Evangelikus egyházi szemle, 1898 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1898-10-30 / 10. szám

147

hívják lelkészekül, kik az evangeliom igazsága helyett * emberi felfedezéseiket és ötleteiket közük a hívekkel. Másrészt az államtól majdnem teljesen független egyház szervezetben a legnagyobb fejetlenség uralkodik. Vannak oly gyülekezetek, melyekben üO 40 ezer lélek áll két-három lelkész gondozása alatt, de a más német nagyvárosokban már régen életbe léptetett pastoralis körökről szé> sincs. E siralmas állapotban a hívek külön istentiszteleti helyiségekről, ideiglenes kápolnákról gondoskodtak s az »kinn luth. hit vallási alapon álló lelkészeket alkalmaztak. A kápolnák telve vannak hallgatósággal, mig a regi szép nagy templomok kongnak az ürességtől pedig a templomok száma a lakossághoz képest oly csekély hogyha templombaiárók volnának a hívek, azok Vio része sem férne be. E világvárosban igazán szégyenletes egyházunk állapota. Ha pápista vagy más utas vetődik e városba, bizony furcsa képet alkot egyházunkról s nagyon könnyen azonosíthatja a protestantismust a fiihilismussal.

A rJSt. Georg“ gyülekezetben utamat eltévesztettem, a kápolnát meg nem találtam s hogy végkép le ne maradjak az istentiszteletről, betértem a „St. Georg“ nagj' templomba. Már az istentisztelet félóra előtt megkezdődött — azt hittem, hogy e 4*» ezer lélekböl álló gyülekezet egyetlen templomában helyet nem kapok. De siralmas volt csalódásom. A nagy és szép templom, melybe 2»nni ember elférhet, úgyszólván üresen állott. Az első két padban lehetett vág)' 90 nö, férfi mindössze velem együtt három. A karzaton az iskolás gyermekek voltak elhelyezve. Az egyházfiak teendőit két öreg nö végezte. Ezek egyike egy énekes könyvet hozott nekem, megkérdeztem tőle, hogy ki fog prédikálni, válasza az volt: „der junge Detmer“. Detmer a fő lelkész és fia ifj. Det- mer a diakónus, egy körülbelül 60 éves férfiú. Beszédjének alap igéje volt János ev. 1—5 v. Egészen modem, részben Ritschl irányú volt a beszéd. A világot legyőzi az, a ki hiszi, hogy Jézus a Krisztus. De minő Krisztus az. a kit ő hirdet V Azt mondja az Üdvözítőről: „Die Entwickelungsgeschichte des Heidenthums konnte Jesus nicht kennen.“ Jesus Christus hat überwunden die Welt mit seinem Herz. Die Kraft der Weltüberwindung hat er bezeugt durch die Innerlichkeit. Jesus Christus hat überwunden das Judenthum, das Mittelalter, die Reformation, die den Glauben in Bücher eingetragen hat und ein neues Gesetz brach. ^ égre felhívja zárszavában a hallgatóságot, hogy a jelen kornak nincs szüksége hitvallás hitre, hanem mindenekfelett a szivhitre. De az, a kire nézve ő ezen szivhitet kívánja, nem a Megváltó, a ki által és a kiben egyedül üdvözölhetünk, hanem csak egy vallásos géniusz a sok között. Megértettem az üres templomot. Csak felette sajnálkozni lehet a felett, hogy Hamburgban, mely önálló egyházszervezetet képez, nincs tanfegyelem (Lehrzucht), különben az ily individuumok nem türettetnének az Úr szőlőjében.

Az egyház itt sem anyagilag, sem szellemileg nem függ az államtól. Hamburg város», vég : dégitést adott a H> egyházgyiilekezetböl álló ország > eg vitáznak. A lelkészek anyagi gondokkal nem küzdenek. A főlelkész fizetése KUNK» márka, a diakónusok fizetése ti—8 ezer márka. Külső szervezet, fényes anyagi állás még tehát nem képezi az egyház boldogulásnak útját, a mint azt a hamburgi példa is mutatja! A hol hiányzik a fő dolog, a hit, ott a külső fényes helyzet nem hozza életre azt, a ki már a köp »r.sóban fekszik !

Vasárnap délben az istentisztelet után még több templomot bejártam s irt-otr 1*2 órakor kezdődött a gyermek istentisztelet nem nagyszámú gyermeksereggel. Olyan hitelvek mellett, a minőket a „Sr. Georg“ templomban tapasztalhattam, nem nagy remény lehet a jövő nemzedékben. Hamburg, a hol valaha a Lessing ellenes, de hiterös Götze lelkészkedett, hová jutott ! A kalmár szellemű liberális egyháztanácsosoknak oly lelkészek kellenek, kik a kor bűnét nem ostorozzák, kik alkalmazkodnak teljesen a korszellemhez, vagy a mint nálunk egyesek kifejeznék : „a kik igazi liberalismust lehelnek.“

A szép Alster tó partján, «Jungfernstiege“-n sétálva, délután két óra után süni csapatokat látok felvonulni. A szocziaüsták lefátyolozott zászlónkkal és tábláikkal, melyen az állott „<S Stunden Arkeits- tag“. ÖU O»ember egy-egy csapatban, kivonultak egy a városon kivid álló» mulató helyre, hogy az ö „világünnepüket“ megünnepeljék. Nem szegték meg a rendőrség tilalmát. Rendőrséget alig láttam, de a szocziaüsták nem is adtak okot a beavatkozásra, gomblyukaikba piros szegfűt tűzve szótlanul, némán majdnem egy órán át haladtak kifelé. A szoczializ- inus Németország legújabb réme. Sokkal nagyobi) ellentétet hozott ez be az államba, mint némelyek szerint a nyelvkülömbség hozhat. A szocziiüsti ádáz ellenségét látja abban, a ki elveit nem osztja, még ha vele egy nyelvet beszél is. Szívesen mentem volna a kifelé menő csapattal : de ösmerve a szocziaüsták n vgy ellenszenvét a lelkészekkel és az egyházzal sz mbeii s nem akarva az ö „ünnepi hangulatukat“ rontani, távol maradtam. Estefelé találkoztam ismét néhány piros szegfiis és erősen tántorgó ünneplővel, nem bántani meg előbbi elhatározásomat. L tó végre is a sablonos szoczialisti frázisokat nagyon ösmerem és a rajongásnak politikai és vallási téren egyaránt nem vagyok barátja.

Hamburg szomszéd városa Altona. A két város teljesen össze van építve, mig Hamburg önálló állam volt, addig Altona már schleswigholsteini területen feküdvén, dán uralom alatt állott, mig most porosz kézben van.

Schleswig-Holstein az a terület, a melyet az „Alliance“ irány kiszemelt. Ide küldte Chris tlieb Bonnból diakónusait, kik a szekták részére a talajt előkészítették. Túlnyomókig angol befolyás alatt állottak a