetett embertelenségekről tudomást szerez a világ. A hivatalnokok fő törek- j vése, hogy a benszülöttek minél több elefántcsont J és kaucsukot szolgáltassanak be az állampénztárba, | mivel a beszolgáltatott anyagból bizonyos perczen- j tét kapnak. Ha valamely falu népe nem elég gyors j a beszolgáltatásban, jönnek a „szabadállam“ kato- J nái s megfélemlítésül néhány benszülöttet lelőnek, a lelőttek kezeit levágják, hogy a végrehajtott itéBELMISSIO.

Düsselthal. A belmissio intézeteinek keletkezése története felette érdekes és tanulságos. Ilyen a Düsseldorf közelében fekvő düsselthali javító intézet és menház elzüllött gyermekek részére. 1816- ban az akkor 25 éves Recke Volmerstein Adalbert gróf arra kérte apját, hogy engedné meg neki, miszerint néhány elzüllött gyermeket felvehessen a szülei kastélyba. Az ifjú gróf minden idejét arra szentelte, hogy az elzüllött gyermekeket Isten és küldötte szeretetére vezesse. A szülei kastélyból egy az ősi birtokhoz tartozó épületbe vitte át intézetet. De ez is csakhamar szűknek bizonyúlt. így jutott az intézet egy régi trappista zárdába Düsselthalban. A gróf törekvését az Ur áldással koronázta. Sok adakozó adományával felkereste a buzgó belmissionáriust s lehetővé tette a szép intézet teljes kiegészítését. Az ő halála után még to- vább fejlődött az intézet, melyben fenállása óta 4548 elzüllött gyermek nyert keresztyén nevelést és gondozást. Az elmúlt év elején is 198 gyermek nyert ott gondozást.

Munkásgyarmatok. Bodelschwing kezdeményezője a németországi munkásgyarmatoknak (Arbeiterkolonien.) 1882-ben ő alapította az első munkásgyarmatot Wilhelrasdorfoan. Azóta e munkásgyarmatok száma 27-re emelkedett. Ez intézetek-