Evangelikus egyházi szemle, 1897 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1897-06-30 / 6. szám
82 BELFÖLD. Egyetemes nyugdíjintézet. Az egyetemes nyugdíj intézetnek a zsinati törvény szerint már ez évben életbe kellett volna lépnie. Az egyetemes nyugdíjintézet szervezetét megállapító szabályrendelet, melyet Glauf Pál, főesperes készített, ma már nyomtatásban is megjelent és közkézen forog- Az intézet e javaslata kell, hogy élénk megbeszélés és eszmecsere tárgyát képezze egyházi köreinkben. Mindenre volt idő — csak ez a nagyon is életbevágó intézmény késett. MegvalJjuk, hogy igen csalódva tettük le e vaskos füzetet. Amit az új intézet nyújt özvegyeinknek és árváinknak, az nem sokkal több mint a mennyit eddig nyújtottak az esperességi és kerületi intézetek. Gyökeres helyzetjavitást nem látunk az uj javaslatban, hanem igenis az esperességek és kerületek jogainak megnyirbálását és új erős eve" zést az egyházegyetem mindent elnyelő centralis- musa felé. Némely esperesség és kerület virágzó özvegy árva intézetének tovafejlődése tönkre tétetik azon rendelkezés által, hogy az egyetemes nyugdíjintézet életbeléptetésével az esperességi és kerületi nyugdíjintézetekbe való belépés kötelező volta megszűnik. A tagok részéről befizetendő alap és tagdíj nincs a jövedelemhez arányitva — hanem megtar- tatik a régi rendszer. Nézetünk szerint a hátralék után fizetendő 4 % is kevés s igy félős is, hogy túl sok leend a hátrálék. Az egyetemes nyugdíjintézet új nagyobb jövedelmi forrásairól is lehetne gondoskodni, ha megalkottatnék az egész egyházra nézve a tüzbiztosi- tási szövetkezet, melynek jövedelme bizonyára nagyobb lenne, mint a mennyit jelenleg a nyerészkedő társulatok fizetnek. Jövedelmező lehetne, ha a tankönyveket és énekes könyveket az egyházegyetem maga adná ki. Kérdés, nem lenne-e jobb, fia az esperességi és kerületi özvegy-árva intézetek mellett megalkottatnék az egyetemes egyházi életbiztosító intézet akként, amint az Mecklenburgban már régóta fennáll. A javaslat sokszor hangsúlyozza a lelkészi fizetések 800 frtra való kiegészítését az állam által. Az államsegélyről jobb nem beszélni — most a kath. autonómia kérdése van szőnyegen. El kell hallgattatni azokat, kik nyugtalankodnak. Velünk puszta ígéretekkel is lehet végezni 1 A javaslat helyes intézkedése, hogy a kényszer nyugdíjazást törli. Válasz. Az „Ev. egyház és iskola“ 23-ik számában a következő sorokat olvassuk: „A Luther társaság kis bizottsága gyűlést tartván, a Melanch- ton életrajzára kitűzött pályadiját Pethes János csurgói állami tanitóképezdei tanárnak Ítélte oda. Szeberényi Lajos házaló által terjeszti Csaba környékén az evang. vallásos iratokat ; 4 hónap alatt eladott 639 frt értékű 1440 darabot, ebből azonban csak 31 darab a Luther társaság kiadványa. Nos ennek oka is van ? 1 azokat olyan frázisokkal, hogy ráfogás, félreismerés, gyanúsítás stb. nem szüntetheti meg a választmány sem.“ Az igazság kedvéért a valódi okot megnevezni tartozom. A társaság által segélyezett kolportőr a következő egyházakban működött: Csaba, Mező-Beróny, Szarvas, Tót-Komlós, Orosháza, Tót-Bánhegyes, Alberti, Ambrózfalva, Pitvaros, Megyes-egyháza. Több egyházba is elment volna, de a megyei engedély igen sokáig késett. Az ok pedig az, hogy a Luther-társaságnak csak egy tót kiadványa van (Zathurecky „Rozprávnik“) s e vidéken esak a tót közönség vásárolt s magyarnyelvű vallásos iratnak nincs keletje ; mert a magyar ev. nép a politikai eledelt kedveli vidékünkön. Próbát tettem, amennyiben a kolportőr bizonyos napokon csak magyarúl olvasó közönséget keresett fel és pedig nem csak a Luther-társaság kiadványaival s az eredmény nagyon lehangoló volt — alig árusított el egy két könyvet. A tót hivő nép mohón kap az aszketikus könyvek után. Csabán a nép maga nyomatott ki ez évben egy 600 lapot tartalmazó aszketikus könyvet a saját indításából és költségén és ez már 10 év alatt az ötödik vaskos könyv. Ehhez fogható példát a külföldön is alig találunk. A további következtetést az olvasóra bízzuk. Sz. Katholikus autonómia. Figyelemre méltó Vaszary Kolos herczegprimás pásztorlevele, melyet az autonómiáról és a kongresszusi képviselő-választók összeírásáról irt a papsághoz. Azt óhajtja, hogy a nép alaposan kioktattassék arra nézve, kire adja szavazatát a kongresszusi képviselők választásánál. Erre vonatkozólag ekként szól: „Népünk iránt teljes bizalommal lehetünk, ha kellőkép kioktatva lesz.“ De azok között, Krisztusban kedves testvéreim l kik az autonómiát szervező kongresszusba bejutni kívánkoznak, találkozhatnak olyanok, kiknek keresztlevelükön kívül más képesítésük alig van ; olyanok kiket szereplési vágy és nem az egyház szeretete, feltűnni akarás és nem vallásos buzgalom hevít; olyanok kiket nem egyházias tudás, hanem világias felfogás és törekvés igazgat; olyanok kik „ámbár megismerték az Istent, nem úgy dicsőítik mint Istent, hanem hiúkká lettek gondolataikban és meghomályosodott az ő szivök“ (Róm. 1, 21.); olyanok, kikről az Apostol mondja, hogy „önszeretők, kevélyek, háládatlanok, szeretetlenek, békéteknek, istenes életet szinlők ugyan, de annak ere
