Evangelikus egyházi szemle, 1898 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1898-11-30 / 11. szám
község polyglott lakossága magyar, német, tót, szerb, izraelita szép számban részt vett, programmja a következő vala: reggel pont 10 órakor az ünneplő közönség e kedves kis templomban helyet foglalt, hogy e ritka s magasztos ünnepélynek tanúja legyen s az örülőkkel örüljön. A bevezető ének második versének elénck- léso után, a helyi lelkész*tanító nt. Ábráimra Vilmos ur oltár elé lépett s a hálaadó ima elmondása után, ez alkalomra választott textust: Luk. 10 fej 1—10 v. olvastö fel. Ez k után mind a három lelkész az oltárnál helyet foglalt s az ének utolsó strófája elhangzása után nt. Petri Károly alesperes ur az egybegyült közönséghez szívtől eredő, szívhez szóló, a pivnicai kisded németajkú egyház községre kettős fontosságú ünnep jelentőségét tartalmazó beszédet intézett, ecsetelvén benne a Reformáczió magasztos ünnepét s ezen csekély erőkkel biró, de fáradságot nem ismerő, jóra és üdvösre egyaránt fogékony s nemes czél felé törekvő kisded gyülekezet újonnan felépített temploma hivatását. Hatásos beszédét remek imával befejezve, e bevégzett müvet, a mindenható Isten, atya, fiú s szt.-lélek nevében felszentelte s rendeltetésének átadta. Utána nt. Famler Gusztáv Adolf lelkész ur, az építkezés szellemi vezetője, örömét fejezvén ki a fölött, hogy e kisded pivnicziai Sión, anyagi ereje megerőltetésével bár, de Istenben helyezett erős hite által, a munkát, mely nehéz vala, befejezte s immár a régi roskadozó imaház helyett uj, czél- szerii templomában dicsérheti az Örökkévalót. A szt. úrvacsora, melyben a helyi lelkészta- nitó a presbyterium tagjaival részt vett — végeztével az ünnep véget ért. Köszönet adassák e helyen nt. Famler Gusztáv Adolf lelkész urnák, azon páratlan, önzetlen s készséges szolgálmányokért, melyeket a német egyházközségnek, ezen építkezés folyama alatt tett. Többször fordult elő, hogy az építkezés folyama alatt bonyodalmak, nézeteltérések s ezekkel kapcsolatban kellemetlen szezénák tűntek fel. O ezeknek mindig kézségess kiegyenlítője, elsimitója vala. Meleg köszönet még egyszer ! Bízzál Istenben továbbra is te pivniczai ernye- detlen szorgalmú kisded Sión és az Ur áldását Tőled el nem vonja. Becsüld meg vezetőidet, munkálkodj, küzdj s bízva-bízzál, de a János evangélista aranymondását különösen fontolóra vedd és véssed szivedbe : gyermekeim szeressétek egymást. Szolgáljon ezen általad bevégzett mü, a templom : Isten dicsőségére, az iskola : egyházunk és hazánk szeretetének ápolására. Mohácsi János ev. tanító. — Jellemző. Az „Ev. Egyház és Iskola“ 44-ik számában B. E., az egyetemes lelkészi értekezlet jegyzője, az egyetemes lelkészi értekezlet lefolyását Írva le, azt mondja, hogy az értekezlet már oszló félben volt, a midőn e lapok szerkesztőjének azon indítványát elfogadta, hogy az elnök esetleg az egyetemes lelkészi értekezletet nem Budapestre és nem az egyetemes gyűlés alkalmával is egybehívhassa Ezen indítványt szerinte «nagy hirtelenó- betr fogadta el az értekezlet. Ezzel már előre is kifejezést ad azon reményének, hogy a határozatnak nem lesz foganatja. Nem nagy jövőt jósolhatunk az oly értekezletnek, melynek -hirtelen' es nem -hirtelen* hozott határozatai vannak Indítványom épen oda ezélzott, hogy cv. papságunk a lelkészkedés körébe vágó megbeszélésein olyanok is részt vegyenek, kik nem lévén kyriarchikus uszályhordozók s a mai hivatalos fórumok areo- págjain részt venni nem óhajtanak, de a lelkészkedés torén szívesen tanakodnának az őszinte testvérekkel a lelki élet fontosabb kérdései felett Igaza van a tudósítónak, lm az egyetemes lelkészi értekezletnek vannak hirtelen hitározatai, ú/y csak tartsák Budapesten, az egyetemes gyűlés védnöksége alatt s nem fognak résztvenni óhajtani azokon a hirtelen és nem hirtelen határozatok között külömbsóget tenni nem tu ló nem hivatalos észjárása gondolkozók. — Választások. A b.-csabai cv. egyház f. hó 27-én tartott közgyűlésében dr. Zsilinszky Endre megyesegyházi felügyelőt egyhangúlag felügyelőjének választotta. — A késmárki lyceum vallástanárává B i n d e r Jenő birdat lelkész választatott. — A túróczi csperesség nagy többséggel felügyelőjének választotta a', eddigi alfeliisyelőt, Bulla Mátét és főesperesének az eddigi alespe- rest, Mór há c s Márton mosóczi lelkészt. Az utóbbi bizonyára a legfiatalabb a föesperesi karban. A szekta útjait. A „Hajnal’ novemberi számában olvassuk az evangyeliomi szövetség felhívását az egyesülten és egyetemesen tartandó imahétre Megjelöltetnek a tárgyak, melyekről említés teendő, de amellett megengedi a felhívás, hogy más tárgyakat is szabad bevonni, sőt „a szóval ki nem fejezhető érzelmeknek a csendes magukba mélyedésre is áldásosán engedhetnek néhány per- czet.“ íme itt az érthetetlen nyelven való ekszta- zikus állapot ajánltatik ! Urunk imádságában megjelölte világosan és érthetően, miért kell és hogyan kell imádkoznunk. A szóval ki nem fejezhető érzelmek a rajongás útját egyengetik, a quekkerek már régen ajánlják ezen föld és ég között lebegő érzelmi állapotot. Ezt kell hát bevinni az ev. és ref. templomokba ? Az ima kérését az is képezi, hogy „az egyházak mind elismerjék a hívőknek az egy Egyházban való egységét *• Az evangyeliomi szövetség baptista és inethodista tagjai hiába imádkoznak ekkóp, ha szektájuk ép oly missiói területnek tartja az evangélikus országos egyházakat, mint akár csak missiói egyesületeink a legsötétebb Afrikát. A szerkesztő az evangyeliomi szövetség felhívásához a következő megjegyzést
