Evangelikus egyházi szemle, 1897 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1897-03-30 / 3. szám
47 felhozásában is; de mert a jövőre nézve terrorizálni akarjuk azokat, kik majdan egy uj világias ostiom- nál ismét hajlandók lennének egyházunk menedék- vára kapuit megnyitni nagyhangú ígéretekre. Az aradi ev. egyház szép összeget gyűjtött már eddig is az építendő uj templomra. Kívánjuk, hogy minél olőbb hozzá fogjon annak építéséhez. Búcsúzó levél. Leska János nyitrai esperes a következő búcsúlevelet intézte lelkésztársaihoz : „Nngytiszteletü urak, kedves testvérek a Krisztus ban ! Amiről már mindnyájan értesültetek a napilapokból. hogy minő ítéletet hozott felettem és az esperességi felügyelő úr felett a pozsonyvárosi es* peresség egyházi törvényszéke : annak következménye ez az én utolsó, testvéries, szívélyes szózatom. Esperesség ítélkezett esperesség felett. Elvagyunk Ítélve hivatalvesztésro és 88 írt 50 kr. perköltség megfizetésére. Vétkességünk alapja és bizonyitékáúl elfogadták a mi turolukai 1804. decz. 13-an és brezovai 1895, márcz. 19-én tartott esperességi gyűlésünk egyhangú határozatát. A hivatal „tisztségét“, (Ehre) inelylyel megtisztelt bennünket az esperesség s mely felett hivatott ítélni, hogy váljon tisztességgel szolgáltunk é megbízóinknak, elvették. Perköltségre ítélve, nyomorult, kicsiny „vagyonúnkhoz“ nyúllak. A „nyak“ hála Istennek megmaradt s ha az Ur segít, nem fog hallgatni. (Ezsziás 58, 1). További védekezés és fellobezéstől eláilottunk. Fellebbezünk a mi kedves nyitrai esperosségünkhöz. de csak az ő erkölcsi itélotéhez, mivel máskülönben engedünk n ők hatalma és erejének, k>k bennünket elitéltek ; utolsó fórumon pedig annak ajánljuk sérelmeinket, a ki igazságosan itél. Alázatosan fogadjuk a „köztünk támadó tüzet“ mindennel úgy, amint azt szent Péter i. lev, 13—14 ver ében leírja. Kedves esperességünktől, egyházai, lelkészei és világi elöljárói, tanítói s minden hű és hivő evangolikus lélek löl fájdalmasan búcsúzunk, tiszta és nem vél kés lelkiismerettel, a jó harcz és megtartott hit tudatával és azon biztos reményben, hogy esperességünk továbbra is hű marad Istenhez • önmagához és azon hivatáshoz, melyre Isten állal meghivattunk. Fogadják szívből jövö köszönetünket a bizalom, a szeretet, a támogatás, az együtt hnrczolas, az együtt szenvedés es részvét minden nyilvánulá* sáért jó és rósz napokban egyaránt. Őszintén kérjük, bocsássák meg minden hibánkat, gyarlóságainkat, gyengeségeinket ős tökéletlenségünket. Imáinkban kedves esperességünket a Mindenható védelmébe és oltalmába ajánljuk. Mennyei oltalmazó, Krisztus, vedd pártfogásodba örökségedet a nyitrai Sionban, tartsd meg, erősítsd és gyarapítsad kegyelmedet, irgalmadat, áldásodat felette ; tartsd meg őt igéd tisztasága és az cvangeliom igazságának állandó védolmezése és vallása mellett, a szentlélek ereje és hatalmával, szentek bókeiürésével és azon törhetetlen meggyőződéssel. hogy ö megmarad és együtt lesz övéivel a világ végéig és segíteni fog nékik és beszédjüket megerősíti csudatótolokkel. Isten, nmi erőnk és várunk legyen velünk , Isten add áldásodat örökségedre mostantól kezdve mindörökké: Isten .üdvözítsd népedet most és mindörökké. Brezova, 1897. január 31 un. A baptisták Rómája lesz maholnap Békés, ez a hajdan virágzó, tekintélyes roí. egyház. Az „Evangélista“ czimü ref. néplap, melynek szerkesztője Kecskeméti Ferenez, békési ref. lelkész. 14-ik számában azt Írja, hogy már a tekintélyesebb egyháztagok is csatlakoznak e szektához, legújabban egy presbyter is lemondott presbyterségéről s lemondó lovelében azt Írja, hogy a ref. egyházat nem tartja az Ur választott népének, mert vannak köztük vasárnaprontók és számtalan ezégéres bűnökben élők. A nevezett lap szerint a baptista iniaház Békésen már kicsinek bizonymit s újból bővíteni kell azt. A békési baptisták futkározó atyafiai elárasztják a vidéket, tolakodó módon uton-utfélen árulják szektájukat. A téli hónapokon mást sem tesznek, mint egyik városból a másikba futkosnak. Egyes helyeken házról házra mennek s meghívják az embereket látványos vallásos mutatványaikra. A tolakodásban határt nem ismerő szemtelenséget tanúsítanak. A nazarenusok ártatlan bárányok e meg- jegyzott lelkiismeretű futkározó ragadozó farkasokhoz képest. Csabán is sikerült fogniuk egy az őrültok házából kiszabadult nazarenust és ez bevált médiumnak, néhány rokon lelket a békési vándorok segélyével sikerült fogniok. Először egészen ártatlanul csak az Írást magyarázták és a Tranosiusból énekeltek, ösinerve népünk ragaszkodását e drága könyvhöz, de nohány beavatottat sikerült nekik fogni s azok már a prágai baptista cseh énekeskönyvet használják. Ha csak néhány lelket is fognak e szánalmas rajongók, már az is nagyon szomorú dolog. Békésről egész processio rándul át Csabára —de ez átrándúltak fanatizmusáról a jelenvoltak csak undorral beszélnek. Nők és leányok önmagukból kikelve rohannak mindenkihez azon fenyegetéssel: „megtértél e — mindjárt térj meg, mert lelked holnap már a pokolban lesz, most, most, itt az idő.“ Az egyház az ily invásióval szemben alig tehet valamit — s az ily izgatok naponkénti gyalázását és izgatását tűrni ‘ kénytelen! Ha egy bevett vullásfelekezot más egyházba ekként berontana, a csendőrök bizonyosan kikisórnék az izgatókat, de a szekták ma a helyzet urai. B -Csabán a hatóság helyesen intézkedett, b tiltotta az éjjeli összejöveteleket. Az alispán is megerősítette o végzést. Kiváncsiak vagyunk, váljon a minisztérium megengedi o az éjjeli lélektogdosast, mely minden ellenőrzés nélkül sok helyen a hatóság szemeláttára folyik le. A zsilip ki van nyitva. Amerika reánk szabadíthatja összes rajongóit. A meghívás a törvényhozás termében megtörtént, egyházunk fő kormányzói is ott voltak a moghivók között ! I)e a baptisták is még csak szelíd bárányok a/, utánuk jövőkhöz képest. Gyorsvonaton eljöhetnek a baptisták erős concurrensei s átvehetik tőlük az örökségot, mint ők átvették az örökséget a nazaronusoktól, maholnap itt lehetnek az adventisták és üdvhadsereg is, sőt rádásul a mormonok is. A békési lap még a következő megjegyzést fűzi az eseményhez: „Szomorú jelenségek, ezek. melyek méltó aggodalommal tölthetik el minden jó érzésű egyházfői szivét s kötelességévé teszik, hogy az evaugyóliomi ólet fejlesztéséhez hoz
