Evangelikus egyházi szemle, 1897 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1897-05-30 / 5. szám
EVANGÉLIKUS EGYHÁZI SZEMLE MEGJELEN HAVONKÉNT EGYSZER. *----------------------------------* Előfizetési ár a „Kiilimsszio- rzimfi meiléklappal együtt: Egű.*/. évre . . 2 frt Fél óvro .... 1 frt Egyházi érdekű hinletÓH egyszeri közlésének dija .....................öu kr. m----------------------------------« F elelős szerkesztő és kiadó: SZ EBERENYI LAJOS ZS. ág. h. ev. lelkész H.-Csah&n. «--------------------------- - ff A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztő és kiadóhoz intézendők. A lap minden hónap 30-án tétetik postára. Harmadik évfolyam. 5. szám. H. - Csaba. 1897. Május 30. Lelkészvélasztis. A lelkészképzés kérdésével szorosan összefügg a lelkészválasztás kérdése. A ni altban e kérdés sok bait okozott. Egyes gyülekezetek békéje, léte fel lett dúlva a hosszas választási harczok által. Megalkottalak a lelkészválasztási szabályok. A gyülekezet joga korlátoztatok s a legtöbb helyen túlságos hatalom adatott az esperes kezébe. A kerületek és esperességek valóságos eh inai fallal vették magukat körül. Egyik kerületből a másikba bejutni szinte lehetetlenné vált. A szerencsétlen budapesti zsinat egyik fő feladata lett volna a lelkész választás ügyét az egész országos egyházra nézve egyöntetű szabályzattal rendezni. De a zsinat a nehézség előtt kitért s a helyett továbbra is eh inai falak lehetőségét biztosította, midőn a kerületekre bízta a lelkészválasztási szabályzat megalkotását. Egyetlen uj alkotása a zsinatnak e részben az a pont, mely a lelkészválasztás vezetését az ikerelnökségre bízza, melyből világosan kitűnik a kyriarehikns lóláb. Van még ezenkívül is egy világias uj pont, mely az özvegyeknek, ellenkezésben azon apostoli elvvel: „mulier taceat in eccjesia“, szavazat jogot biztosit megbízás utján. A zsinat ebben utánozta a községi képviselő választást — a hol szintén megbízás utján szavazhatnak az özvegyek. A gyakorlatban ezen törvény nem bizonyult jónak. A szegény özvegyek lelkészválasztás előtt ép úgy, mint a közfiégi képviselőtestületi tagok választása előtt valóságos ostromnak vannak kitéve, hogy meghízó levelüket egyik vagy másik jelölt számára biztosítsák. A ref. egyházban a lelkészválasztás ügyét zsinatilag akként rendezték, hogy az egyházakat osztályozták s a jelölés jogát nem az egyházra, hanem tanácsbi- rák bizottságára bízták. A próbabeszédek tartását megszüntették. Az osztályozás nem szüntette meg ott sem a bajokat s nem tette lehetetlenné, hogy egyes gyülekezetek az uj törvény gyakorlata óta is a legalkalmatlanabb erőkkel látattak cl. A lelkészképzés ügye összefüggésben van a lelkészválasztással. Nézetünk szerint lelkésznek senki sem volna alkalmazandó addig, inig a theoretikns képzés mellett gyakorlati jártassággal nem bir. A külföldön e gyakorlati jártasságot a lelkészek a semináriumokban szerzik meg. Nálunk e gyakorlati képzésre csak a segéd lel kész kedés tartama alatt van alkalom. Szükséges és nagyon üdvös lenne, ha a tulajdonképeni lelkészi vizsga csak a gyakorlatban eltöltött idő lefolyása után tétetnék le. Ez pedig nem pusztán formális vizsga lenne, hanem komoly munkára ösztönözné a segédlelkészeket, hogy az előkészület idejét jól felhasználják s utolsó alkalom lenne az egyházra nézve, szabadulni oly elemektől, melyek alkalmasabbak a vasúti állomásfőnöki állásra mint a lelkészkedésre. A megalkotandó kerületi lelkészválasztási száj bályoknál mindenesetre meghatározandó lenne a segédlelkészkedés minimuma.
