Evangelikus egyházi szemle, 1898 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1898-09-30 / 9. szám
143 Kálmán kér. felügyelő 100 frt, II enne r Henrik 10 Irtot adományoztak az egylet czéljaira. Tag minden lelkész, theol tanár s hittanár. Tagdíj évenként egy korona. — Püspök ur jolenti, hogy miután minden espercsségnek külön lel koszi értekezlet« is van, egyes, az egyházi életre fontossággal biró kérdéseket ajánlott azok figyelmébe, melyek tárgyalásáról valamennyi esperességi értekezlettől írott jelentés ér-ezett hozzá. Ezeket Z á b r ák D. jegyző összegezve felolvasta, mire nagyobb* szabású eszmecsere indult meg az egyes kérdések felett. Ha valami, n^iy ezen eszmecsere igazolta a kerületi lelkészi értekezlet szükségességét. Meggyőződtünk róla, amit sajnos, már úgyis régen tudtunk, hogy egyházunkban: ahány ház, annyi szokás! A lelkészi értekezlet egyik lőfeladata kell hoay legyen, hogy czélirányos működés által az egyes lelkészi teendőkben egységes eljárást s a lelkészek s theol. tanárok között egységes, egy* házias és egészséges közszellemet teiemtsen. Nem terjeszkcdhetem ki minden megbeszélt tárgy ismertetésére, csak a főbbeket említem. Kimondatott, hogy a konfirmációi tanításnál kézirat nem s csak a kér. népiskolai bizottság által jóváhagyott tankönyv Használható. A konfirmáeziói ünnepély mindig valamely vasárnap és soha sem hétköznap vagy sáláros ünnep másodnapján tartassák. A konfirmandusok mindenesetre kapjanak emléklapot s lehetőleg bibliát, imakönyvet emlékül. Reggeli könyörgés lehetőleg minden nap tartassák a gyülekezetekben ; az év utolsó estéje sehol el ne múljon istentisztelet nélkül; Szent István napja azonban ránk kötél ezőleg csak mint munkaszüneti nap létezik. A nép között vallásos iratok s lapok szorgalmasan terjesztcndök, de ezen a téren a magyar gyülekezetek nagy szükségben vannak, mivel a .M Prot. írod. Társaság által kiadott „Koszorú“ nagyon is halain ista ízű s igy nem terjeszthető, a Luther Társaság kiadványai s lapja pedig nagyon színtelenek s igy szintén nem alkalmasak a lutheri Öntudat fejlesztésére. Hz utóbbi társulat pártolása egyébként, üdvös változás reményében, melegen lett ajánlva. — Volt még sok más tárgy is, melyek tárgyalása alatt annyira előrehaladt az idő, hogy S trine r Vilmos p nkafői lelkésznek a traktátusokra és diakoniszaiigyre vonatkozó belmissziói értekezését meg nem hallgathattuk. Elhatároztatott azonban, hogy ezen jeles munka, mint az értekezlet első kiadványa kinyomattassék s a tagoknak megküldessék. Imádság és éneklés zárta be az értekezletet. — Végezetül még egy rövid észrevételt füzük tudósításomhoz. Kár volt egyszerre oly sok tárgyat felölelni. Tekintve azt, hogy aránylag csak rövid idő áll rendelkezésre, a sok fontos kérdés alaposan nem tárgyalható, minek következtében érdemleges határozatot sem igen lehet hozni. Jövőre jobb lenne, ha ugy-két értekezés olvastatnék, melyek határozott s már előre publikált indítványokkal végződnének s ezek alapján indulna meg az eszmecsere s hozatnék határozat.