Evangelikus egyházi szemle, 1898 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1898-01-30 / 1. szám
a dán indiai és kínai missziót Vahl prépost, a svéd hazai missziót (Evangeliska Fostorlands Stiftelse) Kolmodin misszióelnök, a svéd egyházi missziót Dannel missziótitkár, a fi n n missziót Hirn Jelkész, az összes skandináv népek áltál közösen fentartott szántál misszót pedig Berg lelkész ismertette. Valamennyi jelentés haladást konstatált s kitűnt, hogy bár betegség és halál, marhavész, éhínség és pestis, háború és a jezsuiták garázdálkodása sok nehézséget okozott, azért az 1893-ban Kopenhágában tartott utolsó konferenezia óta a megkeresztelt pogányok száma 44,532-ről 58,407- re, a misszióegylet bevétele pedig 1,447,697 koronáról 1,449,725 koronára emelkedett. A harmadik nap reggelén, fellobogózott hajókon Johannelundba vitorláztak a konferenezia tagjai, hol a tölgy és fenyők által szegélyzett szabad ünneplő téren sok ezer ember várta az érkezőket. A sokasághoz szabadságolt hittérítők beszéltek a pogányok durvaságáról, a pogányság küzdelméről a győzelmesen előrenyomuló keresz- tyénség ellen, az evangélium megváltó és megújító erejéről, a megtért pogányok hithűségéről az üldözések idejében : közbe pedig misszióénekek hatalmas akordjai törtek égnek a tömeg ajkairól, a nagy missziókirály JÉZUS KRISZTUS dicsőségére. Itt tett jelentést az Amerikába vándorolt svéd lutheránusok kiküldötte dr. Swärd is azon szép missziói munkáról, melyet ezek fejtenek ki Indiában s a mormonok között. Valóban lélekemelő lehetett ezen a szabadban tartott misszióünnep lefolyása, melynek ragyogó szép idő is kedvezett s szégyen fog el, ha ezzel szemben a mi egyházi gyűléseink sivárságára gondolunk. Az ötödik észak lutheránus missziókonferen- czia legfőbb tanácskozási tárgyai egyébként ezek voltak : 1. Az uj angol-amerikai missziófelfogás ; 2. Milyen viszony van a pogány és zsidó misszió között napjainkban ? 3. Mennyire szükséges, hogy a misszionáriusok s á misszió-gyülekezetek összeköttetésben legyenek egymással ? A harmadik tétel, melyet a johannelundi népgyűlésen tárgyaltak, inkább arra czélzott, hogy a misszió barátaival tudassa ezen kölcsönhatás áldásos és szükséges voltát s nem akarta a kérdést uj oldalról megvilágítani. — A második tétel tárgyalásánál nagy előszeretet nyilvánult a zsidómis z- szió iránt és sokan hangsúlyozták, hogy Pál apostol szerint (Róm. 1, 16.) az evangélium először a zsidóknak hirdetendő s csak azután a görögöknek vagyis pogányoknak. Mivel az észak lutheránus országokban zsidó alig van, azért a zsidó misszióra befolyó pénzt a külföldi zsidó misz- szió egyletek segélyezésére fordítják. — Legtöbb időt az uj angol-amerikai missziófelfogás tárgyalása igényelt : a világ evangelizálása a jelen émber- öltőben. Két nézet állott egymással szemben. Az egyik sok elismerés mellett inkább visszautasító, a másik sok gáncsolás daczára inkább pártoló állást foglalt el. Sokan rámutattak, hogy ezen mozgalom a rajongó angol református szellem egy újabb kísérlete, a józan lutheránus szellem kiszorítására a missziómezőről. Azt mindnyájan elismerték, hogy ezen felfogásban egy eddig elhanyagolt igazság jut ismét érvényre: a gyülekezet várakozása a vőlegény jövetelére, miből kellő határok között, áldás szállhat a misszióra. Mindenesetre jobb egy kis rajongás, mint a lustaság vagy épen a halál . A könferencziát, nagy urvacsorai istentisztelettel fejezték be, melyen sok ezeren részesültek Krisztus valóságos testében és valóságos vérében, — mire Ullmann püspök a misszióban mutatkozó farizeus és publikánus lelkűleírőt tartott hatalmas hitszónoklattal bezárta az értekezletet, mely iránt a lakosság is roppant érdeklődést tanúsított. Sch. Ö. BELMISSIÓ. Bodelschwingh bielefeldi belmissioi intézetei ellen alattomos támadást intéztek a múlt óv folyamán. Egy Kadnár nevű kicsapott osztrák tengerész tiszt legnagyobb elhagyatottságában ez intézetekben talált menedéket. Elhagyva a bielefeldi intézeteket, épen midőn a német császár meglátogatni készült azokat, kiadta gyalázó röoiratát. Az ultramontán sajtó ujongott, nem kevésbé a soczialdemokratia, melynek egyik nyomdájában látott napvilágot Kadnár műve. De az öröm korai volt; mert a törvény- szók fényes elégtételt adva a nemes emberbarátnak, Kadnárt 3 és fél évi súlyos börtönre és az összes költségek viselésére Ítélte. Bodelschwingh maga arra kérte a hatóságot, hogy intézeteit megvizsgálja s a vizsgálat az intézet minden terén példás rendet konstatált. A bielefeldi intézetek nem félnek a nyilvános bírálattól, örülhetünk, hogy az evangélikus szellemben vezetett belmissió a világ aljas támadásai következtében nem vesztett értékéből — hanem diadalmasan visszaverte azokat. ,i L 7 . KÜLFÖLD. Dr. IMISCH FRIGYES. 1819—1897. A szász országos egyház kiváló embere volt azon férfiú, kinek életrajzát adjuk az alábbi sorokban. Imischben a németországi evang. vend nép — igazi apostolát vesztette. Ezen még 100,000 számláló szláv nép kiváló gondozója volt Imisch, ki egyaránt emelte népét, szerette egyházát és hazáját. Imisch a Bautzen melletti Buchwaldban született 1819, decz, 19-én. A bautzeni német gymna- siumban találkozva vend tanulótársakkal, először jött azon gondolatra, hogy anyanyelvét behatóbban fogja tanúlmányozni se czólból vendtanulótársaival külön egyletet alkotott — a miért, szinte érthetetlen, nem lóvén ott „nem kegyelmezők“, ki sem csapták. Theologiai tanulmányait Lipcsében végezte s azok elvégzése után a bautzeni polgári iskolánál alkalmazták s itt vend havi lapot adott ki. 1851-ben Oszlingban, majd 1859-ben Gödaban lett lelkószsző s ott működött élete végéig nagy buzgosággal és áldással. * .
