Evangelikus egyházi szemle, 1897 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1897-01-30 / 1. szám

6

Megragadóan szép azon elbeszélése is, melyben korunk uralkodó főbűnét, a kapzsiságot ostorozza, melynek czime : „mennyi föld kell az embernek ?“ Egy földmives felosztatván kissebb parcellákra az úri birtok, szerencsés vétel által jó módhoz jut. Nem elégszik meg vagyonával. Egy Ízben a vasúton utazva, hallja, hogy a baskírok között annyi földet vehet az ember 3000 forintért, amennyit nap keltétől nap nyugtáig bejárni képes. Vagyonának egy részét eladja s nagy örömmel útra kel. Eljut a baskírokhoz. Megalkudnak, mi szerint a fentemlitett díjért tényleg annyi földet kap, a mennyit nap keltétől nap nyugtáig bejárni képes. A feltétel az, hogy ugyanazon helyre érkezzen a kitűzött időben, melyről elindult. A baskirok egy dombon elhelyezkednek s nevetve nézik a kapzsi löldéhes ember fáradságát. A magát rendkivül szerencsésnek képzelő ember szép földbirtokra tehetett volna szeit, ha kapzsisága, látva egy-egy ki- tünőbb földdarabot, nem ragadja el őt mindig nagyobb és nagyobb kör képzésére. A nap már nyugovóban van. A szerencsétlen ember eszeveszetten rohan, hogy elérhessen a kitűzött pontra s fogadását el ne veszítse. Elérkezik, de a kimerülés folytán szélhűdós éri és ő holtan összeroskad. A szűk sir elég nagy tér, elég földterület, hogy az ő holttestét befogadja.

Népies elbeszélései között van azonban sok, a mely már nem az általános keresztyén tan alapján áll, hanem elárulja határozottan a rajongót, az uj szekta alapitót. Gyönyörű előadása közben az ember észre sem veszi, hol van az elcsavarodás a rajongás útvesztőjébe. Egy ily népies elbeszélésében a „keresztfiu“ cziműben, elitéi egy fiút, a ki az anyját egy rablógyilkostól megóvja; mert az illető védelmében a gyilkost nem akarva megöli — s mert anyja azáltal, hogy tovább élt —■ többet vétkezett. A hatóság, bíróság, börtön nem javit s ezt a népies elbeszélésben is érvényre emeli. Az sem javit, ha a bűnösnek bűnösségét szemére lob- hantjuk, ha őt imára és megtérésre szólítjuk fel. Javítani csak az képes, a ki a vagyonról lemondott, a ki az emberektől nem vár semmit, a ki a haláltól nem fél, a ki irgalmas a bűnnel szemben is. Keresztyén elvek és tanok mellett ott vannak a rajongó excentricitásai. És ez uj prófétának már követői is vannak, ezek a követők a mester nyomdokain haladva utánozzák még a népmesék írásában is. Csak nem rég jelent meg a Prágában meg- • jelenő „Ruch“ czimű Tolstoj irányú lapban (decemberi szám) egy népmese „Van-e igazság a földön“ czim alatt, a mely tagadja a magán vagyon jogosultságát, nevetségessé teszi a katonai szolgálatot és istentelennek azt, hogy az ember uralkodója előtt kalapot emeljen.

Hazánkban is az állam költségén tanult Dr. Schmidt Tolstoj nyomdokain haladva kiadja az „Állam nélkül“ czimű lapot s ki tudja nálunk is nem talál-e ezen szerencsétlen rajongó irány követőket s nem ragad-e el több jobbra hivatott tehetséget és alapjában nemes lelkületet a rajongás örvényébe, a honnan nincs menekülés !

IRODALOM.

Házi kincstár. Dr. Luther Márton vasárnapi és egyházi beszédei Németből forditotta :

Zdbrák Deres soproni evang lelkész. Braunschweig és Pozsony ; Stottmeister L. és társa muintézete. 4° 1040 lap. Ára diszkötésben

12 írt.

Luther művei dicséretre nem szorulnak. Művei gyöngyét, jeles prédikáczioit bírja itt a magyar ev. közönség kitűnő fordításban.

Sokszor a legjelesebb egyházi szónok is, ha beszédjét nem hallgatjuk, hanem olvassuk, kevés hatással van reánk. Luther beszédei olvasva is kitűnőek, tartalmasak — s mindenütt érezzük a nagy szellem hatását, a ki az evau- géliomban az evangeliomért élt. Magyar nyelven a kis kátén kivűl Luthertől nem bírunk semmit sem — pedig az ágost. h. evang. magyar közönségnek ismernie kellene ama dicső reformátor más műveit is.

Zábrák fordítása minden tekintetben megüti a mértéket s kik Luthert eredeti nyelven nem olvashatják, azoknak ajánljuk melegen e jeles művet.

Kívánatos lenne, hogy a Stottmeister ezég egy olcsóbb kiadást is rendezne — hogy a szegényebbek is megszerezhessék azt s közkézen forogna Luther műve.

Sz.

Dr. Tüdős István : Dolgozatok a gyakorlati lelkészet köréből. Miskolcz. Lőwy József fia tulajdona. Ára 1 frt 30 kr.

Félve bocsátkoztam a jelzett mű olvasásába, tudván azt, hogy ev. református ember Írja s hozzá doktor. Az elsőtől azért féltem, mivel a jelenkori magyar kalvinismus oly liberális téren mozog, hogy sok helyütt a felekezetnólküliségbe csap át vagy pedig a másik túlzó irányt követi s az angol szédelgő szekták melegágyává lesz. A „doktor“ azért okozott félelmet, mert tartottam tőle, hogy az előbbi esetek valamelyikéhez még a magas légkör is hozzá fog járulni, a hová a szűrös atyafi — de még a miskolezi csizmadia gondolatmenete sem férkőzik.

íme csalódtam s őszintén mondhatom, hogy jól esett csalódnom, mert e munka oly helyes tartalmú, hogy az ember kedvvel olvassa, mivel helyes positiv kér. szellemtől van áthatva és a ratio- nalismusnak, vagy a szektáskodó érzelgésnek nyoma sincs benne. A szerző az igazhitű kalvinis- raus álláspontján áll s ennyiben művét a positiv lutheránus is haszonnal olvashatja.

A mű templomi, temetési, esketési és úrvacsorái beszédeket és imákat tartalmaz. Mindegyik beszédnemből csak egy pár beszéd van közölve, azért tesz ki csak 168 oldalt.

A mi most már közelebbről az egyházi beszédeket illeti, úgy itt nem hallgathatjuk el, hogy ezek legtöbbje nem illik a szónoki műfaj alá, ha-