Evangelikus egyházi szemle, 1897 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1897-06-30 / 6. szám
78 Mint utolsó kötelesség van tárgyalva az egyház iránti kötelesség, holott ebből kellelt volna kiindulni s igy az egyházat egészen mint erkölcsi erőt odaállítani a növendékek elé. Végül a hit és erkölcstanhoz 14 fejezetben függelékképen vannak odafüzve a váltanok. Ez nézetünk szerint nem a leghelyesebb mód, ameny- nyiben mind azt oda lehetett volna csatolni a Írtfan tételeinek tárgyalásához Nézetünk szerint helyesebb lett volna egy a külíö’di ág. h. ev. egyház középiskoláin már bevált és kipróbált tankönyv jó fordítása, mint az eredeti mű. Eredeti hittani tankönyv írásához csak az fogjon, a ki mint katecheta már régebben foglalkozik e tantárgygyal s kinek magának is vannak alaposan átdolgozott és átélt hittani nézetei. Különösen kikellett volna domborítani egyházunk képét és a szigorú luth. egyházi tant és oly könyvet irni, amely csak egyházunk iskoláiban használható. E tankönyv is nagy haladás oly tankönyvekkel szemben, melyek még csak nem rég használtattak középiskoláinkban — ilyen volt a hírhedt Csisko- féle káté, melyet ma már a legtöbb középiskolából kiküszöböltek. A szomorú korszak szomorú bizonyítéka, hogy az ilyen űj zsidó tankönyv el nem tilfatott s pár éven át az ősök által emelt tantermekben hangozhatott! A mű kiállítása kifogástalan, csinos, és sajtóhibák nem fordulnak elő. Az R. Heidricli. Handbuch für den Religionsunterricht in den oberen Klassen. Erster Theil : Kirehgesehichte. Zveite Auflage. Berlin 1894. J- J* Heines Verlag. 491. 1. Nálunk nincs valamire való tankönyvünk sem az egyháztörténet tanítására középiskoláinkon, mig Németországban a tanárok számára irt külön segédkönyvek is egymásután napvilágot látnak. Valamire való középiskolai egyháztörténeti tankönyvünk sincs. Szereti sok vallástanár a maga tákolmányát használni. Épen az egyháztörténet tanítása különös fontossággal bir középiskoláinkban. A vallásiam tantervezet alapos revíziója után, hihetőleg lesznek használható egyháztörténeti tankönyveink is. A íőgymnasiumoknál rendszeresittetnek a vallástanári állomások s remélhető, hogy egyik-másik vallástanárunk komolyan neki fekszik a stúdiumnak s lesz e részben is megfelelő irodalmunk. A jelen könyv útmutatást kíván adni a vallás tanárnak és az egyháztörténet gazdag anyagát összefüggően adja elő. Nem pusztán az események egyszerű leírására terjeszkedik ki, hanem képét óhajtja adni az egyházi beléletnek is. iránya nagyon is a posit, unió álláspontja s e tekintetben nem egyezik irányunkkal s Lutherről nem egyszer talán egy oldalúan habár nem is elitélőleg nyilatkozik. Melegen ajánljuk azon lelkésztársainknak, kik a középiskoláknál vallásoktatással foglalkoznak. Das Christen!hum und die Geschichte. Ein Vortrag yon D. A. Harnack. 4. Aufl. Leipzig 1897. 20 lap. Ára 30 kr. Das Christenthum und d i e Phi- 1 o s o p h i e. Ein Vortrag, von D. J. Kaftan. 3. Aufl. Leipzig 1896. 26 lap. Ára 30 kr. Christenthuni und Naturwissenschaft. Apologetischer Vortrag,von Dr. G. Riehm. 2. Aufl. Leipzig 1896. 31 lap. Ára 30 kr. Amint az utolsó füzet mutatja, ezen előadások az rEv. Bund" berlini ága által rendezett u. n. apologetikus előadások sorozatának köszönik er3- detüket. Tehát apologetikus előadások. Az első Harnack egyháztörténész tollából való és azon támadásokkal foglalkozik, melyeket a történelem részéről a keresztyénség ellen felhoznak. Az első ilyen támadás az, hogy a fejlődés elvével ellenkezik, hogy a kersztyén vallás alapitója, Jézus egy különös egyetlen állást foglalhasson el. Ha - ezen pontra nézve meg is engedjük, hogy Harnack a múltra és jelenre nézve bebizonyította Jézus egyetlen állását, mégis mindaddig, mig a fejlődés elvét fentartja és Jézusról mást nem tud mondani, mint azt, hogy ő egyetlen ember, nem látjuk, hogy bebizonyította volna, hogy a jövőben is igy lesz s evvel a keresztyénség absolutsága kétségessé lesz. A második támadás az, hogy Jézus már 1800 év előtt élt és azért legfelebb tana, de nem személye lehet a mi vallásunk alapja. Ezt a támadást úgy akarja visszaverni, hogy reámutat a hitbeli élet kételyeire, melyeket a hivő csak Jézusra való tekintettel, az ő életén felbátorodva győz le. Harnack a vallásos élet fordulópontját eltalálja, midőn aztkér- dezi : „Lehetséges-e ezen (a megtérési és szente- sülési) küzdelemben a győzelem ? És van-e tényleg itt dolgunk egy magasabb valósággal, mely- lyei sz-emben e világ nem jő tekintetbe ? Vagy csalódunk csak ami érzelmeinkben és sejtelmeinkben ? Tán mégis csak teljesen be vagyunk zárva a szabadságnélküli természet békóiba ...........és csak s aját árnyékunkkal és kisértetünkkel bajlódunk hasztalan ?“ Ezen kételyek Harnack szerint elhallgatnak, ha Jézusra, az ő életére tekintünk. Ez egy élet, mely egészen istenfélelmében, tisztán . . lefolyik . . . fensége szeretete magához vonz . . . Senki nem menekülhet meg a benyomástól : . . aki igy halt meg, az él. De mi., mint emberek, tapasztaljuk a fenti kételyeket. És mindaddig mig Jézusban mást, mint embert ha mindjárt egyetlen embert is látunk, ezen kételyeket a Jézusra való tekintettel meg nem oldhatjuk, hanem csak elodázzuk, mert a kételynek Jézusnál ismét fel kell ébredni. Csak ha Jézus lényegileg, nem csak fokilag, más mint mi emberek támaszkodhatunk reá és az ő isteni szavára, csak akkor lehet az ő élete nekünk annak biztosítéka, hogy ami vallásos életünk realitás. A hitbizonyossághoz szükséges az objektiv isteni tényező (isten hatása, isten igéjének biztosítása, Jézus isteni személye.) E nélkül, mint puszta psycho- logiai tünemény és történeti jelenség és jelenségek lánczolata a vallás önmagában összeomlik. A harmadik ellenvetés az, hogy Jézus történeti képe bi-
