Evangelikus egyházi szemle, 1898 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1898-11-30 / 11. szám

164

Eszembe jutott Martensen, dán püspök, fejtegetése. < (Lásd Martensen „Aus meinen Leben“ ez. művét.) Aki emlékirataiban leirja az 50-es években a dán túlzást, melyért oly keserűen lakoltak honfitársai, nem hallgatva a józan, okos szóra s ezen túlzás volt egyik főoka annak, hogy e gyönyörű vidéket örökre el- j vesztették. Flensburgból Wandrup felé tiszta dán lakosság lakta területen haladt át vonatunk. A ki nem tud dánul, az a néhány német utitárson és a vasúti ; személyzeten kivül mással szóba nem ereszkedhetik. ; A 34 éves német uralom egyetlenegy falut sem ho- ditott el — jeléül annak, hogy egy művelt néppel < szemben hasztalan minden külső hatalom, azt át- < gyúrni többé mesterséges úton nem lehet.

A vidék, a melyen vonatunk áthaladt, egészen < olyan, mint a mi alföldünk rónasága, azzal a külömb- séggel, hogy itt sűrűbben vannak a falvak.

(folytatása következik) )

A lelkész magatartása szemben a szektákkal.*)

Jrta : Beck Vilmos örslevi (páqia) ev. lelkész.-Engedélyezett /ordítás. <

Ha Isten igéje szerint, általánosságban aka- < runk megfelelni azon kérdésre, hogy miként visel- • kedjék a lelkész szemben a szektákkal, úgy mindenekelőtt azt kell megfigyelnünk, hogy minő magatartást ajánl a szent irás a hamis tanitókkal szemben. E megfigyelésnél azután tekintetbe vesz- szük úgy az Üdvözitőnek, mint tanitványainak erre vonatkozó szavait.

„őrizkedjetek a hamis prófétáktól, kik hoz- \ zátok jönnek juhoknak ruhájában, de belől ragadozó farkasok“. (Mát. 7, 15). Ezen szavakkal arra int bennünket az Üdvözitő, hogy azon látszattal, mintha a jó pásztor szólna hozzánk, valahogy félre ne vezessen bennünket a hamis és rombolóhatásu tan. Ugyancsak erre gondol az Ur, midőn tanit- j ványaihoz ekképpen szól: „ Vigyázzátok és őriz- ; kedjetek a farizeusoknak és saduezeusoknak ko- nászától(Máté 16, 6.) Ezen szavakat a tanitvá- l nyok előbb félreértették, de később megértették, <

*) A jelen czikk tartalmával mindenben egyet nem ér- < tünk, mindazonáltal, miután szerzője vezére az úgynevezett , belmissió iránynak a dán országos egyházban, mivel ez irány megismerésére vezet ezen értekezés is: nem tartjuk feles- S legesnek közlését. Nézetünk szerint a szekta megösmerésére \ egészen világos útmutatást adnak symbolikus könyveink is. c

)\ /ordító. I

miszerint e szavakkal arra intette őket az Ur, hogy őrizkedjenek a farizeusok és saduczeusoktól, az általuk hirdetett önigazulás és álhit tanától.

És most halljuk, hogy mit mondanak az apostolok a szektákra vonatkozólag. Szavaikat fellelj ük a gyülekezetekhez intézett leveleikben. E szavak az Ur imént emlitett figyelmeztető szavaival egyeznek. A rómaiakhoz intézett levelében azt mondja Pál apostol: „Kérlek pedig titeket, atyám fiai! fi- gi eljetek azokra, akik az általatok tanult tudomány ellenében a szakadásokat és botrányokat csinálják; és hajoljatok el azoktól.“ (16, 17.) Thessalómikabcliekhez Írott második levelében azt mondja: „Meghagyjuk pedig néktek, atyám fiai!“ a mi Urunk Jézus Krisztus nevében, hogy vonjátok el magatokat minden atyafitól, ki rendetlenül viseli magát és nem azon utasítás szerint, melyet tőlünk veti“ (3, 6) és ugyanazon levélben még azt is mondja: „Ha pedig valaki nem engedelmeskedik ezen levél által köz lőtt szavunknak: azt jegyezzétek meg és ne tdrsalkodjatok vele, hogy megszégyenüljön.“ (3, 14 ) — Timotheushoz Írott első levelében (6, 3—5) a lelkészeknek azon tanácsot adja : „Ha valaki másféleképen tanit és nem követi a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédeit és a kegyességszerinti tnnitást, az felfuvalkodott, noha semmit sem tud, hanem kínlódik vitatkozásokban és üres szóharezokban, melyekből származik irigység, versengés, káromlások, gonosz gyanúsítások, ihiábavaló torzsalkodásai a megromlott gondolkodású és az igazságtól megfosztva lévő embereknek, kik kereseti eszköznek gondolják a kegyességet. Azoktól, a kik ilyenek, tartsd távol magadat.“ —Timotheushoz írott második levelében pedig azt mondja: „A szentségtelen üres lármákat pedig kerüld. Mert több istentelenségre vetemednek; és az ő beszédök mint rák, tovább harapodzik. Kik közül valók Hi me né us és J ilétus, a kik tudniillik az igazság mellől eltévelyedtek, azt mondván, hogy a feltámadás megtöriént már; és felforgatják némelyeknek a hitét.“ (2, 16—18) Titushoz Írott levelében azt mondja : „Aszakadást okozó embert egy vagy két figyelmeztetés után kerüld ki, tudván, hogy az ilyen elvetemült és úgy vétkezik, hogy maga is elitéli magát.“ (3, 10—11.) János apostol ugyanerre figyelmeztet második levelében, amidőn azt mondja: „Ha valaki hozzátok megy és ezt a tudományt nem viszi: ne fogadjátok azt házatokba és ne üdvözöljétek. Mert a ki üdvözli azt, részes annak gonosz cselekedeteiben.“ (10,11.)

Az Ur apostolainak ezen szavai sokszor azon emberekre vonatkoznak, kik a gyülekezetben botrányos életet folytattak, mindamellett nyilvánvaló, hogy különösen oly emberekre vonatkoznak, a kiknek botrányos élete összefügg az általuk vallott hamis tannal, a kik az apostolok által hirdetett