— Különben minden kezdet nehéz! Tudjuk, hogy püspökünk ezen kedves alkotásának, a kerületi lelkészi értekezletnek ügyét nagyon is szivén viseli, mi biztos garancziá nyújt arra, hogy működése minél áldásosabb és sikeresebb legyen. •Bárcsak a többi kerület is már .ennyire lenne. Akkor volna értelme, czélja és hatása az egyetemes lelkészi értekezletnek is. Adja Isten, hogy mielőbb legyen! S. Ö. — A dunáiiliiiioni kerület f. évi közgyűlését szept 7-én és 8 án tartotta meg Pozsonyban. A közgyűlést megelőzte a szokásos magyarnyelvű gyámintézeti istentisztelet, a melyen a közgyűlés tagjain kívül csak a lyceum ifjúsága volt jelen, a helybeli egyházközség hívei távol maradtak. Az ünnepi beszédet Ebner, pozsonyi lelkész tartotta 11 Kor 9, 7 alapján kifejtvén azt, hogy jókedvű adakozó a mi gyámintézetünk. A múlt évi rossz példa behatása alatt a szónok a híveket így szólította meg: „Mélyen tisztelt társaim az Urban!“ pedig mi nem azért gyűlünk össze templomba, hogy embereknek tisztelegjünk. Ezért olyan kifejezés sem való templomba: a nemesen érző tanárok és tanítók.“ Ne szóljunk Isten házában „felső egyházi hatóság és alantas közegek'- ről se, mert ezen byzantinistikus phrazis még a hivatalos stílusba se illik Jl kerületi felüggelönek végre azt a bizonyítványt állította ki a szónok, miszerint ő „ősi birtokát gondosan és szakszerűen művelő gazda “ Örvendetes dolog, ha városi lelkész is ért a gazdászathoz és meg tudja azt Ítélni, csakhogy egyházkor, felügyelőt más epitheton ornans illetne meg. Mert abból, hogy valaki gazdászatban jártas, még nem következik, hogy egyházi dolgokhoz is ért. A szónok megdicsérte a gyámintézetet azért, hogy „nein keresi szűkkeblűén az igazhitüséget.“ Azonban maga magát inugczáfolta, midőn igy folytatta: „Csak azt kérdi, hiszel az egy Istenben . . a .Jézus Krisztusban ... a Szent Lélekben s In tagja vagy-e azon egyháznak, mely az evangye- liumon felépült?“ Ha azt kérdi, az igazhitüséget is követeli Mert a ki hű tagja ev. egyházunknak, hitvallásához is híven ragaszkodik, az igazhitű. Hogy mire ezélzott a szónok, azt sejteti velünk sz. írási idézete: a betű öl, a lélek pedig megelevenít. (lyakran idézik ezen verset zsidó újságok és egyházellenes iratok. A liberalismus ugyanis azt hiszi, hogy evvel üthet egyet a hitvalláshoz ragaszkodó orthodoxokra. Csakhogy az idézet hamis és a ki ily értelemben idézi e szót, csak exege- tikai tudatlanságát árulja el. Hiszen Pál a betű alatt nem hitvallásainkat érti, hanem a mózesi törvényt. Minek idézte teliát a szónoké mondást? Az istentiszt szteletre következett a közgyűlés, melyen másfél nap alatt 88 pontot letárgyaltak — multa sed non multum. Meglátszott a tárgyalásokon, hogy egyházi életünk nagy hátrányára mindinkább érvényre jut azon illetékes helyről is hangoztatott elv : í^uod non est in actis, non est in mundo. „In mundo“ megállhat ez az elv, de nem „in ecclesia“ ! Mert épen az, a mi egyházunk életerejét képezi, non est in actis. Aktákkal nem lehet egyházat építeni. Nagyobb vita az első napon csak a német és tót nyelv behatóbb tanításáról szóló pontnál fordult elő A nyitrai esperesség újra szorgalmazta ezen fontos ügyet. Szóvivője, Szekerka lelkész a missió intézetekre utal, hol a hittérítőket azonjié- pek nyelvére tanítják, a kikhez őket küldik s kérte, hogy legalább ne zaklassák azokat, kik iskoláinkon magán szorgalomból mivelik anyanyelvűket, í Stromp theol tanár erre kijelentette, hogy ők Po- I zsonyban nem üldöznek senkit anyanyelve miatt.
